Az életben vannak kiemelkedő napok. A nap amikor leérettségizik, a nap amikor férjhez megy, a nap amikor megtudja, hogy anya lesz. A LEGTÖBB esetben ebben a sorrendben. (Tuti Gimi: Lucas Scott)

Miután végeztünk Karen és Hannah elmentek mosogatni én pedig felmentem a szobába és aludtam egyet....

Ronald szemszöge

Emili felment aludni pedig most keltünk. Biztos nem aludt jót, hogy Hannah is ott volt és nem tudtam átölelni. Felmentem vele pihenni, és öleltem őt amíg fel nem kelt. 2 órával később kelt és az első útja a mosdóba vezette. Futva ment a vécéhez és adta ki a reggelijét. Utána mentem és megfogtam a haját. Miután abbamaradt felállt, megmosta fogát és az arcát visszafeküdt. Nem aludt vissza csak pihent. Anya csinált neki piritóst és egy kis teát is. Mivel érettségi előtt vagyunk nekünk már nem kell menni a suliba, mert elballagtunk. Most az érettségire készülünk. Mi Emilivel mindennap 4 órát tanulunk. 1-1 óra minden tárgyra. Tudom ez így kevésnek tűnik, de mostanában Emili fáradékonyabb így kevesebbet tanulunk, hogy ne legyen rosszul. De mindennap. 1 tételt kell még megtanulnunk minden tárgyból és megvagyunk.

De vissza. Ma pihentünk és tanultunk. Aztán én aludtam el egyedül.

Emili szemszöge

A mai nap nagyon pocsékul voltam.
- Emili-jött be Karen miután Ron elaludt. - Kérdezhetek egy személyeset?
- Igen persze. Olyan vagy mint az anyám ezt nem kell megkérdezni. -mosolyogtam rá.
- Mikor volt meg utoljára?
- Öhm...- kerestem vissza a naptáramban. - Múlt hónapban. Azt írja már megkellett volna jönnie...-néztem rá kétségbeesve. Karen nem szólt csak átnyújtott nekem 2 tesztet. Tudta, hogy ez a baj. Felálltam az ágyból és elmentem a mosdóba. Miután végeztem velük, vártam 5 percet és utána megnéztem. Pozitív... bassza meg.
- Naa Emili...-jött be... nem sírtam csak lesokkolódva álltam a tesztek előtt. Odalépett hozzám, átölelt és megnézte a tesztetek. Nem szólt semmit.
- Sajnálom...-mondtam miután elengedett majd elléptem mellőle, bementem a szobánkba Ronnal és elkezdtem pakolni.
- Elmondod, hogy miért pakolsz? -ért utol Karen és mögötte jött Ron is.
- Nem akartam... nem akartam ezt az egészet. Jobb lesz ha elmegyek, nem fogok rátok erőltetni egy ekkora felelősséget.-néztem könnyes szemmel.
-Miről beszélsz? -Ron nem tud a babáról.
- Emili nyugodj meg. Ezzel csak ártasz a babának. És nem nem okoztál csalodást vagy nehézséget. Én örülök az unokámnak.- mondta Karen. Ron arca viszont lefagyott. Nem szólt semmit csak állt egy helyben. Amiből nekem az jött le, hogy ő nem akarja a babát ezért gyorsan bedobáltam a cuccaim a bőröndbe és elhagytam a házat amit 1 évig az otthonomnak hívtam. Elindultam a bátyjám háza felé. Dlyan nem kérdezett semmit csak behúzott a házba és átölelt.

Ronald szemszöge

2 perccel később magamhoz tértem. Gyerekem lesz!! Gyerekem lesz attól a lánytól akit imádok 9. óta. Bekönnyeztem, majd anyára néztem aki sírva nézett rám.
- Elment... elment az unokámmal miattad.-mondta sírva és olyat tett amit 18 év alatt soha. Adott egy pofont.