-Ezt nem hiszem el! Daemon!

-Ó, Luna Luna Luna. Újra láthatlak, mily csodálatos dolog. De vajon hol lehet Mark? Nemtudod véletlenül?-gúnyos vigyorra húzta a száját, majd közvetlenül elém sétált és felpofozott. Oldalra csuklott a fejem, és nyálat köptem.

-HOL VAN MARK? HOL VAN AZ ALFATÁRSAM?- mostmár üvöltötte.

-Honnan tudjam?? Veled volt utoljára, és ha mégegyszer csak a legkisebb kis iciri piciri agysejteddel azt fogod gondolni, hogy valaha is összeállna veled, egy ilyen arrogáns kis...-csattant a következő pofon. Éreztem ahogy izzanak a szemeim és hirtelen gondolattól vezérelve szemközt köptem Daemont. Majd lábon rúgtam és székestül mindenestül nekiugrottam. Blake-ék sem voltak restek, karmaikkal elvágták a kötelet majd ők is célba vettek egy-egy őrt. Nekem is sikerült kiszabadítanom a kezeimet és immár teljes figyelmemet Daemonnak szenteltem, és annak, hogy kivédjem a rám irányuló csapásokat. Ráugrottam, és végig gurultunk a földön egymást sorozva mérhetetlen erejű ökölcsapásainkkal. Néha tudtam egy-egy gyors pillantást vetni a fiúkra, de elég jól álltak. Két őrt már lefegyvereztek és a harmadiknak sem volt már sokáig esélye. Én eközben kaptam egy hatalmas pofont és vérezni kezdett a szemem alatt. Adam sietett a segítségemre épp, amikoris megszólalt egy éles hang. Vészjelző. Piros szín borította be az egész termet az iménti nagy fehérséget elnyomva. Mindenki értetlenül forgolódott, majd valaki berúgta az ajtót.

-Mark!-rohantam hozzá és magamhoz szorítottam. Csak álltunk ott és szorosan egymás karjaiba zártuk egymást. Kikapcsolt körülöttem a világ. Csak őt láttam, az alfatársamat, aki gyönyörű zöld szempárjával nézett le rám. Azt akartam, hogy örökké tartson ez a pillanat.

-Lám, lám. Csak eljöttél, hogy megmentsd a kis alfádat. Ez olyan szánalmas.-forgatta a szemét Daemon.

-Igen- felelte Mark- és nem jöttem egyedül. Carl!- ebben a minutumban Carl lépett be a terembe jópár Éj farkassal a nyomában. Odajött hozzám és nyoma sem látszott a pár nappal ezelőtti vigyorának amellyel mindig megtisztelt, és amiért úgy behúztam volna akkor neki. De mostmár nem. Ő a féltestvérem, és nagyon örültem, hogy láthatom. Mark elengedett és arrébb állt Carl pedig hirtelen átölelt.

-Jól vagy hugi?-nézett aggodalommal teli tekintettel végig az arcomon-csupa vér az arcod...

-NA JÓ! MOSTMÁR ELÉG A BOLDOG CSALÁDI ÉRZELGÉSEKBŐL!-lépett be a terembe egy újabb személy-Luna gyere öleld meg drága édesanyádat!-tárta szét a karját a nő és széles vigyorra húzta a száját, de inkább vicsorgásra hasonlított.

-Már csak ti hiányoztatok.- morogtam oda. Tudtam, hogy ebből a helyzetből harc nélkül nem fogunk tudni kijönni.. Hacsak, nem próbálok kommunikálni a víz farkassal a négy elemfarkas közül. Biztosan van olyan képessége ami a jéghez köthető. De hogy érjem el?? Ki kellett zárnom a külvilágot...csak néhány percre. Behunytam a szemem, és erősen rákoncentráltam arra a helyre, ahol legutóbb találkoztam vele.

A vízesésnél ácsorogtam. A hatalmas zuhatagból kicsapódott egy hullám, majd egy farkas alakot vett fel. Sikerült megtalálnom.

-Vízfarkas. Szükségem van a segítségedre. Muszáj szereznem egy képességet amivel megmenthetem harc nélkül a barátaimat és a családom egy bizonyos részét.

-Tudom Luna. De nincs ilyen képesség. Segíthetek most az egyszer rajtad és a hozzád közel állókon, de tudd, nemsoká eljőn a harcnak az ideje.
Azzal a lendülettel egy örvény keletkezett majd elsötétült minden...

Sziasztok! 😄
Hát itt lennék megint, egy jó hosszú kihagyás után. És letaglózott amit láttam. Nemsoká 900an olvasták már az Éj titkait 😍 Fantasztikus! Próbálok mostmár visszatérni, de ehhez a könyvhöz már nincs túl sok ötletem hogyan folytathatnám 😟
Viiiiiszont most indult útjára egy új fordításos könyvem, amelyben C.J Daughertytől a Night Schoolt kezdtem el angolról magyarra fordítani egy kis átírással. Csekkoljátok le ha van kedvetek 😆
MP