,,Azt mondják sínen vagyok csak azt nem tudják, hogy àtment rajtam egy vonat.."

Furán nézett rám és felhúzta a pulcsim ujját... és szomorúan nézett ràm. Bekönnyeztem....
- Menjünk. -szólt ennyit majd ráncigálni kezdte a másik kezem csak hogy az is fájt. Amikor kiértünk az utcánkból  elengedte a kezem. Ment mellettem és elvitt reggelizni. Addig bírta csendben akkor megszólalt. 
- Tudod nem szólok bele, de segíteni fogok, hogy többet ne nyúlj penge után-mondta szomorúan. Erre bekönnyeztem ismét.
- Nem magam miatt csinálom... a szüleim és az emberek  utálatát nem bírom... egyszer majdnem begyógyszereztem magam... az tartott vissza, hogy attól, hogy meghalok nem lesz jobb...de vannak nehezebb napok amikor ezt csinálom...
-Ez oké Em, de mostmár inkább beszélgessünk. Nem kell a penge többet...-mondta majd adott a fejemre egy puszit. Megettük a kaját majd elindultunk a suliba. A suli előtt Ronald annyit mondott, hogy ha bármi van hívjam fel. Bementem a terembe és leültem a helyemre. Nem beszéltem senkivel csak ültem és vártam az órakezdést. Egyébként Ronalddal egy osztályba járunk és szinte minden órán ő ül mellettem. ABC sorrend van, nem a kedved szerint. Ronald az óra kezdés előtt 1 perccel lépett be a terembe. Leült mellém és megfogta a kezem a pad alatt. Mire észbekaptam belépett a tanárnő. Ms.Hall a nagyon jó tanàr, de a stílusa egyedi. Nem kedves senkivel, de többször elmondja a dolgokat, hogy megértsük. Ma vele kezdtünk. Hemingwayt vettük. Nem könnyű anyag, de nem is nagyon nehéz. Az órája után Mr. Stone-nal volt óránk. Tesi méghozzá. Nem szerettem soha, addig amíg meg nem ismertem Ronaldot. Ma beálltam normálisan tesizni. Sulikörrel kezdünk. Nem szeretem, de Ronald valamiért velem futott lassabban. Én sem voltam lassú, csak nem a leggyorsabb. Futottunk és bevártak minket.
- Ronald. Nem kell játszania a hős szerlmest. A húgom nem érdemli meg.
- Tudja Mr. Stone a húga akit eddig letagadott igenis megérdemli. Ha a szüleik és Ön nem segítenek neki, majd én segítek a húgának.
- Miért olyan fontos a húgom Önnek Ronald?
- Mert tudom milyen az ha nem szeret a saját családunk.-ennyit mondott és én ebből mindent tudtam. Elmondta tegnap a történetét.
- Dylan ne csináld már. Engem utálsz oké. De őt ne baszogasd már. -mondtam dühösen neki.
- Otthon beszélünk erről Emili Stone.-mondta majd elküldte a többieket, hogy foglalják el magukat. Engem behívott a tesi tanáriba Ronnal együtt.
- Nem tudom, hogy Emili miért pletykálsz Ronaldnak, de hallatlan, hogy nem ismered azt a szót, hogy magánélet.
-Ismerem. Csak beszélgettünk. Segít nekem. Anyuék és te sem szeretsz engem amióta meghíztam. Csak hízok és hízok, és minden csak rosszabb lett. De bebizonyítom, hogy a családba tartozom. -mondtam sírva majd kimentem az ajtón.

Sziasztok. Bocsánatot kérek, hogy ilyen nagyon előrehaladott lett a story, de úgy gondolom, hogy nem fogom elhúzni nagyon, mert szeptembertől nem biztos, hogy fogom tudni írni. ❤️😅

Egy kérdés. Hogy tetszik nektek a történet eddig? Változtassak valamit?

A kövi rész Ronald szemszögéből lesz.🤭