Beléptünk a barlangba és valami eszméletlen gyönyörű látvány terült elénk. Nagyon tágas volt a hely, és apró jégcsapok nyúlványait vehettük észre a talajon és a falakon egyaránt. Egy kis tó szerűség lepte el a barlang nagy részét és fent a plafonon volt pár kis lyuk amelyen a nap sugarai törtek utat maguknak. Úgynézki a víz mindhárom halmazállapot formájában jelen van itt.

~Elképesztő!- mondtam a fiúknak.

~Tényleg az!- helyeselt Blake.~ És tudjátok milyen régiek lehetnek ezek a jégcsapok?

~Jólvan Mr. Mindenttudó most koncentráljunk a fő feladatunkra.- szólt közbe Adam.

Rápillantottam Blake-re.
~Engem azért érdekel. Meséld majd el!

Eközben Shiwa is beszállt a beszélgetésünkbe.

~Darion azt mondta, csak farkasalakunkban fogadhatjuk Agua-át. Úgyhogy nehogy visszaváltozzatok és figyeljetek jól minden szavára majd!

Darion felvonyított mellettünk. Most láttam először farkasként. Bundája egérszürke színhez hasonlított a leginkább, és most mély, mogyoró barna színű szeme sárgásan csillogott a rávetülő fényektől. Jóval magasabb és izmosabb felépítésű volt. Elszégyelltem magam. Elvégre is én vagyok a fehér alfa vagy mi a szösz, minimum fele ennyire fenségesnek kéne kinéznem mint Darionnak. Blake megérezhette a kétségbeesésemet, mert mellém lépett úgy, hogy összeért az oldalunk.

~Te ígyis tökéletesen nézel ki- hallottam a fejemben Blake szavait.
Ráemeltem tekintetem és csak álltunk ott egymással szemben, miközben tekintetünk egymásba fonódott.
Az idilli pillanatból az hozott vissza, hogy mozgolódást fedeztem fel a szemem sarkából.
Hullámok törtek fel körkörös alakzatban, majd farkasalakot formáltak. A víz folyamatosan keringett a lényben. Ugyanolyan volt mint álmomban. Könnyedén tartotta magát a levegőben farka mint egy megfagyott jégcsap szemében hullámok cikáztak.
Tudtuk mi a teendő. Mindnyájan mélyen meghajoltunk, hogy tiszteletünket fejezzük ki. Agua fejet hajtott, majd végignézett a csapaton. Izgatottságomat nemtudtam véka alá rejteni, hiszen Ő volt az! Az egyik elem a négy közül, akitől az erőmet kaptam és aki megmentett minket a fehér szobából Daemontól!
Agua tekintete közben továbbvándorolt Shiwán és Darionon, utóbbi kissé szúrós tekintettel meredt rá. Megnézte Lestert és Adam-et, majd megállapodott a tekintete rajtam és a mellettem szorosan álló Blake-en. El is felejtettem, hogy teljesen összeértünk, ha nem farkasként láttak volna a többiek, biztosan lángvörös lenne az arcom. De Agua szeméből mintha megkönnyebbülést olvastam volna ki.

~Üdvözöllek titeket Darion! Mi járatban vagytok erre?-szólalt meg Agua.

~Szintúgy örülök a találkozásnak elemfarkas. Amiatt jöttünk el hozzád, mert Dél-Amerikában és még jó pár kontinensen hatalmas viharok törtek ki és úgy gondoljuk, ennyire szokatlan jelenségnek köze lehet a vízelem farkasához.

~Érdekes feltételezés.- mondta elmélázva.

~Na és mi ebben olyan érdekes hm?- látszott Darionon, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.

~Mindenre választ adok, DE csak egy valaki jöhet velem.- felelte Agua, kicsit jobban megnyomva a ,,de" szócskát.
Darion izmai megfeszültek, látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog.

~És azt mi dönthetjük el, hogy ki menjen el veled?- lépett ideges társa mellé Shiwa. Darionon látszott, hogy kezd megnyugodni Shiwa mellett. Csak remélni tudtam, hogy egyszer majd én is megtalálom a társamat, akivel így kiegészítjük majd egymást. De innen is árulkodott Mark hazugsága. Csak hamis érzelmeket keltett bennem. De vajon miért??

~Természetesen ez a ti döntésetek.
Shiwa felém fordult látszólag kérdőn. Körülnéztem és láttam, hogy mindenki engem néz. Még Darion is. Tudtam mire gondolnak. Itt az ideje a tettek mezejére lépni! Előrébb mentem, miközben végigsúroltam Blake oldalát. Éreztem az aggódását és a kétségbeesését, de eltudott engedni Agua elé.

~Én megyek el veled.- szólaltam meg.

~Remek! Reméltem, hogy ráfogsz jönni kire is gondoltam rögtön. Kövess Luna!
Azzal a folyamatosan keringő vízzel körbevett Agua megfordult és elindult a tavon.
Hezitáltam. Most utána kéne ugranom és úszni? Látszólag nem nagyon törődött a bátortalanságommal, mert Agua csak ment vissza sem nézve. Hát jó...
Elsétáltam a tó széléhez, majd óvatosan hozzáértem a mancsommal. De nem tudtam belerakni a vízbe. Hirtelen gondolattól vezérelve ráléptem. Ott álltam a tavon a víz felett épen és szárazon. Hátranéztem a többiekre, de ők csak bólintottak, majd látva mennyire meglepett ez az egész Darion megszólalt.

~Agua barlangja tele van ilyen dolgokkal. Ez nála természetes menj csak.- a pár pillanattal ezelőtti idegességének már nyoma sem volt. Sőt nagyon is nyugodt és atyáskodó volt.
Hallgatva rá visszafordultam és elindultam Agua után át a tavon. Ő ott várt és egy vízspirálhoz hasonlító kapu volt mellette.

~Csak utánad.
Beléptem a spirál kapun és egy lépcső állt össze előttem vízből, ami lefele vezetett. Leérve, egy nagy szobában találtam magam. Kőfalai voltak és mindenféle tengeri kagyló, kavicsok és homokdíszek tették még szebbé a helyiséget. A szoba közepén egy kagyló alakú trónszék volt és ablakok helyett csak vágat szerű nyílások voltak ahonnan megtudtam állapítani, hogy a víz alatt vagyunk.

~Ez mégis hogyan lehetséges?- néztem körbe.

~A vízelem farkasa vagyok, én irányítom ezt az egészet és azért a külsőségekre is adni kell néha ha érted mire gondolok. De mielőtt folytatnánk a beszélgetést kérlek változz emberi alakoddá.
Így is tettem és pár másodperc múlva már ,,rendes" kinézetemmel álltam Agua előtt. Meglepetésemre ő is visszaváltozott. De ez a visszaváltozás sem az angyalfarkasok sem az éjfarkasok alakváltásához nem hasonlított. A folyamatosan mozgó víz ami körbevette megfagyott majd szilánkosra törve, egy kisebb hóesést idézett elő majd a fehérségből kilépett Agua emberi alakja.
Ahhoz képest, hogy több millió évesek az elemfarkasok, Agua-án ez nem látszódott. 30-as éveiben járó férfi állt előttem, hosszú barna hajjal, tengerkék szemekkel és természetesen az izmok sem maradhattak el. Komolyan amint lesz két szabad percem bérletet fogok váltani egy konditerembe...

-Így már nyugodtabban tudunk beszélni. Kérlek gyere, foglalj helyet.- mutatott Agua egy kis kerek asztalra a szoba egyik sarkában.

-Köszönöm...öhm..felség?- olyan idétlenül hangzott a mondatom, hogy legszívesebben megráztam volna magam, hogy hahó ébredj már fel!

-Luna nem kell felségnek szólítanod. A mestered vagyok, de a felség az túlzás. Bár nem is állna rosszul a trónszék felett egy ilyen szöveg:

Agua es el plomo de las aguas.*

-Határozottan.- mosolyodtam el, miközben helyet foglaltam vele szemben.

-Nos, Luna. Térjünk is a tárgyra, nem szeretnélek megváratni se téged se a többieket. Főleg nem Dariont.

-Hallgatom.- bólintottam.

-Az a helyzet, hogy elkövettem egy elég nagy hibát. Mégpedig bedőltem egy alakváltó aljas trükkjének. Daemon, ahogy ti hívjátok valahogyan feltudta venni magára a vérfarkasok szagát és fehér alfaként megjelenve segítséget kérve jött el hozzám.

-Segítséget?

-Igen. Tudom teljesen amatőrök követhetnek el ekkora hibát, de sajnos van, hogy velünk is megesik egy-egy ilyen baleset.

-És miben kérte a segítségedet?

-Azt mondta, tudja kik azok az éjfarkasok akik az alakváltók oldalára álltak és szövetkeztek velük. Engem pedig a vihar idézéssel akart bevonni, hogy az ő állítása szerinti vérfarkasokat kiiktassuk.

-És az nem volt neked fura, hogy majdnem az egész világot elkellett mosnod egy ilyen kérésre?

-Nem, egyáltalán nem. Az elemfarkasok gyakran közbeszólnak a világ körforgásába. Szerinted az a rengeteg árvíz és cunami csak a természeti katasztrófáknak tudható be?

-Ezek szerint nem. De mi a jó abban, hogy Noét játszva elmosod az embereket is?

-A rossz emberekért nem kár.

-És a jó emberek?

-A jó emberek úgyis újjászületnek...

-Értem Agua. Ennyi lenne minden?

-Nem. Bár hibáztam tudom, de értesülésem van róla ki lesz a következő elemfarkas, akihez Daemon el fog menni.

-És ki lesz az?

-Aéreo.

-A levegő elemfarkasa.- suttogtam magam elé.

-Így bizony. Ennyit szerettem volna Luna. Vigyázz magadra és a falkádra.- indult el Agua a lépcső felé.
Felmentünk rajta, majd mielőtt átléptem volna a spirál kapun átölelt, ezután átléptem a kapun a falkámhoz...

Halihó!😄
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de a sok edzés, verseny minden mellett és ráadásul a 40°os meleg kiszívja az összes energiámat. 😦
Gondolom mindenki áttudja egy kicsit érezni a helyzetet amikor kint van az ember egy fél órát és legszívesebben leöntené magát egy vödör vízzel. 😂
Na de még a történethez kapcsolódva. Hogy tetszik nektek, hogy kicsit jobban elmélyül az írás az "állati" oldalról és kicsit jobban adagolva van a leíró rész és egy kicsit húzom a mézesmadzagot egyes karakterek között? 😊 Kérlek írjátok le a véleményeteket erről, hogy tudjam jó lesz-e így a továbbiakban!

Jó olvasást mindenkinek továbbra is!😁
MP