Tagadás
Az a dolog ami oly fájdalmas, hogy szinte már lélegezni sem tudunk.
Aztán hirtelen minden jobb lesz.

- Emili és Ronald gyertek velem ismételten. - mondta mire megfogtam Emili kezét és berángattam a tanáriba.

Emili szemszöge

Ron berángatott Dylan és a tesitanárok tanárijába.
- Húgi...- kezdte el... 3 éve nem hívott így.- Tudom haragszol rám. - enyhe kifejezés. - De szeretnék bocsánatot kérni. A húgom vagy, de úgy viselkedtem veled mitha nem lennél az. Szeretlek.
- És az elmúlt 3 év? Akkor nem szerettél? Anyuékkal együtt te is úgy bántál velem mint egy kutyával.
- Megígérem, hogy megváltozok. Nem tudtad, de én fizetettem ki a gyógyszereid. A vastól elkezdve mindet. Szeretnék veled programokat is. Bármit, hogy megbocsáss nekem. Nagyon szeretlek. -mondta majd adott egy puszit a fejem búbjára. -Ronald... vigyázz addig a húgomra. -mondta. - Szeretném ha hozzátok költözne... ha nem baj persze.
- HOGY MIIII?- néztem a báttyámra.
- Ott nem bántana téged senki és te se bántanád magad. - monta ki.
- Oké. Roniiiiiiii lehet? Többet tudnék vigyázni a kicsikre. Neked is jó lesz. Én pedig főzök rátok. -mondtam reménykedve.
- Anyámmal kell beszélnünk...- mondta majd felhívta. - Azt mondta oké, de velem kell lenned egy szobába és nem tud rád költeni. A gyógyszereket neked kell intézni.- mondta szomorúan.
- Oké megoldom. - mosolyogtam. - Mikor költözhetek?
- Akár ma. -kacsintott.
Ez volt a tesi órán ami a második óránk volt. Ma szerencsére csak 5 óránk volt így hamar hazaértem. Összeszedtem a ruháim és a fontosabb dolgokat így 4 zsák dolgot raktam el. Egy nagy bőröndnyi ruhám volt és négy zsákba fértek bele a tisztálkodó szerek és a többi kisebb dolgaim. Dylan és egy barátja Connor segítettek levinni a cuccaim. Elmondtam a címet majd elindultunk az új életem felé....