Már megint esett az eső. Akárhányszor kinéztem az ablakon, zuhogott az a fránya eső. Rendesen be is borult. Sóhajtva a villanykapcsolóhoz léptem és felkattintottam a lámpát. Utáltam, hogy délelőtt tizenegykor már lámpát kellett oltanom. Olyan érzés, mintha már este lenne és elment volna az összes időm.

A szoba közepére halmozott dobozokhoz mentem és az egyikben keresni kezdtem a ragasztószalagot. Miután megtaláltam, leragasztottam vele a villanykapcsolót, a konnektorokat, az ajtó és ablakkereteket, végül a padló széleit. Visszamentem a dobozhoz és kivettem belőle egy kupac újságpapírt, amiket erre az alkalomra gyűjtögettem. Széthajtogattam a lapokat és beborítottam velük az egész földet. Végül, ismét a dobozhoz léptem és kivettem belőle a festékes vödröt, egy ecsetet és egy festőhengert.

Tegnap költöztünk ide a szüleim új munkája miatt, az esős Simiths Creek-be. Sikerült találnunk egy nagyon szép kertes házat egy jó környéken. Az új szobámban viszont előttem egy négy éves kislány lakott és az összes fal babarózsaszín volt. Finoman fogalmazva: nem vállalható fel egy tizenhét éves fiúnak. Így is elég nehéz lesz majd beilleszkedni egy új közösségbe, nem kell még az is, hogy szárnyra kapjon a rózsaszín szobám híre.

Kinyitottam a vödröt és belemártottam a hengert, majd egyenletesen felvittem a sötétzöld festéket a falra. Egy komor szín egy komor helyhez - gondoltam fanyarul, miközben fel és le huzigáltam a hengert a falon. Még volt egy hetem iskolakezdésig. A szüleimnek ma már dolgozni kellett mennie, ezért egyedül kellett kifestenem, majd aztán, ha megszáradt a fal, berendeznem a szobámat. A bútorok egyelőre a szobám előtt, a lépcsőházban voltak összezsúfolva, de apa megígérte, hogy este majd segít bevinni őket.

Szívesen hallgattam volna valami zenét, csak a cd lejátszón valamelyik doboz legmélyén volt a lemezgyűjteményemmel együtt, fülhallgatóm pedig épp nem volt, mert az előző tönkrement és azóta nem szereztem be újat. Ezért több hely jutott a gondolataimnak, amik az új iskola körül forogtak. Nem tudom, hogy az idő miatt, de nagyon nem voltam barátkozós hangulatomban.

A festéssel néhány óra alatt készen lettem, így elpakoltam a festő holmikat. Leültem az egyik doboz tetejére és megcsodáltam a művemet. Ebbe egy öt perc után bele is untam. Feltápászkodtam és kinyitottam az ablakot, hogy kimenjen a festék szag a szobából, aztán az egyre csendesedő esőt kezdtem nézni. Ez sem kötötte le egy-két percnél tovább a figyelmemet.

Hirtelen úgy éreztem, majd megőrülök egy kis zenéért. A lejátszómat esélytelen lett volna megtalálni, így fogtam magam, lekapcsoltam a villanyt, leszaladtam a lépcsőn és magamra kaptam a kabátomat. Fejemre húztam a kapucnimat és kiléptem a házból. Idefelé láttam egy áruház féleséget, úgyhogy, miután bezártam az ajtót, elindultam abba az irányba.

Tekintetemet végig a nedves járdán tartottam, de azért időről-időre felpillantottam, nehogy aztán csak úgy elsétáljak a bolt előtt. Mondjuk, egyenlőre még mindenfelé csak házak vettek körül a kertjeikkel, úgyhogy ez a veszély nem fenyegetett.

Az eső elállt, mire odaértem, de az ég még mindig borult maradt. A fotocellás ajtó azonnal kinyílt, amint elé léptem és bementem az épületbe. Lehúztam a fejemről a kapucnit és szinte rögötön elnyelt a villogó, színes hírdetések és vonalkód lelolvasók pittyegésének kavalkádja. Plafonról lelógó, hatalmas táblák mutatták a különböző árucikkek helyét és én rögtön el is indultam a technikai részleg felé. Hamar megtaláltam a fülhallgatókat és ki is választottam egy szolid, fekete darabot egy ismert és jól bevált márkából.

Épp megfordultam volna, hogy a kasszához menjek, amikor megláttam egy lányt, amint nyújtózkodva próbál elérni valamit az egyik legfelső polcon. Kék és zöld foltos batikolt pulcsi volt rajta, hozzá okkersárga nadrágott vett fel. Zöld cipőjét sárfoltok tarkították, válláról mindenféle színes rongyokból összevarrt táska lógott. Barna hajába különböző színű tincseket festett. Mellé léptem és leemeltem neki a világoskék headsetet, aminek egy-egy hangszórója nagyobb volt, mint az öklöm.

- Tessék - nyújtottam át neki. Halványan elmosolyodott és elvette tőlem. A körmeit is mind különböző színűre festette ki.

- Köszönöm - nézett fel rám kávébarna szemeivel.

- Szívesen. - Réveteg tekintettel kezdte fürkészni az arcom, én pedig már lassan kezdtem úgy érezni magam, mintha épp én lennék a "szépfiú" egy rossz ponyvaregényben, amikor megszólalt:

- Festékes a homlokod - mondta, mire zavartan a fejemhez kaptam.

- Ó... köszi, hogy szóltál.

- Nincs mit - felelte, azzal kikerült és elindult a kasszák felé. Fejemre húztam a kapucnimat, hogy eltakarjam vele a zöld foltot a homlokomon, és a lány után mentem. Mármint nem azért, mert követni akartam vagy ilyesmi, egyszerűen csak én is fizetni szerettem volna. Direkt egy másik pénztárhoz álltam be, hogy ő se gondolja az ellenkezőjét.

A kijárat előtt megálltam és kicsomagoltam a fülhallgatót, a csomagolást pedig kidobtam egy kukába. Elővettem a mobilomat és beledugtam a füles végét. Elindítottam Green Day-től a Boulevard of Broken Dreams-t és kiléptem a zuhogó esőbe, ami időközben ismét rákezdte. Még egy pillanatra láttam egy pár sárga lábat egy tarka esernyő alatt, ami aztán befordul egy sarkon és eltűnt a szemem elől.

Visszahúztam a kapucnimat, leszegtem a fejemet és én is hazafelé vettem az irányt.