6 évvel később

- Hol van az én gyönyörű keresztlányom? - száll ki fekete sportkocsijából Ádám.
- Már készül a ballagási ajándékokra. - válaszol férjem, aki derekam köré fonja kezeit.
- Na futás nagyfiú. - teszem le kisfiúnkat, aki már 3 éves lesz lassan. Ő a legfiatalabb Dzsudzsák, és legalább annyira szereti már most a focit, mint a nővérét.
- Jajj Anya, gyertek már. - kiabál vissza nekünk, mi pedig elindulunk a barna tölgyfa ajtó felé. A házba belépve hangzavar fogad. Lia, Tamás kislánya, és az én kis Lillám egysuerre próbálnak beszélni.
- Csináljatok valamit, rám egyik sem hallgat. - sóhajt Petra, miközben ránk néz.
- Megjött a keresztapa. - szólal meg hangosan Ádám, és a zaj abba marad.
- Ádám. - fut Lilla Ádám kezei közé, aki felkapja, majd feldobja a levegőbe.
- Istenem, te napról napra gyönyörűbb vagy. Mi lesz velem, ha tolonganak majd itt a fiúk? - néz kérdőn a kislányra, aki nem is olyan kicsi már.
- Csak akkor jöhetnek, amikor te nem vagy itt. Ha itt vagy, akkor mással nem is beszélek. - magyaráz Lilla hevesen.
- Hé, és Apával se? - kérdi Balázs mellőlem, mire lányunk heves fejrázásba kezd.
- Anya, ehetünk tortát? - jön be Marcell, miközben a csokis kezét nyalogatja.
- Szerintem te már bele ettél. - nézek rá.
- Nem is igaz. - fonja kezeit keresztbe.
- Ehetünk tortát, ha az öcsi azt szeretne. - halljuk meg Lilla hangját. Elképesztő, hogy ez a két kisgyerek mennyire szereti egymást. Ádám kezében Lillával elindul a konyha felé, mi pedig megvárjuk, hogy az összes vendég ott legyen. Többen érkeztek kislányunk ballagására, az ő kérése volt az összes jelenlévő, és a ballagási ebéd is. Köszönünk mindenkinek, a Priskin családnak, akik Marci keresztszülei, a nagyszülőknek, az öcsémnek, a Szalai családnak, Jadrinak, a legjobb barátnőmnek, Gyurcsó Ádinak és a barátnőjének, akiket Lilla azóta imád, hogy megismerték egymást, és  Krisztiánnak meg mennyasszonyának Zsókának, valamint a Szűcs család is jelen van, hiszen Misiék kislánya Milla, Lilla legjobb barátnője, Lia után. Pó Amikor belépünk a konyhába, már mindenki nagyban tortát eszik.
- Ki vágott a tortából? - kérdi Balázs, miközben nekem adja a tányért, amely egy szelet csokitortát rejteget.
- Hát én apa. - kiált fel Lilla, kezében pedig a nagy kés.
- Jézusom, ki adta azt neked? - kérdem, majd oda sétálok a pulthoz, és elveszem tőle.
- Hát a keresztapukám. - mondja, én pedig Ádámra és Botondra pillantok.
- Ne nézz így rám, nem én voltam. - kiáltanak fel egyszerre, mi pedig nevetni kezdünk.
- De így nézek, na álljatok neki mesélni, melyik jó madár volt az, amelyik neki adta ezt a kést. - nézek még szigorúbban. Az évek alatt fejlesztettem ezt a képességem, így szemmel is tudok már ölni.
- Ádám volt. - mondja Marci, majd nevetni kezd. - Bocsánat, hogy megmondtalak, de Anya néha meghülyül ilyenkor.
- Mi? - nézek rá.
- Hát olyan mérges leszel, meg minden. - mondja. - Olyankor ijesztő vagy.
- De ugye tudod, hogy Anya sose ártana neked? - kérdi Balázs.
- Tudom, csak olyankor ijesztő. - von vállat.
- Akkor leszokok róla. - nézek rá mosolyogva.
- Oké.
Végig vezetem szemeim a társaságon, és mindenki önfeledten beszélget valakivel. Boldog vagyok itt, ezekkel az emberekkel.
- Min gondolkozol? - ül fel a pultra mellettem Petra, akivel az évek alatt nagyon szoros barátságot kötöttem.
- Hogy mennyire boldog vagyok, és hogy Balázs mellett megtaláltam mindent, amire szükségem van az életben. Szerelmet. Családot. Lelki társat. - nézek rá.
- Pedig te meg a szerelem reménytelenek voltatok. - szólal meg másik oldalamon Ádám, miközben sütit tömeg magába.
- Tudom, és mégis itt vagyok még mindig. - nézek bele zöld szemeibe.
- Tudja már? - néz rá férjemre.
- Még nem. Ma akarjuk megosztani vele. A gyerekek már tudják. Azt mondta azt öcsi, hogy kell a telefonom neki, hogy felvehesse az apja arcát, ahogy elsápad. - nevetek fel.
- Mit nem tud még Balázs? - kérdi Petra, én pedig végig simítom pocakom. A mellettem ülő nő érti miről van szó. - Hányadik hónap?
- Még csak a 11. hét. - nézek rá mosolyogva. - Ha megbocsátotok, megkeresem a gyerekeim, hogy elmondjuk a családfőnek a harmadik gyereket.
Ádám és Petra is bólint, így én elindulok megkeresni őket. A teraszra kilépve egyből meglátom a két jó madarat, amint barátaikkal a légvárba ugrálnak.
- Hé srácok, mit gondoltok, mondjuk el most Apunak? - nézek rá a két kis rosszcsontra, akik egyből lejönnek, majd barátaiknak is szólnak, hogy nagy bejelentés lesz. Bemegyünk a konyhába, ahol mindenki jelen van már.
- Összeszedtem neked az embereket. - szól Ádám, én pedig bólintok, majd Balázs felé fordulok. - Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
- Én is szeretlek szívem. - mondja. - Mit szeretnél mondani?
- Anya el akar válni. - nyögi be Marcell, amit döbbent arcokat követ. Ránézek kisfiúnkra, aki nagy nevetésbe kezd. - Jajj Apa, latnod kellett volna az arcod.
- Ez nem volt vicces. - nézek rá. - Apa tényleg megijedt.
- Pedig szerintem az volt. Tudom, hogy szeretitek egymást, és hogy nem tudnád itt hagyni. - von vállat az Öcsi, majd felkéretőzik Apukája ölébe.
- Anya, kivehetem én a hűtőből? - kérdi Lilla, én pedig bólintok.
- Segítek, kicsim. - mondom neki, majd felveszem, és együtt kivesszük a tortát, amelyen apró cipők vannak és egy hármas szám, hiszen ő lesz a harmadik gyermekünk.
- Ülj le. - utasítom Balázst, aki készségesen le is ül a pult mellé, mi pedig elé tesszük a tálcát. Nézi, majd szemei elkerekednek, ahogy felfogja, hogy mit közlünk vele.
- Úristen. - buggyannak ki az első könnycseppek, majd folyamatosan folyni kezdenek szemeiből. - Annyira szeretlek titeket.
- Mi is szeretünk, Apa. - csimpaszkodik Lilla az apja nyakába, aki egyszerre ölel engem és a két gyermekünket is.
- Annyira tökéletesek vagytok. suttogja a fülembe.
- Te vagy a tökéletes. Meg a közös életünk. - suttogom neki, majd megcsókolom. Életemben először így érzem tényleg minden tökéletes.