-Aludj csak. -mosolygott a szöszi, majd megsimogatta az arcomat és épp felállni készült, hogy hagyjon pihenni.
-Ne menj el. -fogtam meg a kezét. Visszafeküdt mellém az ágyba, és átkarolt.

-Talán egy kicsit. -adott egy puszit a fejemre. Szép lassan ismét elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, amikor Bakugou ébresztgetni kezdett.
-M-mennyi az idő? -nyitottam ki a szemem nagy nehezen.
-Hét óra lesz egy pár perc múlva. -mondta kedvesen, miközben simogatta a hajam.
-Akkor azt hiszem lassan fel kéne kelni. -bújtam a fiú mellkasához.
-Lassan enned sem árt, mert ma alig ettél valamit. -simogatta meg a fejem.
-Igazából most sem vagyok olyan éhes...-motyogtam.
-Nem tetszenek a csont sovány lányok. -noszogatott egy kicsit morcosan.
-Hát kösz. -vágtam rá sértődötten.
-Ha még ez sem ösztönöz evésre, akkor mégis mivel tudnálak rávenni? -váltott egy kicsit komolyabb hangvételre.
-Tudod...-egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy elmondom neki az igazat, de a mondtad közepén meggondoltam magam.
-Mit? -kérdezett egy pár másodperccel azután, hogy elhallgattam.
-Nem számít. -legyintettem egyet. -Szerintem lassan induljunk el a földszintre. -néztem a fiú szemeibe.
-Ahogy gondolod. -láttám az arcán, hogy egy kicsit összezavarodott, de igyekezett nem kimutatni. Szép lassan el is indultunk lefelé. A liftnél találkoztunk Minával, aki hozta a szokásost és percenként 15 kérdést tett fel, amikre Bakugou csak a saját stílusában válaszolt.
-Együtt voltatok? -kíváncsiskodott Mina.
-Rohadt idegesítő vagy. -köpte oda a szavakat a szöszi.
-Te meg rohadt bunkó. -vágott vissza Mina. -Most, hogy az emberismereti órán túl vagyunk. Mit csináltatok? -tette helyre a szöszit.
-Legközelebb felvesszük neked videóra, csak hallgass már el. -fogta a fejét Bakugou egyre idegesebben.
-Élőadást kérek. -provokálta tovább a lány a már így is türelmét vesztő fiút.
-A seggedet ne nyaljam ki? -emelte fel a hangját a szöszi. Én csak csendben hallgattam őket, kíváncsi voltam, hogy Mina mennyire tudja Bakugout kihozni a sodrából.
-Hát az enyémet ne. -nevette ki a fiút. Bakugou feladta a harcot és inkább nem is válaszolt a nagyszájú lánynak, ami nagyon meglepett, mert én még egyetlen szócsatát se tudtam nyerni ellene. Időközbe leértünk a földszintre.
-Így kell Bakugout elhallgattatni. -súgta oda Mina kuncogva, miközben Bakugou és mi is a saját társaságunkhoz sétáltunk. Tudom, hogy Bakugou minden pillanattól befeszül, amikor Todoroki másfél méternél közelebb van hozzám, dehát nem tehetek róla, hogy ő is ugyan azokkal lóg, mint én. Igazából Bakugou barátaival sincs bajom, csak nem akarok mindig az ő nyakán lógni.
-Hallod Hinami. -bökött oldalba Mina.
-Tessék? -néztem a lányra.
-Szerinted mikor kéne tartani a pikniket?
-H-honnan tudjam? -néztem rá értetlenül.
-Igazából ez a hétvége lenne a legjobb, mert a kövi hét utáni héten edzőtáborba megyünk. -tette a kezét az álla alá miközben gondolkodott.
-Hogy hova megyünk? -kérdeztem vissza, mert azt hittem hogy valamit félre értettem.
-Ohhh basszus, senki nem mondta? -kapott a fejéhez. -Pont akkor lett bejelentve az edzőtábor, amikor nem voltál itt.
-De milyen edzőtábor? Mindenki megy? -egyszerre több kérdés is megfogalmazódott bennem.
-Sima egyszerű képesség fejlesztő tábor, és igen mindenki jön. Aizawa sensei semmit nem mondott? -nézett furcsállóan Mina.
-Hát nekem biztos nem. -csóváltam a fejem.
-De most már legalább tudod, amúgy azért is furcsa, hogy Aizawa sensei nem szólt, mert kell szülői engedély is. -magyarázta.
-Szerintem még ma este rákérdezek, hátha csak anya felejtett el szólni. -vakargattam a tarkómat egy kínos mosoly közepette.
-Remélem, hogy jössz. -boxolt bele a vállamba.
-Én is. -forgattam a szemem, egy kicsit szarkasztikusan. Lassan mindenki lejött a földszintre és helyet foglaltunk a vacsorához. A vacsora a szokásos módon telt. A társaság egyre izgatottabb volt a piknik szervezését illetően. Sokáig ment a vita, hogy pontosan mikor is kerítsünk sort rá, de végül ez a hétvége mellett döntöttünk. Elég necces volt ez nekem a történtek fényében, így egy kicsit húztam a szám, de végül én is belementem. A vacsi után nagyon siettem a szobámba, mert mindenképp fel akartam hívni anyát, hogy az edzőtáborról kérdezzem. Nem igazán foglalkoztam se Bakugouval, se a többiekkel. A szobámba beérve azonnal kezembe kaptam a telefonomat és már hívtam is anyát. Egy kicsit feszűlt voltam, olyan érzésem volt, mintha egy idegent hívnék fel, pedig a saját anyámról volt szó. A telefon kicsengésének a hangja leírhatatlanul nyomasztó volt.
-Szia anya! -szóltam bele a telefonba.

Kérlek legyetek türelmesek. Egyébként lassan 6.000 összmegtekintésnél járunk amit nagyon szépen köszönök! :)
További szép napot! :)