Dobtam egy  üzenetet Manaminak, közöltem vele, hogy csak este nyolcig kaptunk kimenőt és már készen is álltunk az indulásra. Az út során Bakugou végig savazta Kirishimát, ami miatt nem győztem nyugtatni a vöröskét. 
Fél óra buszozás után oda is értünk a főtérre. 
 -Beszéltél Manamival? -fordultam Kirishima felé. 
 -Azt írta, hogy tíz perc és itt van. -mutatta a telefonját a vörös hajú fiú. 
 -Ki gondolta volna, hogy várni kell rá. -idegeskedett a szöszi. 
 -Ugyan már Bakugou! Ő messzebbről jön, mint mi. -védte Kirishima a húgomat. 
 -Egyáltalán mit akartok itt csinálni? -kérdezte kedvetlenül Bakugou. Tisztán látszott rajta, hogy csak az én kedvemért jött el. 
 -Elmehetnénk fagyizni vagy valami. -dobta fel az ötletet Kirishima. 
 -Hogyne, aztán bemehetünk a játékboltba, vagy kereshetünk egy állatsimogatót. -flegmázott a fiú. -Pont mint az oviban. 
 -Szerintem a fagyizás nem rossz ötlet. -álltam Kirishima mellé. 
 -Nekem mondjuk az állatsimogatós ötlet is tetszik. -nevetett a vöröske. 
 -Na meg a kis faszomat! -háborodott fel Bakugou. 
 -Egek! Hogy neked milyen mocskos szád van. -lépett Manami Bakugou mellé. 

 -Legalább én időbe itt voltam. -fordult Bakugou a húgom felé. 
 -Nem beszéltünk meg időt, szóval lényegében én is pontos voltam. -Manami hamar felvette a fordulatot, és egyből vissza tudott szólni neki. 
 -Úgy örülök, hogy itt vagy Manami-chan. -lépett oda Kirishima a húgomhoz. 
 -Miattad jöttem. -kacsintott a fiúra. 
 -Köszi. -szólaltam meg a háttérből. 
 -De azért neked is örülök. -jött oda hozzám megölelni. -Szóval akkor mi a program? -nézett ránk Manami. 
 -Hát Bakugou örülne, ha elmennénk fagyizni. -provokálta Kirishima Bakugout. 
 -Kurvára nem! -vágta rá Bakugou. 
 -Na hát akkor nyilván megyünk. -karolt Manami Kirishimába. Én csak mosolyogva néztem őket, majd az ideges Bakugoura fordítottam a tekintetemet. 
 -Gyere, jó lesz. -fogtam meg a kezét. 
 -Nem akarok itt lenni, főleg nem ezekkel. -dünnyögte. 
 -Remélem velem azért szívesen vagy. -próbáltam oldani a mérgét. Nem válaszolt, csak oldalra fordította a fejét. 
 -Tudok erre egy nagyon jó cukrászdát. -fordult vissza felénk Manami. 
 -Honnan ismered ilyen jól a főteret? -kérdeztem meglepetten Manamitól. 
 -Úgy, hogy én nem töltöm az egész napomat a szobámba és vannak barátaim. -oltott le Manami. Bakugou csak a szemét forgatta, látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy még egy nagyszájú került a társaságba. 
 -Csak hogy tudd, nekem is vannak barátaim. -próbáltam kontrázni. 
 -Mármint a sündisznón kívül? -mutatott Bakugoura. 
 -KIT HÍVSZ TE SÜNDISZNÓNAK?! -emelte fel a hangját Bakugou. Kirishima láthatóan élvezte azt, hogy Manami szénné oltja Bakugout, ugyanis végre nem csak ő kapta az ívet. Manami végig vigyorgott, mert látta, hogy a stílusa tetszik Kirishimának. 
 -Sajnálom ha megbántottalak. -kuncogott Manami. 
 -Maximum a cukrászdába megyünk velük, tovább nem vagyok hajlandó elviselni a húgodat. -mormogta nekem Bakugou, miközben a karomnál fogva húzott közelebb magához. 

 -Jól van. -mosolyogtam rá. Nem kellett sokat sétálnunk a cukrászdáig. Manami és Kirishima végig beszélgettek. Én is próbáltam jobb kedvre deríteni Bakugout, de sehogy sem akart összejönni. 
 -Itt vagyunk. -állt meg Manami. Bementünk, majd Kirishima és Manami úgy rohantak a sütis pulthoz, mint akik még sosem láttak ilyet. 
 -Tényleg olyanok vagytok, mint az óvodások. -csóválta a fejét Bakugou. 
 -Ne idegeskedj ennyit. -néztem fel a szöszire. Mi is odasétáltunk hozzájuk. 
 -Szerintem egyél inkább sütit. -hajolt a vállam fölé a szöszi. -Nincs olyan jó idő, hogy fagyizz és nem akarom, hogy fájjon a torkod. 
 -És te mit eszel? -fordultam az arca felé, úgy hogy az orrom súrolta a bőrét. 
 -Szerintem én is sütizek. -nem nézett rám, csak a kínálatot méregette. Amég Manami és Kirishima a fagyijukat, addig én és Bakugou a süteményeinket kértük ki. A húgom és a vöröske között egy kisebb vita alakult ki, hogy melyikük fizessen, de végül Kirishima nyert. Nekem lehetőségem sem volt leállni Bakugouval, ugyanis mire a kezembe adták a nyalánkságot, addigra Bakugou már rendezte a számlát. Le is ültünk egy négyes asztalhoz, amikor Bakugou bejelentette, hogy ő elmegy mosdóba. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert ha eddig nem is, most tutira a gyertyatartó szerepét töltöttem be. 
 -Hova menjünk ezután? -dobott fel Manami olyan témát, amihez talán hozzá tudtam volna szólni, de inkább csendbe maradtam. 
 -Igazából elindulhatnánk sétálni, és úgyis útközbe eszünkbe jut valami. -válaszolt Kirishima. 
 -Hát...Bakugounak kicsit más tervei vannak. -szóltam közbe. -Felhozta, hogy mi lenne ha egy pár órára hagynánk titeket kibontakozni. -vetettem fel nekik Bakugou ötletét. 
 -Az mondjuk nem is rossz ötlet, legalább tudnánk egy kicsit kettesben beszélgetni. -nézett Manami a vöröskére. 
 -Gondolom Bakugou is szeretne egy kicsit kettesbe lenni veled. -mosolygott rám a vörös hajú fiú. Idő közben kihozták az asztalunkhoz Manamiék fagyiját. 
 -Azta, ezek tényleg nagyon jól néznek ki. -néztem a húgom kelyhére. 
 -Még szép! Szerinted szar helyre hoztalak titeket? -vigyorgott Manami. Meg akartuk várni Bakugout, így egyikünk sem látott neki az édességnek. Nem sokkal később a szöszi is elindult felénk, de visszafele jövet még a pulthoz lépett, hogy hozzon pár szalvétát.
 -A-az ott Bakugou Katsuki? -szólalt meg egy épp a cukrászdába belépett lánytársaság egyik tagja. 
 -Azt hiszem. -bólintott egy ismerős lány. Azonnal a hang irányába kaptam a fejem, a többiekkel együtt. A lányok után Bakugoura néztem, akinek már kiült az arcára az idegesség. 
 -Ez az a rózsaszín hajú lány, akit a parton láttunk. -súgta oda Kirishima. -Hogy is hívják? 
 -Azt hiszem Amori Kaorinak. -mondtam hallkan.
 -Ohh...igen igen. Ő írogat Bakugounak. -nézett a lány felé. -Azt mondta Bakugou, hogy elég idegesítő és folyton találkozni akar vele. 
 -Hülyék vagytok? Akkor ne engedjétek annak a sündisznónak a közelébe! -szólt közbe Manami. 
 -Te vagy a hülye! Mégis mit csináljak? -néztem én is a lány felé, aki már megindult Bakugou irányába. 
 -Hát menj oda és érzékeltesd, hogy ő a tied! -adott ötletet Manami. 
 -Szerintem ez jó ötlet. -vágta rá Kirishima. 
 -Dehogy megyek oda, az olyan kellemetlen lenne. -visszakoztam. 
 -Kellemetlen lenne odamenni a saját barátodhoz? -vonta fel a szemöldökét Manami. 
 -Nem akarok jelenetet rendezni! -a fejemet Manamiék és a rózsaszín hajú lány között kapkodtam, aki egyre közelebb került Bakugouhoz. 
 -Sz-szia Katsuki! -köszönt a lány a szöszinek. 
 -KATSUKI?! -emelte fel a hangját Manami. 
 -Shhh....-csitítottam a húgomat, miközben a jelenetet néztem. 
 -Menjél már oda te idióta! -noszogatott. -Komolyan hagyod, hogy ez a rózsaszín tündérke a keresztnevén szólítsa a TE barátodat?!
 -Miért, mi van abban? -próbáltam higgadtan kezelni a helyzetet. 
 -Mi sem hívjuk Bakugout a keresztnevén. -nézte Kirishima kikerekedett szemekkel a jelenetet azon csodálkozva, hogy Bakugou hogy nem háborodott fel a helyzeten. 
 -Jó, ha te nem, akkor majd én odamegyek! -állt fel Manami. 
 -Maradj még egy kicsit. -fogtam meg a kezét, mikor már indult volna feléjük. 
 -Ne legyél már ekkora papucs! Én már rég kikapartam volna a csaj szemét! -nézett rám Manami idegesen. 
 -Bakugou nagy fiú, meg tudja oldani a helyzetet. -szorítottam rá Manami kezére. 
 -Chh...Jó! Ha ezt akarod, akkor nem tépem meg. -ült vissza a helyére duzzogva. -Várjuk ki a végét. 
 -Köszönöm. 
 -De ha hozzáér ahhoz a szőke baromhoz, akkor biztos lehetsz benne, hogy feldugom a kezét a seggébe. -féltékenykedett helyettem Manami. Kirishima csak vigyorogva hallgatta a szóváltásomat Manamival, de látszott rajta, hogy egyértelműen a húgom pártját fogja. Legyintettem egyet Manami felé, majd újra Bakugouék felé néztem. 
 -Hello! -köszönt vissza Bakugou, de nem nézett rá a lányra. 
 -N-nem válaszoltál az utolsó üzenetemre. -lépett közelebb a szöszire. 
 -És? -vonta fel a szemöldökét, miközben a lány felé fordult. 
 -S-semmi baj nincs vele. -nézett oldalra a lány. 
 -Nyilván nincs. -kerülte ki a lányt, majd felénk indult. A tekintetünk egy pillanatra találkozott, és észrevette, hogy figyelemmel kísérem a beszélgetést. 
 -H-ha már úgyis itt vagy a városba, talán csinálhatnánk valamit. -szólt a lány Bakugou után. 

 -Nem hinném, hogy a barátnőm örülne neki. -úgy válaszolt, hogy vissza se nézett a lány felé, csak tovább sétált az asztalunk irányába, miközben egy pimasz vigyort villantott felém. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd Manami felé fordulva csak egy "én megmondtam" pillantást dobtam. 
 -Kellemeset csalódtam. -dőlt hátra Manami, ezzel elismerve a szöszit. 
 -Mert mégis mit gondoltál?! -nézett idegesen az asztalhoz időközben megérkező Bakugou. 
 -Én valami ilyesmire számítottam. -mutatta a felfelé mutató hüvelykujját Kirishima. -Ez igazán férfias volt. 
 -Ja, rohadtul. -ült le mellém a szöszi. -Most már te is megnyugodtál? -emelte rám a tekintetét. 
 -Csak mertél volna máshogy reagálni! -szólalt meg Manami.
 -Mert akkor mi lett volna? -kérdezett vissza a szöszi. 
 -A te fejedet is letéptem volna, a csajodéval együtt. -adott választ. 
 -MILYEN CSAJOMÉVAL EGYÜTT?! -emelte fel a hangját a szöszi. Kirishimával mindketten próbáltuk elhallgattatni a harsány párjainkat. Miután nagy nehezen sikerült lecsillapítani őket, nekiláttunk a már olvadásnak indult desszertjeinknek. 
A sütizést befejezve Bakugou bejelentette, hogy mi leválunk a társaságtól. 
 -Okosan! -szólt utánunk Manami. Ők még itt akartak maradni egy kávéra. 
 -Tch...Azt csinálunk amit akarunk. -nézett vissza Bakugou a válla felett, majd a fejével bólintva jelezte, hogy ideje indulnunk. Elköszöntem Manamiéktól, és megbeszéltük, hogy két óra múlva találkozunk a főtér szökőkútjánál. A cukrászdából kifele menet elsétáltunk a rózsaszín hajú lány és a barátnői mellett. Bakugou nem nézett rájuk, de én valahogy késztetést éreztem rá. 
 -Lassabban nem tudsz sétálni? -nézett vissza rám Bakugou, majd a kezemet megfogva sürgetett. 

Végig követtek minket a szemükkel, miközben feltűnően sugdolóztak. Kimentünk a cukrászdából, és egyből Bakugouhoz fordultam. 
 -Te nem sajnálod egy kicsit? -kérdeztem tőle. 
 -Mármint Kirisimát, hogy Manamival kell töltenie az idejét? -viccelte el. -De igen, sajnálom. 
 -Nem! Amori-chant! -váltottam komolyra. 
 -Honnan tudod egyáltalán a nevét? -nézett rám kérdően. 
 -Onnan, hogy a parton bemutatkozott. 
 -Valóban? Én nem figyeltem rá. -vakargatta a tarkóját. 
 -Én sajnálom egy kicsit, szegénnyel olyan bunkó vagy. -sétáltam lehajtott fejjel a fiú mellett. 
 -Mindenkivel így viselkedek. -vonta meg a vállát. 
 -Nekem biztos rosszul esne. -jegyeztem meg. 
 -Pont ez az oka, hogy veled nem beszélek így. -meglepően kedves választ adott erre.
 -Sokszor flegmázik velem és beszél csúnyán, de így jobban átgondolva összetehetem a két kezem, hogy megpróbálja visszafogni magát a közelembe. -gondoltam át a dolgot. -Váltsunk inkább témát. -mosolyodtam el. 
 -Már ideje volt. -sóhajtott egyet. 
 -Merre megyünk? -érdeklődtem, mert túlságosan tudatosan sétált. 
 -Azt hiszem valahol erre fele van egy park, aminek van egy két csendes része ahova nem igazán járnak emberek. -vezette fel az ötletét. 
 -Biztos hogy erre van? -bizonytalanítottam el. 
 -Honnan tudjam? Azt hiszem igen! -vágta rá. Egy darabig sétáltunk arra amerre Bakugou vezetett, mikor elkezdett tudatosulni bennem, hogy a szöszinek fogalma sincs arról, hogy merre megyünk. 
 -Nem tudod, hogy hol van a park ugye? -néztem fel a szöszire. 
 -De igen! Pontosan tudom! -nézett körül, miközben tájékozódni próbálsz. 
 -Miért nem kérdezünk meg valakit? 
 -AZÉRT MERT NINCS RÁ SZÜKSÉG! -fakadt ki. Sóhajtottam egyet, majd a kezét elengedve odasétáltam az első úriemberhez, akit megláttam. 
 -Jó napot! Elnézést a zavarásért! 
 -Szia! Miben segítetek? -állt meg az aktatáskát szorongató fiatal férfi. 
 -Elvileg van itt valahol egy park. Tetszik tudni segíteni, hogy merre van? 
 -Sétáljatok egyenesen egész a következő utcáig, ahol ha elfordultok balra, akkor ott is lesz előttetek. -magyarázta el egy kellemes mosoly keretében. 
 -Nagyon szépen köszönöm, további szép napot! -hajoltam meg, majd visszaszaladtam Bakugouhoz. 
 -Itt egyenesen, aztán balra. -mutattam Bakugounak az utat. 
 -Én is arra akartam menni! -duzzogott. 
 -Hát persze. -nevettem ki a szőke fiút. Követtük az útvonalat, amit ajánlottak és el is értük a parkot. -Innen már tudod az utat? 
 -Eddig is tudtam volna! -duzzogott még mindig. Innentől ismét Bakugou irányított, én pedig csak követtem. A parkban alapból sem volt túl sok ember. A parkon körbe ment egy rekortán pálya. Egy két futón és kutyasétáltató emberen kívül nem találkoztunk senkivel. Nem is értettem, hogy Bakugou honnan tud egyáltalán erről a helyről, így gondoltam rákérdezek. 
 -Ismered ezt a parkot? 
 -Neten néztem. -válaszolt egyszerűen. 
 -Huhh..A neten? -kérdeztem vissza. 
 -Te süket vagy? 
 -Minek néztél utána a neten? -csodálkoztam. Nem akart válaszolni a kérdésemre, ezért a fantáziámra bízta. -Ohhh...Te programot terveztél nekünk? 
 -Csak kettőnknek, a húgodat és a hülye hajút eszem ágába nem volt idehozni. -válaszolt egy kis habozás után. 
 -Ez aranyos. -jegyeztem meg, miközben megsimogattam Bakugou szőke haját. 
 -Ja-ja aranyos. Ne simogass! -csapta el a kezem. 
 -Reggel még nem volt semmi kifogásod ellene. -céloztam nevetve a "simogass" mondatára. 
 -Az teljesen más helyzet volt. -fordította el a fejét. 
A nagy sétánk egy domb tetején ért véget, amin fák és virágok voltak. A park egész területét be lehetett látni a domb tetejéről. A fű nagyon puha volt így gond nélkül le tudtunk ülni egy fa alá. 
 -Rohadtul utálok emberek között lenni. -jegyezte meg, miközben helyet foglalt mellettem. 
 -Most miért vagy ilyen antiszociális? -böktem oldalba. 
 -Egyáltalán nem vagyok antiszociális, csak egyszerűen idegesítenek. -kapta el a kezem. 
 -Ezt hívják antiszociális személyiségzavarnak. -világosítottam fel nevetve. 
 -Kösz, legközelebb pszichológus helyett téged kereslek fel a mentális gondjaimmal. -flegmázott.
 -A te mentális problémádhoz én kevés leszek, szerintem szakemberhez kéne fordulnod. -folytattam a szekálását. 
 -Jajj de viccesek vagyunk ma. -lökte meg a vállam, aminek hatására elborultam. 
 -Hékás! -néztem fel rá a könyökömön támaszkodva. 
 -Óvatosan mozogj, mert majdnem belátni a szoknyád alá. -hívta fel a figyelmem egy pimasz vigyor keretein belül. 
 -Hogy mi?! -pattantam fel azonnal, hogy megigazítsam a szoknyámat. 
 -Ha te állsz és én a földön ülök is belátok alá. -fogta meg a combomat. 
 -Akkor ne leskelődj! -szorítottam a lenge szoknyámat magamhoz. 
 -Úgy teszel, mintha nem akkor nézném meg amikor akarom. -rántott az ölébe. A lába nyújtva volt alattam, az én lábaim pedig Bakugou két oldalán foglaltak helyet. Hátával nekitámaszkodott a mögöttünk levő fa törzsének és a derekamnál fogva megigazított. 
 -Tessék, így senki nem lát be a szoknyád alá. -mosolygott rám, miközben a kezét szép lassan a pólóm alá vezette, de a hátam közepén meg is állt. 
 -És a kezed hova vándorol? -néztem mélyen a szöszi szemébe. 
 -Zavar? -kérdezett vissza, miközben az egyik kezét szép lassan hátulról előre vezette és végig simította a hasam. 
 -Nem csinálhatsz ilyet nyilvánosan! -fűztem a karaimat a nyakába.
 -Én nem csinálok semmit. -a válaszára reagálva mozdítottam egyet a csípőmön. -De ha így folytatod, akkor fogok. -fúrta bele a körmét a bőrömbe. Meglepően kellemes érzés volt, amitől inkább a hideg rázott ki, mintsem a fájdalom. Elkezdtem érezni, hogy a szöszi gatyájában is történik valami, tehát ugyan azt érzi mint én. 
 -De itt nem lehet. -nyomtam egy apró puszit a szájára, miközben meg sem próbáltam elrejteni azt, hogy minden porcikámmal akarom őt. 
 -Már hogy ne lehetne. -váltott pozíciót, és a keze a hasamtól a szoknyám alá került. 
 -Nem, itt nem. -nem állítottam meg a kezét, csak a szavaimmal tiltakoztam. Már a bugyimat környékezte meg, amikor mozgolódni kezdtem, hogy felálljak az öléből. A kezemmel végig simítottam a nyakát, amitől őt is kirázta a hideg. 
 -Te sokkal nagyobb szadista vagy, mint gondoltam. -nézett végig rajtam, miközben előtte álltam. -Amúgy meg most is belátok a szoknyád alá. 
 -Akkor élvezd ki a pillanatot. -ezúttal az enyém volt a pimasz vigyor, miközben hátat fordítottam a fiúnak és a domb mellett lévő meredek részhez sétáltam. 
 -Ilyet rohadtul nem játszunk. -fogta meg hátulról a nyakamat, majd a mellkasához szorított. 
 -Különben megfojtasz? -szemtelenkedtem, miközben a kezemet a hátam mögé csúsztattam és az érzékeny pontjához értem. 
 -Meg nem fojtalak, de nagyon csúnyán ki fogsz kapni. -a hangja kezdett egyre feszültebbé válni. A kezeimet a nyakamon lévő kezére vezettem és levettem onnan, majd elléptem a fiútól. 
 -Majd otthon. -kacsintottam rá. 
 -És ha én nem bírom ki hazáig? -húzott ismét közelebb magához. 
 -Kénytelen leszel. -állítottam meg a kezemmel a csókját. 
 -Gyűlöllek! -engedett el. 
 -Tudom, hogy nem. -nyújtottam ki a nyelvem. 
 -Szólj a húgodnak, hogy most rögtön indulunk haza! -követelőzött. 

 -Nem hagyhatjuk itt őket. -néztem morcosan a fiúra. 
 -Úgyis egymással vannak elfoglalva és Kirishima tud vigyázni rá. Mindjárt írok neki. 
 -Mégis mit akarsz írni neki?! -fogtam meg a fiú kezét, aki már Kirishima számát kereste a telefonjába. 
 -Azt hogy mi hazamentünk, ha végeztek akkor kísérje haza a húgodat. -tolta arrébb a kezem, hogy le tudja írni az üzenetet. -Te írj Manaminak. -nem volt mit tenni, a szöszi már elküldte az üzenetet így én is kénytelen voltam.
 -Megvagyok. -néztem a fiúra. 
 -Remek, akkor indulunk is. -fogta meg a kezem és ezúttal nem tévesztette el a haza fele vezető utat. 
 -Mi ez a nagy sietség? -kérdeztem értetlenül. 
 -Amúgy sem volt kedvem bejönni a városba, és ezek után már kifejezetten bánom, hogy nem a szobádba töltöttük a délutánt.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni a következő részre, de végre elkészültem vele. Ez lett a sorozat eddigi leghosszabb része, szóval elég sok meló van benne. Azt szeretném kérdezni, hogy nektek melyik verzió jön be inkább: 
-Hosszú részek, de ritkábban VAGY
-Rövid részek, de gyakrabban ?
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)