Feketeség vett körül és nagyon fájt mindenem. Semmi fény nem szűrődött be sehol sem.

-Hahó! Van ott valaki?!-kiabáltam bele a sötétségbe, de semmi válasz. Nemtudtam mit tehetnék így elkezdtem azon agyalni, hogy kik és miért hozhattak ide.
Egyszercsak hatalmas fényáradat lepte el a helységet, ami elől legszívesebben eltakartam volna az arcom, ha nem lettem volna megkötözve. Amint kezdtem hozzászokni a fényhez, próbáltam felmérni a terepet. Egy hatalmas teremben voltam, és rajtam kívül még három fiút láttam megkötözve. Még nem voltak maguknál, semelyikük sem mozdult. Nem ismertem fel egyiküket sem pedig reménykedtem, hogy egyikük Mark lesz. Mark.... Elkezdtem telepatikus úton szólongatni.

-Mark! Hallasz engem? Merre vagy mi történt??

-Ne is próbálkozz semmivel! Ebben a szobában nem működik a telepátia.-hallottam meg egy hangot a terem túlsó végében.

-Ki maga??

-Hát drága Luna azt majd később megtudod-mondta az alak egy nagy vigyor, vagy inkább grimasz kíséretében.

-Őrök öntsék le a három idiótát egy kis ébresztő vízzel!!!-parancsolt rá a két mellette álló emberre.
Ők odavitték az eddig kezükben tartott vödröt és ráöntötték a három alvó vagy inkább elájult(?) srácra. Azok köpködve köhögve ébredtek fel, a hirtelen jött hidegre.

-Mit csinál maga idióta???!-kiabált rá az egyikük az őrre. Izmos, magas srác volt most épp sárgán izzó szemekkel és fekete kétoldalt felnyírt hajjal. Az őr erre lekevert egy akkora a pofont neki, hogy nekem égett az arcom a hangjától. De a srác kitartó csendben tűrte a fájdalmat...

-Kussolj a továbbiakban Adam!-rivallt rá az őr.

-Maga ne merészeljen így beszélni velem, csak egy rosszéletű degenerált idióta!!
Erre az őr még egy hatalmas sallert lenyomott neki. A srác még mindig csöndben tűrte ezt.

-Adam hagyd...Csak várhatunk, hogy jön a felmentő sereg. Addig nem tehetünk semmit.-ezt egy szőke hajú kevésbé olyan izmos srác mondta mint Adam.

-Hallgasson a kis barátjára fiatalember-mondta az alak akit még mindig nem láttam majd kisétált a pereputtyával a teremből. Mély hallgatás következett ezután mígnem a szőke hajú srác meg nem szólított.

-Hey! Blake vagyok. A balomon ez a tökkelütött aki nem bírja tűrtőztetni magát Adam a jobbomon pedig Lester. Te ki vagy?

Gyorsan végignéztem a három fiún újból. Úgyhiszem Blake lehetett a legokosabb köztük, Lester nagyon hasonlított Adamra. Ugyanaz az izmos sportos testalkat és kétoldalt felnyírt haj. Mindhárman fürkésző tekintettel néztek.

-Luna vagyok. Honnan jöttetek fiúk?
Megint Blake vette át a szót.

-Mindhárman máshonnan de mindegyikünk az Angyal farkasok falkájába tartozik. Elfogtak minket nyíllal lőtték ki mindannyuiunkat.

-Azt terjesztik, hogy sok farkas szövetséget kötött egy alakváltóval.

-Daemon-éreztem, ahogy lángol a tekintetem.

-Kicsoda?-most Lester szólalt meg.

-Daemon. Nagyon hosszú a sztori annyi a lényeg, hogy elrabolta az alfatársamat és a szüleit. Utálom...

-Ha sikerül valami csoda folytán kijutnunk innen segítünk neked-mosolygott rám Blake.
Nagyon szimpatikusak voltak a srácok, és így, hogy ugyanaz történt velünk teljesen áttudjuk érezni egymás helyzetét, így talán még mélyebb lehet ez a barátság.

-Na jólvan vége a fecsegésnek!-lépett be valaki az ajtón. Odakaptam a fejem és megláttam...