,,Az, hogy kinek voltál fontos azt az idő dönti el, és nem a szavak. Hidd el jönni fog valaki akinek úgy kellesz ahogy vagy. "

A kettőnk ideje nem tartott sokáig, mert belépett egy olyan ember akit nem akartam látni többet az életemben... az édesapám. Nem akartam látni többet.
- Lám, lám, lám... fiam. Ki ez a lány? Őt is megdöntöd? - nézett rám.
- Nem. De te mi a faszomat keresel itt? Tudtommal, anya, Bence, Krisztofer, Anett, Lili, Zsófi is elmondta, hogy rohadtul nem akarunk veled találkozni. Tönkretetted anyát, a kicsik életét és még engem is.
- Nem tettem tönkre. Miért baj az, ha valaki munka után iszik egy kicsit?
- Az nem baj. Csak ha berúgsz és agresszív vagy. És sajnos te nem tudod mennyi az elég. Most pedig VISZLÁT. NEM AKARUNK LÁTNI TÖBBET. -kiabálta el magát a végén. Hét hónap alatt egyszer nem kiabált még előttem. Kicsit megijedtem ami abban nyilvánult meg, hogy remegni kezdtem.
- Még a csajod is megijeszted. Nem vagy jó semmire te szaros.
- NEM TŐLE IJEDTEM MEG. HANEM A KIABÁLÁSTÓL. MAGA MIATT KIABÁL TEHÁT MAGÁTÓL IJEDTEM MEG.
- Nem kedvesem te a fiamtól ijedtél meg. Mégha nem is vallod be.
-KUSSOLJ. - kiabált jobban Ronald. - ROHADTUL NEM TUDSZ SEMMIT RÓLAM, A CSALÁDRÓL, EMILIRŐL SEM. RÓLA PLÁNE SEMMIT. MOST PEDIG TAKARODJ INNEN MERT HA NEM HÍVOM A RENDŐRSÉGET. -mondta igazán dühösen.
-Jó megyek. De nem szabadulsz meg tőlem...
- Emili...-hallottam meg a hangját Hannahnak... a húgomnak. Ez kellett még hogyne...