Egy szobában ébredtem. Már megint... Mindig újabb és újabb szobák. De megcsapott egy ismerős illat, levendula és csapzott kutya.

-Mark!-azonnal kiugrottam az ágyból, és a nyakába ugrottam.

-Végre velem vagy-szorított magához, majd eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Azok a csodás zöld szemek!
Közelebb hajolt hozzám, ajkaink súrolták egymást. Már épp nyitottam egy csókra a szám, de Mark elvigyorodott elhúzta a fejét, majd megemelt és az ágy felé indult velem. Átkaroltam a derekát a lábammal, és úgy néztem a szemeibe.
Megfog történni..
Tudni kell ha két bevésődött farkas közt megtörténik az első, onnantól kezdve még szorosabban fognak egymáshoz kötődni.
Mark rátapasztotta ajkait az enyémre miközben lassan letett az ágyra. Egyre szenvedélyesebbé vált a csókunk, majd lehámozta rólam a felsőmet..

Pihegve feküdtem Mark mellkasán és az arcát figyeltem. Ő még aludt, de amint megérezte, hogy végigsimítok az arcán kinyitotta szemeit és elmosolyodott.

-Szeretlek.- suttogta majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Soha nem hittem volna, hogy mindez megtörténhet egy olyan átlagos emberrel mint velem- ültem fel az ágyban.

-Luna te nem vagy egy átlagos ember. Te vagy a legkülönlegesebb lány akivel életemben találkoztam- ült fel mellém és átkarolt.

-Te pedig a legkülönlegesebb srác akivel életemben találkoztam- hajtottam fejemet a vállára- de mi történt Mark? Csak annyira emlékszem, hogy ott volt Carl, Daemon, a "szüleim"-amikor ezt a szót kimondtam erősen idézőjeleket mutattam- majd találkoztam a vízfarkassal, megkértem, hogy segítsen adjon valami erőt amivel megmenthetlek titeket. És utána...utána... ah nem emlékszem!

-Hatalmas örvény keletkezett, és te Luna. Egy hatalmas vízspirálban voltál ami csak forgott és forgott megállíthatatlanul- miközben Mark mesélt hevesen körözött a kezeivel, mint aki egy örvényt próbál utánozni- és azután BUMM! Az egész rázúdult a helyiségre, és te ájultan rogytál össze. Gondolom nagyon kimerített téged ez az egész, hiszen mégcsak nemrég lettél az ami vagy.

-És utána mi történt?- nézett Luna kikerekedett szemekkel alfatársára. Nemtudta felfogni, hogy mindaz amit Mark mesél, azaz ő műve.

-Carl odafutott érted és amilyen gyorsan csak tudtunk elhúztuk onnan a csíkot mielőtt Daemonék észbe kaphattak volna, Adamékkel együtt. Azután eljöttünk Carlékhoz, az éj farkasok területére, hogy egyesítsük a két falkát.

-Azt mondod, hogy az éj farkasok szövetségre lépnek velünk, az angyalfarkasokkal?- Luna nem hitt a fülének. Komolyan ekkora nagy baj lehet, hogy az évszázadok óta tartó ellenségeskedést félrerakva összeáll a két falka??

-Igen.- bólintott Mark. Nemsokára eljön az, aminek el kell...

Miután Luna mindent megtudott amit szeretett volna, hátradőlt az ágyban és lehunyta a szemét, hogy minden egyes információt feltudjon fogni épeszűen.

Tehát. Mark elmondása szerint megmentettem magunkat és Adaméket a nagyobb harctól, és elvileg akkora csávában vagyunk, hogy a két falkának egyesülnie kell. De hogyan? Ki lesz a falkavezér? Biztosan minden kisebb csapat alfája vezető akar majd lenni. És mi lesz, ha belsőharc tör majd ki a rangsorok között?
Annyi, de annyi kérdés kavargott a fejében, hogy képtelen volt további gondolatait rendezni.

-Jól vagy Lu?- fürkészte Mark a lány arcát.
Annyira édes volt amikor aggódott.

-Igen. Csak. Annyira nehéz felfogni mindezt, ami körülöttem van.- temette bele az arcát egy kék színű kispárnába.

-Elhiszem. De fantasztikusan helyt állsz.- mondta Mark, miközben ledőlt mellé és nyomott egy puszit Luna homlokára. A lány magához húzta és megcsókolta. Ismét felforrtak az érzelmek nemtudtak uralkodni magukon, de Mark elhúzódott tőle.

-Felnőtten kell egyikünknek most viselkednie- húzta el a száját.

-Tudom. Sokkal fontosabb dolgok vannak most.

-De később majd bepótoljuk- kacsintott Mark a lányra majd felkelt.- Gyere a többiek biztosan várnak már rád.
Lebaktattak a lépcsőn, majd bementek egy nagy helyiségbe. Kandalló tüze adta a meleget a szoba közepén, előtte tölgyfából készült étkezőasztal állt, ugyanolyan székekkel. Ott ült mindenki: Carl, Adam, Blake, Lester és ott voltak még Shiwa is. Amint beléptek minden tekintet Luna felé szegeződött.

-Luna!- állt fel Carl az asztaltól, odament a lányhoz és átölelte.
Amióta Carl elmondta az igazat a lánynak, sokkal de sokkal szorosabb és jobb kapcsolatuk lett egymás közt. Luna ezt nem bánta, hiszen végre van egy bátyja. Viszonozta az ölelést és Carl vállába fúrta a fejét.

-Remélem minden rendben van hugi!- tolta el magától Lunát, hogy a szemébe nézhessen- gyere már mindenki várt rátok.
Végre mindenki jelen volt az asztalnál, így elkezdhettek enni.

-Hmm, ez a marhasült nagyon jó!- jegyezte meg Lester, miközben egy jó nagy falatot készült legyűrni.

-Ez a specialitásom drágám- mosolygott rá Shiwa.

-Na de srácok meséljetek kicsit magatokról, honnan jöttetek, melyik falkához tartoztok?- kezdeményezett beszélgetést Mark.
Mint mindig, Blake nyitotta válaszra először a száját:

-Árvaházból kerültünk ide. Lesterrel és Adammel ott ismerkedtünk meg egészen kicsi korunkban, és hamar legjobb barátok lettünk. Soha, senki nem választhatott szét minket. Voltak akik örökbefogadtak volna valamelyikünket hármunk közül, de nem hagytuk, hogy felbomoljon hármunk barátsága. Így 18 éves korunkig ott éltünk. Persze ha az ember eléri a felnőtt kort, le is út, fel is út az intézményből.

-Azta mindenit... Srácok emelem kalapom előttetek. És mi lett miután eljöttetek az árvaházból?- kérdezősködött tovább Mark.

-Eldöntöttük, hogy utazgatni fogunk. Rengeteg helyen jártunk már. Láttuk testközelből a Niagara vízesés hatalmas hullám áradatait, a Grand kanyon keringőző útjait és még rengeteg mindent ezeken kívül.

-És hogyan fogtak el titeket Daemonék?- szállt be a beszélgetésbe Carl is.

-Éppen az újabb úticélunkat tervezgettük a srácokkal, amikoris nyilak hada zúdult ránk a semmiből. Mindegyikünk ájultan rogyott össze, majd a fehér szobában ébredtünk.- fejezte be mondandóját Blake.

-Csak kerüljön mégegyszer a szemem elé az a kis....

-Nyugi Lu.- karolta át Mark- lángolnak a szemeid- villantott rá egy mosolyt, majd oldalba bökte a lányt.

-Micsoda?? Csak nem... Luna nem egy fe...

-De egy fehér alfa vagyok- mosolyodott el Luna, és a legnagyobb lazasággal hátradőlt a székével, mintha mindennapos dolog lenne egy fehér alfával találkoznia bárkinek is.
Blaken és a többieken látszott a csodálkozás és a döbbenet.

-Mi a képességed?- ezúttal Adam szólalt meg.

-Védőpajzsot tudok kiterjeszteni a hozzám közel állókhoz, és áttudom venni az elemfarkasok képességeit.

-Nem semmi lány vagy mondom én!- villantott egy ezer wattos mosolyt Adam Lunára.

-Csak szépen, ő már foglalt- kacsintott rá a srácra Mark, majd nyomott egy puszit Luna homlokára. A lány arca hasonlított egy vörös paprikára. Sosem szeretett ennyire sehol sem lenni mint itt.

De hirtelen eszébe jutottak valakik...

Sziasztok! 😄
Meghoztam a következő részt, és jesszus lassan 1k olvasó 😍 Köszönöm nektek. Úgy tervezem minden héten szombaton vagy vasárnap jön majd új rész. Ha tetszik a történet nyomj egy vote-ot és ne felejtsd el megnézni a másik sztorimat se, a Night School első részét.
Puszi MP 😘❤