Lefagytam a döbbenettől, nemtudtam, hogy most fussak e félelmemben, vagy  csodálkozzak, hogy végre találkozom egy igazi farkassal szemtől szembe! A farkas egyre közelebb jött hozzám, majd pár méterre megállt, leült és engem figyelt. A hold tökéletesen megvilágította, így láttam, hogy is néz ki. A Nagy Farkas könyvben olvastam, hogyan köszöntheti és fejezheti ki tiszteletét egy ember, ha farkassal találkozik. Ezek a ragadozók igen kényes lények tudnak lenni.

Hát nem volt mit tenni egyik lábammal előrébb léptem és jó mélyen meghajoltam a gesztenye barna bundájú farkas előtt. Majd a szemébe néztem, zöld szempár melyeken sárgás árnyalatok futottak végig. Hol láttam én már ezt?

-Mark?-kérdeztem a farkastól.

Ekkor hihetetlen dolog történt!Egyszer csak a farkas ragyogni kezdett, majd Mark arcát láttam félig emberi testben félig farkas testben!

-Nem ez nem lehet! Ne szórakozz velem ember!-azt hittem megbolondultam, soha nem hittem a vérfarkasok és más misztikus lények létezésében, főleg mióta anyámék hülyének tituláltak és most itt áll előttem Mark, az első igazi barátom félig farkasként???

-Luna nyugodj meg kérlek!-szólt hozzám higgadtan Mark.

-Nem! Nem tudok. Te félig farkas vagy, vagy mi?! Itt állsz előttem karmokkal a körmöd helyén, kétszer akkora szemfogakkal és hosszú farkas farokkal! Én megőrültem!-hitetlenkedve fogtam a fejemet, hirtelen túl sok dolog történt, amit most nem bírtam még feldolgozni.

-Luna kérlek! Nincs ebben semmi fura.-próbálkozott tovább a fiú.

-De igenis van!-azzal hátat fordítottam neki és elkezdtem teljes erőmből futni kifelé a sötét erdőből. Futás közben hátrafordultam, és láttam ahogy Mark négykézlábra ereszkedik újra elkezd ragyogni, és megint gesztenyebarna bundájú farkas lett belőle majd el kezdett utánam futni. Én próbáltam egyre gyorsabban haladni, amikor hirtelen nekiütköztem valaminek, vagyis valakinek, és a hátamra estem.

Felnéztem ki lehet az, és egy éjfekete bundájú sárgán villogó szemű farkast láttam magam előtt. Ha mindez nem lenne elég, támadóállást vett fel. Hátracsapta füleit a farkát szög egyenesen vízszintes pozícióban tartotta, és erősen vicsorgott rám. Próbáltam minél gyorsabban hátrakúszni, a félelemtől alig bírtam levegőhöz jutni, ekkor hirtelen az éjfekete farkas nekiiramodott, és elkapta a bal lábamat. Hirtelen éles fájdalom nyilalt bele a lábamba, éreztem, ahogy belemélyeszti éles fogait a vádlimba.

Ekkor hirtelen megláttam Markot farkasként, ahogy kiugrik a sötétből és nekiesett annak aki a vádlimat még mindig szorosan fogta. A fekete farkas hátrébb húzódott erre elkezdtek körözni egymással szemben és hangosan morogtak, oda-oda kaptak a másik felé, majd hirtelen Mark nekiugrott és a tarkójánál fogva neki rántotta egy sziklának. A másik farkas nyüszítve vonult el, de nekem ez volt az utolsó emlékem. Elfeketedett minden, az utolsó amit éreztem, Mark aggódó hangja miközben az ölébe vett...