Ryan telefonja szinte a füléhez nőtt a nap második felében, így egyedül válogattam a gyönyörű ruhák közt, amiket normál esetben nem engedhetnék meg magamnak a csillagokig érő magas áruk miatt.

― Ne legyen bűntudatot ― suttogta Ryan mögém lépve, miután egy árcédulát megforgatva visszaakasztottam a meseszép koktélruhát. ― Mondtam már, a ma este rólad szól, szóval ne aggodalmaskodj az árak miatt.

― Egész biztos?

― Sierra!

― Hát jó, de vésd ezt az eszedbe, ha a kasszánál esetleg neked támadna kedved aggodalmaskodni ― vontam vállat és karomra akasztottam a bíborvörös koktélruhát, ami a többi választásommal közösen egyre nagyobb nyomást helyezett a végtagomra. ― De azért leszűkítem a gyüjteményt, mielőtt bevinném őket a próbafülkébe.

― Ahogy akarod, drágám ― puszilt hajamba, majd elvonult, mert "almás" telefonja jellegzetes csengőhanggal jelezte, hívja a kötelesség. Míg ő egy hosszúra nyúlt beszélgetést bonyolított le, én végighaladtam a kis üzlet arany álványain lógó ruhakölteményekkel keretezett sorain és kiválasztottam mintegy tucatot a nívós márkák darabjai közül. Akadt köztük csinos, elegáns, szexi, de színük is legalább olyan változatos volt, mint fazonjuk, ugyanis válogattam kisestélyitől kezdve koktélruhán át uszályos sellő vonalú ruhát is.

― Segítsek az átválogatásban, vagy egyedül könnyebb lenne? ― kérdezte Ryan segítőkészen, mikor visszaért a hosszúra nyúló konferenciabeszélgetésből.

― Ez már az átválogatott mennyiség ― virítottam felé egy széles mosolyt miközben a próbafülkék felé igyekeztem. ― Ne nézz rám így, te mondtad, hogy ne aggodalmaskodjak és különben is, nem neked kell bepaszíroznod magad minden egyes ruhába egy túlfűtött próbafülkében.

― Nekem csak arra kell figyelnem, hogy a ruhák ára bepaszírozza magát a kártyám egyenlegébe és ne ugorja túl a limitet.

― Ne légy bolond, nem fogom az összes ruhát megvetetni veled.

― Akkor minek próbálod fel az összeset?

― Te veszel úgy kocsit, hogy nem viszed el próbakörre? Nem. Te megházasodsz anélkül, hogy járnál a nővel? Nem. Tehát veszel -e ruhát nekem anélkül, hogy felpróbáltam volna?

― Nem.

― Okos fiú ― nyomtam ajkaira gyors csókot, mielőtt elhúztam volna a próbafülke rózsaszín függönyét.

Ryan minden egyes alkalommal reménykedve kapta fel a fejét, hogy az utolsó ruhadarabot mutatom meg neki, de mindig elkeseredetten túrt hajába, mikor nemlegesen ráztam meg fejemet.

― Ha még mindig nem értünk a végére, találomra rábökök egy ruhára és... ― szavai szó szerint elakadtak, mikor elhúztam a rózsaszín anyagot, ezzel megmutatva a legvégére tartogatott darabot.

― Na, milyen? ― kérdeztem körbefordulva. A bíborvörös anyag szorosan simult testemre, vállaimat fedetlenül hagyva emelte ki a vitorlázás alkalmával kicsit lebarnult bőrömet. Rendhagyó módon cipzára nem gerincem vonalát követve futott az anyagon, hanem mellemtől indulva, mindössze derekam vonaláig érve nem túl sok teret hagyott mikor lehámoztam magamról.

Ryan felállva a fülkék előtt sorakozó puffok egyikéről, közelebb jött, hogy csak én halljam mondandóját.

― Ha nem veszed le magadról ezt a ruhát három másodpercen belül, én tépem le rólad.

― Ugat a kutya, de nem harap ― vágtam vissza pimaszul az agyát húzva.

― Három, kettő, egy ― számolt vissza és mikor még közelebb lépett volna, hogy beteljesítse ígéretét, telefonja ismét megszólalt. ― Szerencséd volt Sierra Mitchell, de nem úszod meg.

― Vaú ― imitáltam ugatást és behúztam a függönyt, hogy belebújjak Ryan mezébe és fekete farmeromba, amiben eredetileg érkeztem, majd visszaakasztva a próbált ruhákat saját vállfájukra, elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy megtaláltam a tökéletes ruhát, így azzal kezemben csatlakoztam a kasszánál telefonálva várakozó barátomhoz.

Hazafelé az odaúthoz hasonló béke telepedett ránk, így vidáman tekertünk a hotelig, ahol az ágy mágneses vonzóerejének ellenállva mindössze egy gyors zuhanyra maradt időnk, mert a percek sürgettek az este közeledtével.

― Mit gondolsz? ― vezettem végig a telefonomat a tükörben, hogy a videóhívás túloldalán figyelő Aiden is láthassa a ruhámat.

― Az összes vén trotty elfelejtheti bevenni a Viagrát, mert ebben a ruhában legalább olyan hatásos vagy, mint az a kék bogyó ― vigyorgott én pedig szokás szerint vállára csaptam volna, ha fizikailag is velem lett volna, de ehelyett csak megtámasztottam a készüléket mosdókagylón és a képernyő alsó sarkában látható önmagamat nézve igyekeztem felvinni sminkemet. ― Még szerencse, hogy a képernyőn keresztül nem tudsz bántalmazni.

― Nem a nyugdíjas otthonba megyek rúdtáncolni, úgyhogy ez a része nem érdekel ― forgattam szemeimet, ahogy összeérintve ajkaimat egyengettem el a vörös rúzst. Egy vékony ecsetet megjárattam a számat díszítő anyagban és jobb szemem alá, arccsontomra nem túl nagyban, mégis észrevehetően rajzoltam fel a francia kártya színeit, a négy motívum közepébe pedig egy Q betűt írtam a dámát szimbolizálva. ― Nincs bohóc hatása ezeknek? Vagy gyermeknapi arcfestés beütése?

― Lehengerlően festesz.

― Köszönöm szépen ― mosolyogtam rá. ― Na és veled mi újság? Hogy vagy?

― Izgatottan. Igazából akkor akartam elmondani, amikor már itthon vagy, de ha már szóba hoztad, megosztom veled az örömhírt. Találtam egy lakást és holnap ki is költözöm, hogy ne zabáljam fel a hűtőd amúgy sem túl gazdag tartalmát.

― Mi casa su casa. Nekem aztán az sem gond, ha tőlem mész az otthonba.

― Imádlak, tudod - e?

― Nem láttad a nyakkendőmet? ― kérdezte Ryan oldalasan belesve a fürdőbe.

― A nyakadban lóg, édes.

― Sajnálom, csak ezer felé jár az eszem ― csapott homlokára, majd felém lépett segítségkérően pillantva rám és remegő kézzel adta át a keresett kiegészítőt.

― Ne izgulj, ez csak egy vacsora lesz, nem államvizsga ― ösztözöztem megnyugvásra miközben megkötöttem nyakkendőjét, majd egy gyors csókot nyomtam ajkaira, mikor a hívásban maradt legjobb barátom megköszörülte torkát.

― Mielőtt egy élő pornófilm forgatásának lehetek szemtanúja, bemutatanál a barátodnak, hamár ilyen kellemes véletlen folyamán "találkoztunk"? ― kérdezte idézőjeleket vésve a levegőbe. Visszaültem a telefon elé, Ryant derekánál magam mellé rántva, hogy lehajolva bemutathassam életem legfontosabb személyének.

― Ryan Tremblay vagyok. Sierra nagyon sokat mesélt rólad.

― Én meg Sierra mindenese, de általában Aiden-nek szólítanak. Remélem csak rosszat hallottál rólam.

― Srácok, nem láttátok Petert? ― toppant be Elliot szertenézve a szobában. Fehér ingje felső gombját kigombolva hagyta, az anyag ujjait könyökéig felhajtotta, ezzel tudatva, hogy a kellő eleganciát megadja az eseménynek, de kiemelkedő jelentőséget nem tulajdonít neki. Szemben bátyjával, kinek izmos felső testére simuló ingjére egy szürke öltönyt vett. ― Ó, nem akartam zavarni.

― Nem zavarsz, épp Sierra barátjával beszélgetünk ― mosolygott öccsére, míg Aiden elmotyogott egy "ennél kínosabb már nem lehet"-et, akinek egy kacsintással nyugtázva adtam igazat. Valóban, ennél szürreálisabb szituációra nem nagyon emlékszem.

― Elliot vagyok ― integetett vidáman a kamerába, mire Aiden mímelve viszonozva gesztusát mutatkozott be.

― Ha már egy majdnem családi kupaktanács közepére cseppentem, elő is keríthetnétek a harmadik muskétást ― türelmetlen vigyora egyértelmű jelzés volt felém, hogy oszlassam fel a rögtönzött családi találkozót.

― Menjetek, keressétek meg Petert, addig én elköszönök Aidentől és majd megyek utánatok.

― A hallban találkozunk ― nyomott homlokomra puszit Ryan, majd öccsével karöltve búcsúztak legjobb barátomtól.

A szobaajtó halk kattanással jelezte, hogy a testvérek távozásuk után becsukták azt, így egy kimerült sóhajt táncoltatva ajkaimon pillantottam ismét a fiúra. Sötétszőke tincsei kócosan ültek feje tetején, némelyik közülük kék mámorban úszó íriszeibe lógtak. Homlokába megterhelt ráncok mélyedtek, de mégis mosoly ült ajkain, ahogy azt szajkózta hiányzom neki, így mikor szokásos "csók" lezárásunkkal elköszöntem tőle, tekintetében csalódottság tükröződött.

― Látom megtaláltátok a hiányzó gyöngyszemet ― virítottam Peter irányába egy fals mosolyt, miközben Ryan oldalasan átkarolva derekamat magához húzott.

― Epekedtem utánad Sierra, csak miattad kerültem elő.

― Örülök, hogy két menet közt eszedbe jutottam.

― Ki mondta, hogy kettő között történt és nem egy édeshármas alkalmával? ― húzta száját pimasz mosolyra, míg szemeivel és mimikájával tömény gúnyt sugárzott felém. ― Beavattok még ma, hogy milyen életbevágóan fontos ügy miattam hagytam ott a szivaromat és egy gyönyörű testvérpárt?

― A testvérpár két lányt takar?

Peter az a fajta ember, kinek szándékában áll manipulálni az embereket és lekezelő stílusával eléri, hogy akarva akaratlanul is a legrosszabb formámat hozzam. Mint a kígyó, gúnyos megjegyzései éles fogakként vájnak bőrömbe és húsomba marva késztet olyanra, amit magamtól már csak udvariasságból sem tennék vagy mondanék. S ez egy ördögi körként ismétlődik, ismétlődik mígnem szétpukkad, míg egy feszülésig tágult lufi, melynek belsejében úszó undorító anyag szétszóródva keseríti meg a közvetlen környezetében lévőket.

― Megelőzve a következőleg elhangozandó megjegyzést, inkább kövessetek ― tárta karját Ryan az ebédlőcsarnok felé.

Élére vasalt, ropogós terítők fedték a kovácsoltvas körasztalokat a terem két szélén, míg a középső szektorban több személy leültetésére alkalmas asztalok sorakoztak, szintén elegáns terítékkel hivatkozva a szálloda által kivívott négy csillagra. Ryant Elliot követte, így Peter mellett haladtam, hogy elfoglaljuk asztalunkat, mely a csarnok hátsó sarkában húzódott, paravánnal elkülönítve. A spanyol fal szigetelte az így kialakított boxot, de a szabadon hagyott oldal már a távolabbról érkezők elétárta, hogy az asztalfőn már egy férfi foglal helyet.
Elliot megtorpanásából, Peter elnyomott káromkodásából, ami egy hitetlenkedő sóhajtással társult leszűrtem, hogy a bizonyos vendég, akit Ryan mindaddig meglepetésként emlegetett, ismerős számukra, sőt valamilyen múltbéli sérelmük miatt negatív emlékeket ébresztett bennük, a rosszalló reakciókból ítélve.

― A jó édesapámat! ― temette tenyerébe arcát Peter egy mély sóhajt kieresztve.

― Jó újra hallani a hangodat, Fiam!

helló belló!🙋🏻‍♀️
nagyon szépen köszönöm a több, mint 3K megtekintést, hihetetlenek vagytok!💟 nagyon jól esik a sok visszajelzés, amit kapok Tőletek, minden értesítéssel megmosolyogtattok amiért nagyon hálás vagyok Nektek!🙏🏼
remélem jól vagytok, vigyázzatok magatokra, kitartást ebben a nehéz időszakban!💜
sok sikert a sulihoz/munkához és további csodás napot!✨
ezer puszi <3
perfectlyfool 🧸💌