Hűvös volt az idő így Alastor egy melegebb ruhát vett magára. Lassan ment végig a folyosón míg el nem érte az ajtót ahonnan már ki hallatszódtak a gyermekek hangjai. Elmosolyodik, s kinyitja az ajtót mire minden gyermek rászegezi a tekintetét.

-Alastor!-kiabálnak fel szinte egyenként. Alastor kedvesen mosoylogva lép be a helyiségbe, s amennyi gyereket csak tud magához ölel.

-Kicsit hűvös az idő. Jól öltözzetek fel kedveseim. 10 perc múlva jöjjetek le az udvarba.-mondja, majd miután nagy nehezen leszedi magáról őket ki lép a szobából, s az udvarba megy. Ahogy azt várta, a gyerekek pontosak voltak. Alastor ilyenkor mindig vigyorgott, s boldog volt, hogy mindenki mosolygott.-Na szóval, mi jön ilyenkor?-kérdezi Al, mire az egyik félénkebb kicsi előrébb lép.

-A-alastor le-lehet ne-nem k-kéne e-ezt tennünk.

-Miért nem kedves?-kérdez, s le guggol a gyermek elé, kedvesen, bátorítóan rá mosolyog és megcirógatja az arcát.

-Mert Katie nővér azt mondta hamisak vagyunk!-válaszolnak helyette a gyerekek akik azonnal felháborodnak az emlék hatására. Katie kényszerből dolgozik az árvaházban így minden lehetséges módon megbántotta a gyerekeket, beléjük taposott, s úgy bánik velük, mint a kutyákkal. Alastor mosolyogva borzolja össze az előtte lévő kisfiú haját, s egy puszit adott homlokára.

-Ne hallgassatok Katie  nővérre.-fel kell a földről, kissé leporolja ruháját, s folytatja.-Gyönyörű hangotok van kedveseim. Énekeljünk egyet reggeli előtt ahogy mindig, oké?-mondja vigyorogva, mire a gyermekek boldogan felkiáltanak, s belekezdenek a közös kedvenc kis dalukba. Mikor Al még ember volt imádta ezt a dalt, s ez azóta sem változott. Nagyon úgy tűnik, hogy még a kisgyermekeknek is tetszik ez a szám.

-You're never fully dressed without a smile.-fejezi be a számot Alastor. A gyerekek boldogan nevetnek, a napjaiknak ez a kedvenc részük amikor együtt énekelhetnek gondozójukkal. -Na, menjünk reggelizni.-Alastor a gyermek hadsereggel megy az ebédlőbe ám ekkor hirtelen feltámad a szél. Olyan erősen fúj, hogy szinte már csavarja fáknak ágait. Alastorban rossz érzés kezd el keringeni így egyedül küldi enni a gyerekeket akik aggódva ugyan, de elmennek az ebédlőbe. Alastor az árvaház melletti templomba megy. Rossz érzése beigazolódott. Egy démon jutott fel a pokolból. Gonosz vigyor terül el arcán, s belép a templomba ahonnan általában melegség árad de most csak hidegség.

-Hol vagy?-kérdezi hangosa. Egy halk nevetés árulja el magát az illető aki feljutott a pokolból.-Innen nem tudsz kijutni nélkülem. Jobb ha elő jössz.-az illető megmutatja magát. A plafonról mászik le hozzá. Alastor már felkészült a harcra ám a másik nem támadott. Csak vigyorgott, s végig nézett rajta majd megnyalta ajkait. Alastor arcán egy grimasz futott végig.-Ki vagy te?

-Angel Dust vagyok.-mutatkozik be, s közelebb lép hozzá. Mély levegőt vesz, s elkuncogja magát ahogy megérzi Alastor rózsa illatát.-Igazán aranyos. Olyan illatod van, mint a rózsának.-Al magában szinte fortyog. Mivel a napja nagyrészét a kertben tölti (ami telis-tele van rózsákkal) így persze, hogy olyan illata van.

-Hogy jutottál fel?-kérdezi gyanúsan, mire a másik démon sóhajtva le ül a templom egyik padjára. Egyik kezével megtámaszkodik az előtte lévő padsor háttámlájának, s megtartja vele a fejét.

-Fogalmam sincs. Nem emlékszem rá.-Alastor összehúzza a szemeit. Emlékszik, hogy ő miként jutott fel ide a pokolból. Akkor Angel Dust miért nem tudja?

-Fel ajánljok neked valamit.-a másik démon kíváncsi tekintettel nézi Alastort.

-Ooo és mit?

-Nem küldelek vissza a pokolba ha itt maradsz velem az árvaházban.-Angel Dust hangosan elneveti magát. Már régóta nem hallott ilyen ostobaságot.

-Még is, hogy küldenél vissza?-kérdezi továbbra is nevetve. Al egy elég beteg vigyorral hajol a másik képébe, az aurája hirtelen megváltozott. Sötét, s rideggé vált.

-Bebizonyítsam?-Angel egy nagyot nyel, s morogva fordítja el a fejét.

-Mit kell tennem?

-Egyszerű. Csak a kölykökkel kel foglalkozni, néha pedig megcsinálni az udvart.-Angel morogva áll fel a templom padjáról, s sóhajtva a fejét vakarja.

-Nem értek a kölykökhöz.

-Majd bele jössz.-ezzel felé nyújtja a kezét,  amibe végül Angel bele csap. Zöld aura ellepi az egész templomot, s furcsa fekete jelek jelennek meg a falakon és közvetlenül Alastor mellett.

-Viszont a neved nem árultad el. Ki vagy te?

-Alastor vagyok. Bár szerintem te a Rádió démonként ismersz engem.

Sziasztok! Igen ismét bele kezdtem egy új könyvbe xd De egyszerűen annyi ötletem van, hogy nem tudom csak úgy piszkozatként tartani :D Remélem tetszett nektek ez a rész, ha igen akkor vote és kommentelj. Hamarosan jelentkezem a következő résszel! <3