Utolsó napunk
Sikerült utolsó napon is alakítani, nem is mi lennénk...
Díszíteni kellett volna, de miután bénáztam egy sort (pl majdnem a természet ismeret és rajz tanárom fejére ejtettem a virágot a lépcsőről) inkább bementem a terembe. A fiúk természetesen ott pihentek, pedig nem volt mibe elfáradniuk. Lassacskán mindenki be-be szivágott a termünkbe. Kimentünk Diával a mosdóba egy Tik-tokot csinálni a Dame to cositára. Amikor visszamentünk a terembe már elkezdődött a palackharc. Ami előbb vizesszivacs-harcba, később pocsolásba torkollott (meg egyfolytában elrejtettük Noémi papucsát). Úgy nézett ki a terem, mintha zuhogott volna az eső vagy mintha egy uszodában lennénk. Természetesen kaptunk rendesen, mert eredetileg a sulinak nincs uszodája... Nem csak osztályfőnöktől, hanem igazgatónőtől is. Aztán rendeztek nekünk (3-am ballagunk) egy spontán ballagást, improvizáltam egy ballagási beszédet, így búcsúztam régi osztályomtól.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top