Másnap vagy beszélgettünk Tresh-sel és Moore-ral, vagy mindhárman a szobáinkban voltunk. Ez a nap volt arra, hogy kiélvezzük a mérhetetlen gazdagságot. Délután felvettük a ruháinkat, felálltunk a szekérre, amit két barna ló húzott. Zöld-sárga ruhánk volt, ez a növényeket szimbolizálta, hiszen mi érkeztünk a mezőgazdasági körzetből. Begurultunk a közönség elé, a nézők tapsoltak, de pár másodperc múlva akkora üvöltés tört ki, hogy be kellett fognom a fülemet. Hátranéztem. A Tizenkettedik Körzetből a fiú és a lány kézenfogva álltak, a ruhájuk lángolt. Csodálatos és ijesztő is volt egyben. A közönség biztosan emlékezni fog rájuk.

A következő három nap a versenyzők együtt edzenek. Én próbálgattam megtanulni bánni a késsel, vagy az íjjal, de tudtam, hogy az Arénában a legnagyobb előnyöm az lesz, hogy kicsi vagyok és úgy el tudok bújni, hogy alig vesznek észre. A negyedik nap minden versenyző bemutatja tudását a Játékmestereknek, akik ezt 1-től 12-ig pontozzák. Általában 5-6 pontot kapnak a versenyzők, csak egy-egy kiemelkedő Hivatásos szokott bezsebelni 8-10 pontot. Mikor én kerültem sorra, azt mutattam be, amiben a legjobb vagyok: a rejtőzködést. Úgy elbújtam, hogy a Játékmesterek egy idő után (amíg rám ügyet sem vetve elbeszélgettek) nem látnak sehol. Ekkor előbújtam. Néhányan mosolyogtak, majd behívták Tresht. Este a tévében mutatták a pontjainkat. Én 7 pontot kaptam, biztosan tetszett a Játékmestereknek, hogy eltűntem. Tresh nem lehetett ilyen találékony, ő 5-öt kapott. Ezután jött a meglepetés: Katniss, a lány a Tizenkettedik Körzetből, ismertebb nevén a lány, aki lángra lobbant, 11 pontot kapott. Így övé volt a legmagasabb pontszám az egész mezőnyből.

Már csak két nap van hátra a Viadal kezdetéig. Ma este Caesar Flickerman, a műsorvezető minden kiválasztottat meginterjúvol élő adásban. Bár egy-egy interjú csupán három percig tart, a versenyzők egész nap erre készülnek. Ez az utolsó esély, hogy megszerettessük magunkat a közönséggel, hogy aztán az Arénában számíthassunk az adományaikra. Moore a délelőttöt velem, a délutánt Tresh-sel töltötte. Beszélgettünk arról, hogy mit ne mondjak el semmiképp, hogy üljek, hogy mosolyogjak: mindent próbáltunk helyre tenni, csupán azért, hogy három perc alatt támogatókat szerezzek.

Délután négykor aztán elmentem az öltöztetőmhöz. Selyemfátyol ruhát kaptam, a hátamra szárnyakat erősítettek, így olyan hatást keltettem, mint valami kis mesefigura. Megköszöntem, hogy ilyen szép ruhát kaptam, majd hatkor kezdetét vette a műsor. Jöttek sorban a körzetek, Első, Második...Nagyjából hét óra lehetett, amikor sorra kerültem. A közönség egy pillanatra elhallgatott a ruhám láttán. Caesar Flickerman gratulált a Játékmesterek által kapott pontomhoz, majd az erősségeimről kérdezett.

- Nem könnyű engem elkapni. És ha nem kapnak el, nem tudnak megölni. Úgyhogy ne mondjon le rólam kapásból. - mondtam.

Moore szerint az a legfontosabb, hogy magabiztos legyek, legalább a nézők előtt. Hamar elszaladt az a három perc. Tresh interjújára nem figyeltem oda, azon pörgött az agyam, hogy nem rontottam-e el semmit. Gondolataimból Peeta Mellark (a fiú a Tizenkettedik Körzetből) szavai zökkentettek ki. Egy lányról beszélt, akibe fülig szerelmes, de szerinte a lány észre sem veszi. Szegény fiú. Aztán hirtelen a mondat, amitől mindenki elámult:

- Nem segít kettőnkön, ha megnyerem a Viadalt, mert... mert együtt jöttünk.

A kamerák Katnisst mutatják, majd, mivel szorít az idő, Caesar sajnálatát fejezi ki, és lejátsszák a himnuszt. Azon az estén mindenki az „elátkozott szerelmesek"-ről beszél. Most már szinte biztos, hogy a Tizenkettedik Körzet idén megnyerte magának a közönséget.

Ma hajnalban keltettek, ammennyire még lehet, felkészítenek a Viadalra, ami tízkor kezdődik. Felöltözök abba a ruhába, amit minden kiválasztott visel az Arénában. Egy légpárnás repülő jön értem és az öltöztetőmért, akivel be is szállunk. A repülőn kapok még egy utolsó bőséges reggelit. Lassulni kezdünk, megérkeztünk - gondoltam. Egy kis szobába megyünk, ahol Daren még elvégezte rajtam az utolsó simításokat. Még beszélgetünk egy kicsit, amikor megszólal Flickerman hangja:

- Hölgyeim és uraim! Kezdődjék hát a Hetvennegyedik Éhezők Viadala!

Daren sok szerencsét kíván, én pedig ráállok egy fémkörre. Hatvan másodperc - ennyi ideig kell a fémlapon állni. Ez idő alatt a versenyzők körülnézhetnek, és eldönthetik, hogy harcolnak a középen elszórt fegyverekért, hátizsákokért és mindenért, ami hasznos lehet a Viadal során, vagy inkább elfutnak, hogy megmeneküljenek az erősebbektől. Mondanom sem kell, én az utóbbit választottam. Ezt az időt inkább a terep szemlélésére fordítom. A Bőségszaru, ahol a tárgyak vannak egy nagy, ledöngölt földterületen van. Ellenkező irányban viszont sűrű erdőt látok. Tudtam, hogy más esély nincs számomra, csak az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, bevetem magam az erdőbe.