-Nocsak, nocsak! Látom sikerült elég jól megmarnom a kis hölgyeményt!- mondta az idegen alak, és egy kárörvendő vigyort is mutatott.

-Menj innen Carl! Tudod jól, hogy ez a mi területünk!-mondta feldühödve Mark.

-Te pedig tudod jól, hogy nem miattatok jöttem! Hanem érte!-és rám mutatott-Gyere kislány nem harapok.-húzta széles vigyorra a száját Carl.

-Azt már el is felejtheted! Megmartam én is, így jogosan hozzánk tartozik nem pedig a ti fajtátokhoz!-ezzel Mark mellém állt szorosan, ezzel is jelezve, hogy egy tapodtat sem fog nélkülem mozdulni sehová sem.

-Ahogy akarod. Szerintem még nem avattad be a kishölgyeményt a vérfarkas életbe, így elég könnyű lesz elbánnom veletek.-ahogy ezek a szavak elhangzottak Carl fogta magát négykézlábra ereszkedett, de átváltozás közben őt nem vette körbe az a ragyogás, mint Markot és engem, ő fekete ködbe burkolódzott majd megláttam a köd mögött azt a két virító sárga szemet amit tegnap éjjel.

-Luna változz át és fuss! Használd a szaglásodat találd meg anyámékat és maradj ott, velük biztonságban leszel, és bármi történjék is NE gyere ide vissza!-majd Mark fogta magát és ő is átváltozott majd elém állt, mint aki teljes testével képes lenne védelmezni vagy akár meg is halna értem! Ahogy néztem a két egymással szemben álló vicsorgó vérfarkast lefagytam.

Luna menj már siess!- jött egy hang a fejemből. Nem tudtam ki, vagy mi szólalt meg bennem, de mindenesetre hallgattam rá. Átváltoztam, majd nekiiramodtam kifelé az erdőből. Amikor tisztes távolságba kerültem a két farkastól, megpróbáltam bevetni a szuper érzékeny szaglásomat. Beleszaglásztam a levegőbe, és próbáltam kiszűrni vajon milyen lehet Sarah és Gary szaga. Éreztem egy kis levendula és csapzott kutya illatot, elég bizarr képet vághattam, de reméltem ők lesznek azok. Elindultam a szag irányába, magam is meglepődtem mekkora gyorsasággal tudtam futni, és milyen könnyedén. Nagyon élveztem, még ilyen feszült helyzetben is. Nemsokára meg is pillantottam Markék házát. Visszaváltoztam majd teljes erővel nekifeszültem az ajtónak, aminek a vége az lett, hogy az ajtó elég könnyen kinyílt, de én a nagy lendülettől szó szerint beestem az ajtón.

-Luna! Örülök, hogy látlak, de azért máskor elég lesz, ha lenyomod csak simán a kilincset.-köszöntött mosolyogva Sarah.

-Mrs. Williams nagy baj van! Jöttünk hazafelé Markkal, és ekkor egy Carl nevű fic....-nem tudtam befejezni a mondatot mert Mrs. Williamsnek zöldre váltott át a szemszíne, kinőttek az agyarai, majd szólt Mr. Williamsnek is.

-Gary igyekezz! Mark bajban van. Itt van az a kutyaütő éj farkas!-ahogy kimondta Gary már le is szaladt az emeletről és kirohantak az ajtón. Én is futottam utánuk.

-Luna maradj itt és vigyázz magadra, NE gyere utánunk!-kiabált vissza Gary majd átváltoztak ők is és elfutottak befelé az erdőbe.

Méghogy maradjak itt? Mikor az egyetlen igaz barátom és igazából a családom az életét veszélyezteti értem?Nem, nem hagyhatom ezt!

Egy hirtelen gondolattól vezérelve átváltoztam én is, majd mélyen beleszagoltam a levegőbe.Próbáltam a sok új, és érdekes szag közül kiválasztani ugyanazt a levendula, és csapzott kutya keveréket, és csak arra koncentrálni. Sikerült kiszűrnöm, majd a szag irányába eredtem.

Útközben rengeteg minden kavargott bennem, nem tudtam, hogy mire számítsak, csak futottam a családom és a legjobb barátom segítségére a hold fényében úszó erdőben...