Elindultunk a fiúk után.Előttünk nem voltak olyan sokan,de kevesen se.Utánunk pedig egy csapat lány,utánuk már senki se volt.1 óra múlva már csak két ember állt előttünk.Mi következtünk.
-Sziasztok-köszöntem Ellával együtt
-Sziasztok-köszöntek a srácok is
-Hogy hívnak titeket?-kérdezték a srácok és egy lapra írták rá a nevüket,és én is hoztam nekik egy fehér pólót amire autogrammot fognak írni.
-Engem Melissa Hannovernek,a húgomat pedig Ella Hannovernek.
-Köszönjük- mondták a skacok.
Csináltunk velük képet is.Olyat amin csak a húgom van a srácokkal,amin én vagyok velük,olyat amin a húgom James nyakában van.Hát igen James egész végig engem nézett,le se vette a szemét rólam.Olyan cuki.Mondjuk én is őt néztem.A fiúk mondták,hogy várjuk meg őket,amíg végeznek,persze én igent mondtam,mivel úgy sincs más dolgom otthon.És Ella is nagyon megkedvelte a fiúkat,és még ő is maradni akart.Fél óra múlva megjelentek a fiúk is.
-Na itt vagyunk-szólalt meg James,és felvette Ellát a nyakába,olyan cukik együtt.Nekem elkezdett csörögni a telefonom.Ismeretlen szám volt az.
-Bocsi, de ezt fel kell vennem-akárki is az.
-Jónapot
-Jónapot.Melissa Hannover?
-Igen,segíthetdk valamiben
-Tudja a szülei meghaltak egy balesetben,őszinte részvétem.
-Nem az nem lehet- itt már zokogtam.
-Sajnálom de sajnos igaz,nyugodjon meg,viszlát.-és ezzel le is rakta.Én akaratlanul is elkezdtem sírni.Egyszercsak két kar ölelte át a derekam.Az illatából tudtam,hogy James az.
-Mi a baj?-kérdezte szomorúan James.
-A szüleim autóbalesetben meg...és nem tudtam befejezni,mert rámtört a zokogás.James tudta mit akarok mondani.
-Nagyon sajnálom,őszinte részvétem.-mondta,és átölelt.Olyan jó volt a karjaiban lenni,mindig a karjaiban szeretnék lenni.Olyan volt ez a pillanat,mintha már ezer éve ismerném.Egyszercsak James megszólalt,miután megnyugodtam.
-Figyelj menjünk vissza a többiekhez,és mondjuk el nekik mi történt.Én csak bólintottam,és elindultunk.
Amikor odaértünk Ella a karjaimba rohant.
-Mej,mi a baj,mi töjtént?-kérdezte,már majdnem sírva,az én egyetlen húgocskám.
-Anyuék elmentek oda föl,mutatta az égre,hisz ő ezt még nem nagyon értheti,mert még kicsi.
-Mikoj jönnej vissa?
-Sajnálom,de soha,ők most már fenntről figyelnek minket.-sírtam és átöleltem a húgomat,aki már zokogott.A fiúk értették és megöleltek.Örültem,hogy akikez ma ismertem meg személyesen egyből mellém álltak.
-Nem akartok ma nálunk aludni?Van egy vendégszobánk,aludhattok ott,ilyen állapotban nem mehettek haza,mert a végén męg nektek is bajotok esik!-mondták a fiúk.
-De persze,én nem is tudtam volna hazavezetni 1 órán keresztül.-mondtam.
-Oke,Connor elviszi hozzánk a kocsidat,mi meg megyünk 5-en egy kocsival!-vázolta a tervet Brad.
-Ella babaülését átraktuk a fiúk kocsijába,és elindultunk a fiúk otthona felé.A fiúkkal beszélgettünk egész útón a mindenről,hogy felvidítsanak.Sikerült is nekik már amennyire.Ella nagyon kifáradt,mert ahogy láttam elaludta kis drágám.Olyan cuki amikor alszik.Nemsokára megérkeztünk.Kiszálltunk,James kivette Ellát a babaülésből és elundult a ház felé.Én kivettem a kocsimból a cuccainkat illetve a ruháinkat,mert nálam mindig van pót ruha,Ellának meg szimplán csak kell.Amikor beléptünk csodás látvány fogadott.A falak világoskékek voltak.A falakon poszterek a fiúkról.Eszméletlenül nézett ki ez a ház.

U.i.:Bocsi,hogy csak most hozom ,de nem volt időm!Kb 510 szó,remélem örültök a hosszú résznek!Majd hozom a kövit délelőtt!! 😍😍😍😊😊