,,Az ajtó előtt megállt, sóhajtott egy nagyot, majd kezét a kilincsre helyezte...."

Amikor Luna belépett mindenre számított, csak arra nem, ami a szeme elé tárult.
Egy nagy barna hátat látott, egy idegesen fel-le mozgó testet. A szoba teljesen szétverve, az ágy összetörve, a falakban mély ütésnyomok és a parkettán karmolás nyomok voltak végig. Mint egy rossz horrorfilm legijesztőbb jelenete. Luna óvatosan lépkedett Mark felé. Megfogta a vállát és így szólt:

-Mark, tudom hogy szörnyű ami történt, de...- Mark hirtelen felé fordult és nekinyomta a falnak.

-Nem értesz te semmit! Miattad van minden érted?! Ha te nem lépsz be azon a rohadt ajtón az életembe nem lenne most ez a szarság itt körülöttem!- egyre jobban nyomta neki a falnak, és csak úgy köpködte a szavakat. Luna próbált kiszabadulni az erős szorításból, de Mark nem engedett.

-Én...én...mit tettem?- Mark elengedte Lunát, és a lány a földre rogyott levegőért kapkodva, hogy friss oxigént juttason tüdejébe. Nagy zihálások után, végre nem érezte, hogy mindjárt elájul. Majd kiegyenesedve egyenesen Mark szemébe nézett. Csakúgy lángolt a szeme a dühtől és a csalódottságtól.

-Mark Williams! Te többé nem vagy az életem része!- azzal hátat fordított és sebes léptekkel elhagyta a szobát. Vagyis azt ami megmaradt belőle. Leviharzott a lépcsőn és egyenesen a nappaliba ment a többiekhez.

-Indulunk. Most!- jelentette ki ellenállást nemtűrő hangon.
Feltehetőleg a többiek hallották a fenn történteket, mert mindenki határozottan bólintott.

-Elmegyek csinálok egy kis ennivalót az útra. Adam, Lester, gyertek segítsetek kérlek!- mondta Shiwa, és Adamékkel együtt kiment a konyhába szendvicset gyártani.
Blake és Carl ott maradtak Lunával, és fürkésző tekintettel nézték az arcát. Majd Blake kiszúrta a nagy piros nyomot Luna nyakán.

-Luna mi történt? Ezt Mark csinálta veled?- lépett oda hozzá, hogy jobban szemügyre vehesse.

-Igen.- Lunánál megint eltört a mécses és zokogva fúrta fejét Blake vállába.

-Megyek beszélek vele.- indult meg Carl a lépcső felé, sokatmondó tekintettel fordulva Blake felé. Blake alig láthatóan bicentett egyett, majd visszafordult a lányhoz és megemelte az állánál fogva.

-Ne aggódj, itt leszek melletted. Mostmár nem bánthat téged.- nézett mélyen ragyogó szemeivel Luna szemébe.
A lány kellemes bizsergést érzett a gyomrában. A tekintetét fogva tartotta Blake ráirányuló nyugodt, érzelemmel teli tekintete. Közelebb húzta magához, ajkaik már súrolták egymást, de hirtelen Blake elhúzódott. Luna csalódottan kibontakozott karjai közül és értetlenül meredt Blake-re.

-Sajnálom Luna nem tehetem. Neked már megvan a bevésődött társad. Nem akarok mindent felborítani mégjobban körülötted.- nézett fel rá megint, szemében megbánással.

-Blake, én már nemtudok semmit sem érezni Mark iránt. Majdnem megölt! Engem, az alfatársát feltudod ezt fogni?! Mi lett volna, ha nem kap észhez és megfojt?- kiabálta már szinte sikítva az utolsó szavakat.- elegem van belőle és nemtudok neki megbocsátani soha...- sírta el magát megint.

-Megoldjuk. Mindent megoldunk.- lépett újra hozzá Blake és átölelte.

-Köszönöm Blake, igazi barát vagy.- hagyta el magát Luna a fiú karjaiban.

-Nincsmit, igazi barát.- a mondat végét alig hallhatóan suttogta, és még szorosabban magához húzta Blake a lányt.

Halihó!
Csak nem egy harmadik rész 1 héten belül? 😄 Szeretném fellendíteni a könyvet a bő fél éves kihagyásom után, ezért hozok ennyi részt 😆
Ha tetszik a sztori nyomj egy vote-ot és ne felejts el hozzászólást se írni 😉
Jó olvasást!
MP