Angel Dust szemei kikerekednek. Nem akarj elhinni, hogy pont itt kötött ki ahol ő. Jóval másabban néz ki, mint gondolta de ő az!

-Al te... Nem tudod ki vagyok?-Alastort meglepődik az éles váltáson. A hangja most nagyon kedvesen, s szomorúnak hangzik. Jobban végig néz a másikon. Kicsit megilletődik a nyolc karon, de valahogy olyan ismerős a számára.

-Nem tudom ki vagy.-Angel szomorúan hajtja le fejét. Most mit kéne tennie? Mély levegőt vesz. Ha Al nem emlékszik semmire akkor egyenlőre jobb is. De elfogja érni, hogy emlékzzen mindenre.

    Alastor egy sóhajjal nyitja ki a gyerekek szobájának ajtaját, míg mögötte Angel kicsit összerezzen a kiszűrődő gyerekzsivajra. Nagyot nyel ahogy a faajtó egy nagy recsegéssel kinyitódik. Amint a gyerekek az ajtó irányába pillantanak elmosolyodnak, s az a kevéske játék amijük van eldobták és oda futnak.

-Szervusztok kedveseim.-mondja, miközben a gyerekek elé guggol ahogy mindig amikor találkoznak.

-Alastor. Ki ez?-kérdezi az egyik gyerek félénken ahogy megpillantja a nyolc karú Angel Dustot. A pók démon kissé megszeppenve néz le a pici gyerekekre aztán végül rá jön, hogy az embereknél nem éppen szokványos dolog az ha valakinek nyolc karja van. Bár jobban végig nézve magán elég emberi kinézete van, s bár az arcát nem látja de valahogy túl emberien nézhet ki. De a nyolc kar  megmaradt, pontosabban inkább négy, hisz a legalsó kettőt vissza tudja húzni, s ahogy ez eszébe is jut meg is teszi. A gyerekek szemei kikerekednek, Al pedig azonnal azon van, hogy megnyugtassa őket.

-Ő egy alany volt egy bizonyos laborban messze innen. Sokat kísérleteztek rajta ezért van nyolc karja. Megszökött a laborból, én rátaláltam és ide hívtam. Arra gondoltam, hogy ő is lakhatna velünk. -mondja mosolyogva mire a gyerekek kissé szomorúan néztek a pók démonra aki ebből nem sokat értett. Rég volt már az emberek világában, és mivel a pokolban eldobta magától mindent ami az érzelmekkel kapcsolatos így nehezére esik az ilyeneket felfognia. Ez is egy ilyen, a gyerekek átérzik Angel fájdalmát (ami igazából hazugság volt, ha csak a poklot bele nem számítjuk)

-Szia, én Abi vagyok. És te?-egy bátrabb kisgyerek már oda is ment hozzá, mire Angel nagy nehezen kinyögi nevét.

-Ang... Anthony vagyok.-motyogja, s csak remélni tudja, hogy Al talán így fel fogja ismerni őt. Fel kell ismernie. Nem lehet, hogy mindent elfelejtett.De ha még is, akkor elfogja érni, higy emlékezzen rá.

-Nagyon szép neved van!-mondja a kislány mire a démon zavartan a hajába túr. Rég volt már, hogy bárki is így beszélt volna vele. Jól nevelt kislánynak tűnik kinézete ellenére. Barna haja van ami a válláig ér, kissé tépett, lehetséges, hogy sokszor rángatták a haját. Ruhája ugyanolyan, mint a többi kisgyereknek, szürke színű, néhol még szakadt is.

-Kö-köszönöm...

-Mond, milyen érzés, hogy több karod van? Biztos sokkal könnyebb minden. -mondja mosolygósan, mire a démon elmosolyodik, s kissé pökhendi módon kihúzza magát.

-N-nos, igen elég könnyű. Egyszerre több dolgot is eltudok végezni, b-bár azért azok a kísérletek kimaradhattak volna.-mondja kicsit kínosan a végét. Alastorra néz aki ijesztően vigyorog rá. Anthony nagyot nyel, s próbálja továbbra is kedves hangját tartani, már amennyire azt tudja.-D-de inkább meséljetek ti magatokról!-mondja Angel. Általában szeretett magáról áradozni de nem lenne jó ötlet ha mesélne nekik a pokolban töltött éveiről.

-Én Ellie vagyok!-mutatkozik be egy másik kisgyerek is, s szép lassan mindenki a démon köré gyülekezik, hogy bemutatkozhasson és elmondhassa mennyire jobb életük van még így is, hogy Alastor mennyire könnyebbé teszi a mindennapjaikat. Vannak akik már kicsi baba koruk óta itt vannak, viszont akadnak olyanok is akiket eldobtak a szüleik. Anthony most az egyszer talált olyan embereket akik hasonlítanak rá.

  Angel Dust fáradtan dől le az ágyra ám amikor az ég hirtelen feldörrent azonnal takarója alá bújik. Ijedten kukucskál ki takarója alól, s az ablak felé néz. Látni ahogy a szél hihetetlen nagy erővel csavarja a fákat, az eső megállás nélkül zuhog, az ég villámlik, s dörög. Angel nem szereti a viharokat. Ha ő most itt lenne magához ölelné.

   Amikor Alastor a Happy hotelbe ment akkor ismerte meg. Nem voltak jóban egészen addig amíg egy este el nem hívta Alastort inni akit ugyan noszogatva de végül rá  vette. Több órán keresztül beszélgettek, s egyszerűen alig bírták abba hagyni az egymással való beszélgetést annyira élvezték. Ezután egyre többet és többet beszélgettek míg Angelben furcsa érzések támadtak. Nem akart egy éjszakás kalandot a Rádió démontól. Azt akarta, hogy fogja a kezét, maradjon mellette, halmozza el puszikkal. Egyszóval olyan dolgokat akart tőle amiket normális párok szoktak csinálni. Ez pedig nem ő volt. Ez Anthony volt mikor még ember volt. De  ő már Angel Dust a pornó sztár. De ennek nem tudott parancsolni, s ugyan ez volt a helyzet Alastornál is. Össze jöttek és eljött a békés idő. Ám nem tartott sokáig, ugyan is, mint minden évben most is elérkezett a népirtás. Az angyalok végezni akartak Alastorral. Harcolt velük Angel pedig tehetetlen volt az angyalokkal szemben. Nem tudta megvédeni Alastort. Az egyetlen amit tehetett, hogy megragadta az esélyt amikor egy portál nyitódott meg nem messze az angyaltól aki Alastorral volt elfoglalva. Pók termetének köszönhetően magasra ugrott, s -kihasználva Al meglepődöttségét- egy utolsó csókot adott neki, majd áttaszította a portálon. Tudta, hogy veszélyes. Tudta, hogy elfog felejteni bizonyos dolgokat. De még is eléggé fájdalmas. Már egy év telt el, át lopakodott egy portálon, s talán csak a szerencsének köszönheti, de legalább megtalálta Alastort, bár eléggé máshogy néz ki. Sokkal jobban hasonlít egy emberre, mint sem a nagy és hatalmas Rádió démonra akit lent ismert meg. Ennek ellenére, ő szeretni fogja ezt a kis részét is.

Sziasztok! Remélem mindenkinek tetszett az 1.fejezet! Ha igen akkor nyomj nekem egy vote-ot és hagyj egy kommentet :)

Hamarosan pedig érkezem a következő résszel :D