,,A segítség néha onnan jön ahonnan nem számítunk rá."

Az óra szar volt, de óra után fura dolog történt.... Ronald jött ki a teremből és lépett oda hozzám.
-Emili... figyelj... öhm... lehetne, hogy... találkoznál velem a suli után beszélgetni? - hangja zavart volt, de mégis kedves.
- Öhm persze. Ma délután találkozzunk a Home Coming kávézóban délután 4 órakor. (megjegyzés ilyen kávézó nincs szóval ne keressétek.)
- Oké ott leszek.- mondta majd elment nagy mosollyal az arcán.

Ronald szemszöge

Miért kértem meg erre és miért védtem meg? Mert tetszik nekem. Tetszik, hogy így áll az élethez még akkor is ha nem éppen modell alkat. Na de egy kicsit rólam. Ronald vagyok 17 éves. A családi helyzetem nem éppen a legjobb. Apám ver minket anyámmal, ami miatt anyám alkoholista, és prosti lett. Van egy húgom és egy öcsém akik ikrek. Én vigyázok rájuk szinte mindig. Szeretem a tesóimat, de az sem biztos, hogy apámtól vannak. Mindegy is. Emilit nagyon szerettem volna megismerni rendesen és ezért is hívtam el. Tudtam, hogy valami nem oké náluk és ki szeretném deríteni, hogy mi nincs rendben. Lehet mindenki azt hiszi, hogy egy seggfej ember vagyok. Ez igaz, de senki nem tudja az okát, hogy miért vagyok olyan amilyen. A napom unalmas volt, majd elindultam haza elkészülni a kávézói találkozóra. Anyám nem volt itthon az ikrek pedig még suliban voltak. Elindultam a kávézóba. 15.59-re értem oda. Leültem valahova és vártam a lányt aki valamiért úgy néz ki ahogy és mégis inkább vele szeretném tölteni az időmet, mint a többi plázacicával...