,,Ne aggódj amiatt, hogy mit beszélnek rólad a hátad mögött. Ők azok, akik a te életedben keresnek hibákat ahelyett, hogy a sajátjukat rendbe tennék." (Merj élni.)

Elindultam a pokolba... hát igen nem vagyok a legboldogabb attól, hogy oda kell járnom, de mindegy. A suliban találkoztam Haleyvel az egyetlen barátnőmmel. Bementünk a terembe és leültünk egymás mellé. Sokan kérdeztétek, hogy hány kiló vagyok. 100, de nem látszik, mert igazából csak rossz a testalkatom. A felsőtestem elég nagy, a lábam pedig normál méretű. Mindegy is. Haladjunk. Haley beült mellém majd vártuk az óra kezdetét. Körülbelül fél órával később bejöttek az életem megkeserítői. Peyton, Brooke, Rachel. Rachel volt a főnökük. Egyben a pompom vezér is.
-Hát itt van a dagadt geci. Ma is megettél eddig egy lovat? -nevettek össze.
-ELÉG LEGYEN RACHEL.-hallottuk meg Ronald hangját. Hogy ő ki? A helyi rosszfiú.
- De Roni baba... ez az igazság.- nyávogott Rachel Peytonnel és Brooke-kal.
- Az, hogy valaki nem olyan vékony szar mint te az nem jelenti azt, hogy baszogatni kell ezért. -nézett a lányokra, de ők már nem tudtak mit reagálni mert megjelent a tanár az órakezdésre. Az óra szar volt, de óra után fura dolog történt....