Amint Luna kilépett az ajtón meglátta a síró Skylart, és a folyamatosan viaskodó Jacket akiket egy-egy rendőr fogott le, és bilincs volt a kezükön. Az ő kezén is hamar termett egy, majd a rendőrök mögött meglátta az iskola igazgatóját.

-Remélem tudja kisasszony, hogy ezzel végképp elintézte magának, hogy kirúgják innen is!-a diri szava visszhangzott és olyan szárazon mondta ki ezeket a szavakat,hogy Luna egy cseppnyi érzelmet sem vélt felfedezni bennük. A rendőrök ezután karon fogva kivezették az intézményből, majd beültették a járőrkocsiba őket, és bevitték az örsre mindhármukat.

Luna nagyon utált Washingtonban élni, két barátján kívül senkije sem volt. A szülei híres tervezők voltak egy angliai cégnél, tele voltak pénzzel, de ugyanaz  a sznob viselkedésük volt, mint a legtöbb dúsgazdag embernek. Lunával egyáltalán nem törődtek, minél kevesebbet akartak vele foglalkozni, a közös vacsorán kívül alig látták egymást. A lányt beadták mindenféle gazdag gyerek közé a legjobb, és legnevesebb iskolákba, ők meg csak dolgoztak és kiélvezték a hírnevüket.

Luna a rendőrörsön ült karba tett kézzel, majd meghallott egy ismerősen csengő hangot. Apja volt az. Még elkapta ahogy a vezetővel vált néhány mondatot:

-Mr. Garson az Ön lányára már igazán ráférne, hogy valaki megnevelje!-hallotta a rendőr szavait.

-Tudom biztosúr, teszünk róla, hogy többé ne járjon itt a lányom én magam fogom elintézni!-azzal kezet fogott a rendőrrel, és Lunához ment.

-Majd otthon elbeszélgetünk te kis csirkefogó!-csattant fel az apja...Azzal kisétáltak az örsről és beültek a kocsiba.

-Miféle apa hívja a gyerekét csirkefogónak? És mit értett azalatt, hogy Ő maga fog engem elintézni? Mégis mi vagyok én valami körözött bűnöző?-elmélkedett Luna az autóban, mígnem arra lett figyelmes, hogy megérkeztek.

-Na most meg még anyum is jól lefog cseszni, hihetetlen, de jó életem van.-ezekkel a gondolatokkal lépett be a házba, hogy szembesüljön két remek szülőjével...