Egy kandalló mellett ébredtem ropogott a tűz, és egy kanapén feküdtem, egy vastag takaróval betakarva. Körbenéztem a szobában és próbáltam visszahozni az emlékeimet.

-Felébredtél Luna? Minden rendben?-lépett be a szobába Mark.

-Igen azt hiszem. Csak nem nagyon emlékszem a történtekre.-mondtam.

-Arra emlékszel mikor láttál engem átváltozni farkassá?

-Igen, de még mindig nem tudom elhinni!-hitetlenkedtem.

-És arra, hogy egy fekete bundájú farkas megharapta a vádlidat?

-Igen arra is.

Ekkor a vádlimba belenyilalt a fájdalom, éreztem ahogy szinte ég az egész lábam.Hirtelen düh öntött el, és éreztem, hogy valami nem okés velem.

-Mark mi történik velem? Hosszú szemfogaim lettek akárcsak...akárcsak egy farkasnak!?

-Luna nagyon sajnálom! A farkas aki elkapta a vádlidat annyira erősen beléd mélyesztette fogait, hogy nem lehetett nem elkerülni az átváltozást. Annyit tudtam az ügy érdekében tenni, hogy én is megmartalak, hogy ne az Éj farkasokhoz tartozz. Őket gonosz célok vezetik, és mindig megpróbálnak uralomra törni felettünk, Angyal farkasok felett...De erről majd elég lesz ha később szerzel tudomást. Kérlek ne haragudj, hogy ebbe belerángattalak, de hiába vagyok 2 éve alfa farkas, a telihold mindig hatással van rám, és átváltozok.

-Semmi gond Mark! Szerintem ez életemben az egyik legfurcsább, és legjobb dolog ami történhetett!-válaszoltam kicsit megkönnyebbülve.

-Ó hát felébredt a kis újonc kölyök?-lépett be egy középkorú nő érdeklődve ezzel megszakítva a beszélgetésünket.

-Igen-felelte Mark- Luna hadd mutassam be neked anyukámat, Mrs. Williamset.

-Ugyan, szólíts nyugodtan Sarahnak aranyom!-mosolygott rám Mark anyukája.

-Köszönöm!-mosolyogtam én is vissza- de nem kéne suliba lennünk?

-Kivettünk titeket onnan, teljesen felesleges nektek vérfarkasoknak odajárni, hiszen teljesen más téren kell nektek fejlődnötök.

-De király! Akkor nincs többé iskola?-örvendeztem. Na talán nem is lesz olyan rossz ez a vérfarkasosdi.

-De attól még tanulni kell.-hallottam egy figyelmeztető hangot. Mark apukája volt az, Gary.

-Oh!-hervadt le a mosolyom- de akkor ezek szerint én is áttudok változni?

-Igen áttudsz, gyere menjünk el a közeli fenyőerdőbe ott megmutatom.-ajánlotta fel Mark.

Kimentünk az erdőbe, már nagyon izgatottan vártam mit kell csinálnom, és, hogy hogyan fogok kinézni farkasként.

-Na szóval, ahhoz, hogy áttudj változni, fel kell húznod magadat, előkell hívnod a belső farkast magadból. Koncentrálj erősen egy olyan dologra amitől ideges leszel, vagy nem tetszik és aztán add át magad az érzéseidnek.-mondta Mark- először megmutatom, aztán megpróbálod te is.

Azzal Mark fogta magát, és négykézlábra ereszkedett majd ragyogni kezdett, mint a múlt éjjel, aztán már csak a gesztenye barna zöld szemű farkasfiút láttam. Na de most rajtam volt a sor. Megpróbáltam magamat felhúzni, majd egy bizsergető érzés jött, végigfutott a hideg a hátamon, egész testemben remegtem, aztán ragyogó fények vettek körül és éreztem, ahogy megnyúlnak a végtagjaim és egy 2,5m magas kb. 4-5méter hosszú farkas pillantott vissza Markra.
Majd megláttam a fiút, ahogy visszaváltozik, és tátott szájjal engem bámul. Visszaváltoztam én is.

-Mi az nem néztem ki jól farkasként?-kérdeztem kínosan elnevetve magamat.

-De...de te fehér voltál és kék szemű! Ilyen nagyon ritka. Ez azt jelenti, hogy alfa vagy, de ezt nem èrtem hogy lehet. Viszont ez azt jelenti, hogy erősebb képességeid is vannak.

-Azta! És mik azok?-érdeklődtem.

-Azzal még várjunk most menjünk enni mert barna helyett piros a szemed, és nőnek vissza az agyaraid. Ez azt jelenti éhes vagy. Gyere menjünk vissza anyumék már várnak minket otthon vacsorával.

-Mostmár én is veletek lakom?-kerekedett el a szemem, és majd szétrepesztett a boldogság, hogy végre van egy rendes családom, mert végülis a vérfarkas család is rendes családnak számít nem? Örömömben átöleltem Markot, de szegény majd megfulladt.

-Hé kislány vigyázz az erőddel! Így, hogy alfa vagy megsokszorozódott az erőd is.-mondta nevetve.

Elindultunk visszafelé ám ekkor valaki feltűnt a semmiből...