*Mark szemszöge*

Miután Luna összeveszett Markkal Daemon előtt és elment:

-Mi az amit nem mondhatsz el az alfatársadnak?!- szegezte nekem a kérdést Luna a gondolataimban.
Most mit reagálhattam volna erre? Azt, hogy Daemonnal már régóta ismerjük egymást? Hogy ő az exem volt? Netalántán azt, hogy Luna igazándiból nekem nem is a....

-Tudod mit Mark, akkor cseszd meg!- azzal Luna faképnél hagyott engem, és a félbeszakított gondolataimat.
Nem nézett vissza. Túl erősen tartotta magát. Sóvárogva néztem utána, de akkor egy éles, csípő érzés nyilalt bele az arcomba. Daemon pofon vágott.

-Mégis mit képzelsz magadról?! Egyáltalán nem ez volt a megállapodásunk!- halk suttogó hangon kezdte a mondatát, de a végére már a képembe üvöltött.

-Higgadj már le jó? Attól, hogy tartozom neked még valamivel nemkéne az egész életemet felborítanod. Bár mióta Lunát bevetted az édes kis játékodba, azóta nincs nyugtom...- vágtam a fejéhez, jelezvén, hogy egyáltalán nincs ínyemre ez az egész.- és ráadásul még Carlt is beszervezted a színjátékodba. Még mindig nem hiszem el, hogy elhitte minden kis hülyeségedet anélkül, hogy gyanakodna.

-És kit érdekel? Tudtommal az én oldalamra álltál át anno, hogy segíts véghez vinni a tervem! Carlt úgyis kifogom iktatni ebből az egészből.- húzta széles vigyorra a száját, és felnevetett- Most pedig induljunk és készítsük elő a te eltűnésedett és a szüleid halálát.

-Rendben.- közelebb léptem Daemonhoz, mélyen a szemébe néztem, majd ujjaimat rákulcsoltam az övéire, és elindultunk az ódon faház felé, megkezdeni a terv második szakaszát.

Miután Lunát és Blake-éket elfogták, és behurcolták a fehér szobába:

Nemcsak az az egy szoba volt, ahol Lunáék voltak. Én is ott voltam Daemonnal egy másik helyiségben.

-Készülj fel! Az őrök már bementek felébreszteni egy kis hideg meglepetéssel őket.- szólt nekem Daemon a szoba egyik sarkából.

-Mit csinál maga idióta???!- hallottam meg a teremből beszűrődő hangokat. Adam volt az.

-Daemon, mi lesz, hogyha Lunának bevésődik valamelyik srác a három közül? Akkor, hogyan fogom megmagyarázni a képeket, amiket ,,beültettünk" a fejébe álmában?- kezdtem kétkedni a tervünkben. Vagy csak megkedveltem a fehér alfát?
Az nemlehet.
Mióta az eszemet tudom, Daemonnal voltam. Kicsi korunk óta ismertük egymást, szinte együtt nőttünk fel, de egyszer elragadták mellőlem. Akkor került a Garson családba, vagyis Luna szüleihez. Utáltuk a lányt ezért és mindenkit magunk körül. Megfogadtuk Daemonnal, hogy bosszút áll a lányon és újra együtt lehetünk. De itt jöttek a bonyodalmak. Kiderült, hogy Luna fehér alfa az évszázadokkal ezelőtt élő Lupa leszármazottja, és aki még ráadásul az elemfarkasok képességét is áttudja venni. Amikor Daemon erre rájött sokkal de sokkal komolyabb, és jobban kidolgozott tervet eszelt ki. Kitalálta, hogy keresztbe tesz Lunának és elintézi, hogy Canadába kelljen mennie abba a suliba ahová elvileg én is jártam. Ja. Kb. egy napig. Senkinek nem tűnt fel abban az intézményben, hogy eggyel több vagy kevesebb diák van ott. Így egyszerűen az ujjaim köré tudtam csavarni, átváltoztatni egy kis külsős segítségével és elhitetni Daemonnal közösen vele, hogy megtörtént kettőnk közt a bevésődés. Onnantól meg már történt minden úgy, ahogy kellett. De most, hogy itt vagyunk amellett a szoba mellett, ahol fogva vannak tartva és Luna ott van azzal a három tökkel ütött utazó farkasfiúval, erős a gyanúm, hogy valamelyikük a három közül az ő alfatársa. Leginkább Adamre tippelek, ő a legkiizmoltabb mindegyikük közül. Lester szerintem semmiképp sem jöhet szóba. Blake meg hááát... Az igazi jó kisfiú...

-Nem lesz gond. Már teljesen elcsavartad a fejét, csak játszd tovább a hős szerelmest.- futatta végig az ujját a mellkasomon.

-De ezért kártérítést kérek.- kacsintottam rá, majd elkaptam a karját megforgattam, és könnyű csókot lehelltem ajkára.

-Már hiányzol Mark. Nem bírom nézni, ahogy vele vagy.- húzott közelebb magához és az ölembe ugrott. Megtartottam térde hajlatánál és úgy suttogtam fülébe a választ:

-Hidd el, nekem sem könnyű nélkülöznöm téged. Akárhányszor megcsókolom rád gondolok, mintha te lennél ott.

-Nemsokára tényleg én leszek
Vége lesz ennek az egésznek és a fehér alfa nem lesz többé.- és mint egy lezárásra ajkait ajkaimra tapasztotta, és szorosabban kapaszkodott lábaival. Tudtam mit akar. De most nem lehetett. Elhúzódtam tőle.

-Ideje színrelépned hercegnőm.- adtam egy utolsó puszit a homlokára.

Leraktam, majd elindult át a másik szobába. Csendben vártam, hogy mi lesz. De a dolgok rossz fordulatot vettek.

HOL VAN MARK? HOL VAN AZ ALFATÁRSAM?- hallottam Daemon hangját. Kicsit messzire ment. De szerencsére Lunának sejtése sem volt semmiről.

-Honnan tudjam?? Veled volt utoljára, és ha mégegyszer csak a legkisebb kis iciri piciri agysejteddel azt fogod gondolni, hogy valaha is összeállna veled, egy ilyen arrogáns kis...- Lunát is tisztán hallottam, és a pofont is amit Daemontól kapott.
Aztán félre kaptam a fejemet és megláttam Carlékat az ablakon keresztül. A fenébe is! Gyorsan kikellett találnom valamit, hogyan csatlakozzak Carlékhoz, hogy megtudjam mi történik odabent. Csak nem sétálhatok csakúgy oda hozzájuk nem? Gyorsan leoltottam a lámpát ami eddig a fényt adta és a sarokba lefeküdtem magzatpózba.
Nyílt az ajtó.

-Hahó! Van bent valaki?- hallottam Carl hangját. Mióta Lunával tudtommal kibékültek azóta nem találkoztunk. De tudtam, hogy a lány érdekében ki nem mondott fegyverszünetet fogunk tartani. Feléjük fordultam és előadtam magam a legnagyobb színészi tehetségemet is bevetve.

-Carl! De örülök nektek! Hallottam Luna hangját és, hogy valaki felpofozta. Siessünk!- álltam fel és már rohantam is arra, amerre a szoba volt, Carlékkal a nyomomban. De engem egyáltalán nem érdekelt a fehér alfa. Csak az, hogy Daemon jólvan-e. Persze erről senki sem szerezhetett tudomást. Minden úgy történt, ahogy a ,,B" tervben megbeszéltük, hogyha elfajulnának a dolgok. Carlék oldalára állva megmentettem Lunát mint egy hős szerelmes és leléptünk. Fájt otthagyni az alfatársamat... De tudtam ez már a célegyenes és nemsoká Luna úgyis megfogja kérdezni mivan a szüleimmel és onnantól kezdve a terv harmadik szakasza lép érvénybe. És utána végre Daemonnal lehetek és vége mindennek!

Miután Mark elmondta, hogy szülei meghaltak és felviharzott a szobájába:

Gyorsan kellett cselekednem. Nemtudtam Luna mikor fog utánam jönni. Mély karmolás nyomokat hagytam a padlón, mélyedéseket csináltam a falba és eltördeltem pár deszkát az ágyon. Minden kész volt. Jöhetett a végső lépés.

Egy pár órával később Luna benyitott az ajtón...

Na halihó! 😄
Meghoztam Mark szemszögéből a hétvégi meglepi részt😉
Eléggé pörgős cselekménye van sok titok kiderül, de bőven van még amiről sem Luna sem Blake nemtud és persze ti sem 😉😆
Jövőhéten akkor sajna nemtudok részt hozni addig is itt van a mai amit emészthettek 😄
Jó olvasást!
MP