-Na jól figyelj ilyet sem látni mindennap!

Azzal a lendülettel, Mark megvágta magát a karmaival, de olyan mélyen, hogy látszódott a bőre alatti hús része.

-Úristen! Mark állj le!-sikítottam.

-Nyugi Lu most figyelj!-egyik kezét rátette a mély sebre, és behunyta a szemét. Mikor újból kinyitotta fehéren világított a szeme, és egész testében ismét ragyogni kezdett, mint az átváltozásakor.Majd elmúlt ez a ragyogás és Mark elvette a sebéről a kezét, és a vágásnak nyoma sem volt.

-Azta! És ezzel mindenféle sebet képes vagy begyógyítani?-tátottam el a számat.

-Nem. Például, ha vérfarkasvérrel átitatott fegyverrel vágnak meg, azt nemtudom, mert ha egy vérfarkas vére keveredik egy másik fajtársáéval akkor az méregként hat rá. Valamint holdfogyatkozáskor sem tudom használni, mert akkor minden vérfarkasnak gyengül az ereje, és a gyógyításhoz nagyon sok energiára van szükség. De alapjáraton minden vérfarkas tud öngyógyítást alkalmazni, csak azok akiknek ez a képességük, valamivel gyorsabban és nagyobb felületen tudják alkalmazni ezt.

-Értem! De említetted, hogy ha megvágnak vérfarkas vérrel átitatott fegyverrel az méreg nekünk. De kik akarnának ilyet tenni?-valahogy nem állt össze a kép nekem.

-A farkasára! Elfelejtettem egy nagyon fontos dologról beszélni neked-csapott a fejére-a vérfarkasok élete nem olyan könnyű, hogy képességeket kapnak, és boldogan élik az életüket. Azonkívűl, hogy ellenséges falkákkal is szembekerülhetünk, van egy közös nagy ellensége minden ilyen lénynek. Őket alakváltó vadászoknak hívjuk. Nekik egyetlenegy képessége van, az alakváltás. Ha egy ilyennek a kezei közé kerülsz, vagy a fegyvere elé biztosan halott vagy. Nagyon nehéz őket felismerni, mert nincsen meg az a jellegzetes szaguk, mint nekünk vérfarkasoknak. Csak pár él a világon, de az is elég. Erről szól egy legenda is...

-Milyen legenda?-ültem le Mark mellé egy fatönkre.

-Nagyon sok éve született egy hozzád hasonló fehér alfafarkas. Ő rendelkezett a vérfarkasok között a legnagyobb erővel, valamint az elemfarkasok erejét is áttudta venni éppúgy, ahogy majd te is fogod. De neki ez nem volt elég. Azt akarta, hogy ő legyen az egész vérfarkas világ legnagyobb alfája! Összeállt egy alakváltó vadásszal, és közös erővel megsemmisítették az elemfarkasokat, legalábbis azt hitték. A fehér alfát és a vadászt csak a hataloméhség vezérelte. Miután legyőzték az elemfarkasokat szétosztották a képességeiket kettejük között, és behódításra kényszerítették mind a vérfarkasokat, mind az alakváltókat. Magánzárkákba taszították őket, és egy képesség leszívón kezdtek el dolgozni. Ez a szerkezet kiszívta az összes létező energiát, és képességet a vérfarkasokból, így azok vagy ember bőrben vagy farkasbőrben maradtak. Ámde, volt egy vérfarkas aki nem hódolt be. Sok éven keresztül bújdosott, mígnem eldöntötte, hogy megszakítja ezt a rémes uralmat. Összeszedett pár újonc vérfarkast valahonnan, és kiképezte őket. Egy nap ezelőtt a vérfarkas előtt megjelent a nagy Lupaként emlegetett farkas, és segítséget adott neki. A vérfarkas és csapata legyőzték a fehér alfát és az alakváltót, azután mintha köddé váltak volna, eltűntek. Azóta senki nem látta se a csapatot, se Lupát, de azt beszélik valahol még mindig életben lehetnek.-fejezte be Mark a történetet.

-És végül, hogy jöttek rá, hogy az elemfarkasok nem halottak?

-Azt nemtudom, de azt igen, hogy tuti megfogod kapni a képességeidet a közeljövőben-ölelt magához Mark és felborzolta a hajamat.

-Öhm Mark... Valamit elkéne mondanom...-egyszerűen úgyéreztem muszáj tudnia az emlékképekről.

-Micsodát Lu?-nézett mélyen a szemembe.

-Tegnap este emlékképek jelentek meg a fejemben Rólad, egészen kicsikorodtól mostanáig, de nemtudom, hogy ez mit jelenthet.

-Na akkor most nekem is el kell mondanom valamit Lu. Én is láttam rólad ezeket, és ezt úgy hívják, hogy a Bevésődés.

-Amik a farkasoknál vannak? Hallottam róluk. Akkor az azt jelenti, hogy....

-Igen Luna pontosan azt-hajolt közelebb Mark.

-Ezt nem hisz....-de már nemtudtam befejezni mert a szám már összeforrt Markéval. Nagyon jó érzés volt, egyszerűen tökéletesnek éreztem, megfogtam izmos hátát és szorosan magamhoz öleltem. Mark elhúzódott tőlem, és mélyen a szemembe nézett.

-Sajnálom Luna!

-Ugyan mit? -mosolyogtam rá, de inkább vigyorgásra hasonlított.

-Nem bánod?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Egyáltalán nem! Te vagy a legjobb dolog az életemben!-öleltem át.

-Viszont akkor ez tudod mit jelent? Azt, hogy alfatársak lettünk!-húzott magához újból majd nyomott egy puszit a homlokomra. Olyan vörös lehettem, mint egy túl sok chili paprikát evett ember...