Ep.44.: Mi?

A csengetés után kezdetét is vették az órák. Elég unalmasan telt a nap, míg végre az ebédhez érkeztünk. Elindultam a többiek után, amikor egy szorítást éreztem a csuklómon.
-Ugye velem ebédelsz? -kérdezte tőlem Bakugou.
-H-ha szeretnéd, akkor persze. -mosolyogtam a fiúra, aki ennek hatására kicsit gyengített a szorításán.
-Helyes. -mosolygott vissza rám, majd a kezemnél fogva az ebédlő fele kezdett vezetni. Kezdett egy kicsit lelkiismeret furdalásom lenni, hogy Bakugou ennyire igyekszik, én mégis Todorokival megyek délután a kórházba.
-Sz-szerintem délután bemegyek a kórházba apához. -adtam elő a tervemet a fiúnak.
-És? -nézett vissza rám felhúzott szemöldökkel.
-Gondoltam elmondom. -néztem oldalra.
-Szeretnéd, hogy elmenjek veled, vagy mi? -tette fel azt a kérdést, aminek hatására azonnal megbántam, hogy megemlítettem neki a dolgot.
-Ja, nem nem, dehogy. -hadonásztam a kezemmel. -Nem egy romantikus program a kórházba járás.
-Valóban nem az, de biztos meg leszel egyedül? -egyre törődőbb, ami csak még több okot adott a bűntudatra.
-Szerintem Manami is jön. -kénytelen voltam hazudni, mert nem akartam neki még csak véletlenül se megemlíteni Todorokit.
-Rendben van, ez esetben elengedlek. -mosolygott rám. Idő közben elérkeztünk az ebédlőhöz. Az ebéd viszonylag unalmasan telt, csak Bakugouval ültem kettesbe és beszélgettünk. Az ebéd után jöhetett az edzés, amit ezúttal a kinti pályán tartottak. Nagy részt csak kondi fejlesztés volt, hogy ne legyünk annyira fáradékonyak harc közben. Az edzés végeztével mindenki hulla fáradtan battyogott az öltözők felé. Bakugou versenyt futott a zuhanyzóért Kirishimával.
-Akkor ma velem tartasz? -ragadta meg a pillanatot a felemás hajú fiú.
-P-persze. -ijedten kapkodtam a fejem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Bakugou biztos nem lát minket.
-Gondolom átöltöznél előtte, szóval mondjuk fél órával azután, hogy beértünk a koleszba? -kérdezte határozottan a fiú.
-Nekem meg felel. -bólintottam rá, majd el is indultam az öltözők felé, hogy elkerüljem a további beszélgetést. Igazából csak nagyon tartottam attól, hogy Bakugou meglát minket. Siettem az öltözködéssel, és egyedül indultam vissza a koleszba. Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, hogy az alapból öt perces utat háromra rövidítettem. Igyekeztem minél gyorsabban eljutni a szobámba, ahol végre kifújhattam magam. Reméltem, hogy Manami már végzett az iskolában, mert muszáj voltam a segítségét kérni.
-Halló? Manami? -tárcsáztam a húgomat.
"-Mi van? Ég a ház?" -vette fel flegmán a telefont.
-Miért csak akkor hívhatlak, ha ég a ház? -kérdeztem vissza felháborodva.
"-Nem, csak általában olyankor szoktál."
-Hát van benne valami, mert most pont segítségért hívtalak. -nevettem kínosan.
"-Had találjam ki..." -váltott át Manami lekezelő hangsúlyba. -"...csak nem a szőkéről van szó?"
-Öhmm...nem csak róla. -próbáltam fokozatosan felvezetni, de esélytelen volt, mert Manami megszólalni sem hagyott.
"-Ohhh Todorokiról is van szó? -a hangja egyre izgatottabb lett.
-Igen, de...
"-Két csávót hülyítesz egyszerre?"- vágott közbe ismét.
-Mi? Nem... Manami fejezd már be. -szóltam rá a húgomra.
"-Akkor nyögd már ki, hogy mi van!" -türelmetlenkedett.
-Kinyögném, ha nem szakítanál folyamatosan félbe!
"-Na befejeztem, mondjad." -egy sóhaj után folytattam.
-Szóval az a helyzet, hogy...-vettem mély levegőt. -hogy Bakugou el akar tiltani Todorokitól, de Todoroki közeledni próbál felém, Bakugou szerint bejövök neki, de Todoroki elhívott ma, hogy menjek vele és félek, hogy Bakugou megtudja és kiakad... Huhh. -daráltam le az egész sztorit dióhéjban.
"-Ezt mind egy levegőre?" -nevetett Manami.
-Kösz a segítséget. -mormogtam.
"-Szerintem csak sodródj az árral." -kaptam meg a roppant hasznos tanácsot.
-Ahhh így már sokkal könnyebb lesz. -flegmáztam.
"-Nem viccelek, tedd amit abban a pillanatban jónak látsz."
-Ahjjj Manami... Lassan el kell kezdenem készülni, mert indulunk.
"-Menj csak, de ha meg akar csókolni, akkor hagyd magad." -nevetett a telefonba.
-Szia Manami! -vágtam flegma fejet, miközben kinyomtam a telefont. Egy laza sóhaj után el is kezdtem készülődni. Egy sötét kék hosszú farmert vettem fel és egy sima egyszerű pólót egy krém színű pulcsival, arra az esetre, ha később hűvösebb lenne.. A telefonomra néztem, hogy megnézzem az időt. Reméltem, hogy Todoroki már készen van, így úgy döntöttem, hogy felmegyek hozzá. Minél korábban akartam elindulni, hogy kevesebb esélyem legyen összefutni Bakugouval. Felkaptam egy világos válltáskát, és már zártam is az ajtót és indultam Todorokihoz. Gondosan körül néztem, majd szálltam is be a liftbe. A lift felvitt az 5. emeletre. Nem pontosan tudtam, hogy melyik Todoroki szobája, így a fiúk folyosóján haladva a szobák melletti névtáblákra tudtam hagyatkozni. Végre megtaláltam Todoroki szobáját és egy finom kopogás után már nyitottam is be. A másodperc tört része alatt lett vörös a fejem, amikor az épp a pólóját cserélő fiúra nyitottam.

-Sajnálom Hinami-chan. -szökött enyhe pír a felemás hajú fiú arcára.
-Ugyan-ugyan. -válaszoltam, miközben eltakartam a szemem. -Én nyitottam be túl korán. -már indultam volna kifelé, amikor Todoroki ismét megszólalt.
-Maradj csak, egy perc és kész vagyok. -nyugtatott meg, miközben végre felhúzta a pólóját.
-Nem hiszem, hogy az jó ötlet. -húztam a számat, miközben kínosan ügyeltem arra, hogy még csak véletlenül se nézzek a fiú felé.
-De ha kimész, akkor megláthat valaki és úgy talán Bakugou is megtudja. -valahol belül éreztem, hogy igaza van.
-Talán tényleg jobb lenne ha maradnék. -vakargattam a tarkómat.
-Egyébként visszafordulhatsz, már nem vagyok félmeztelen. -egy kicsit megnyugtatott a gondolat.
-Bocsánat, csak egy kicsit zavarba ejtő volt. -fordultam vissza a fiú felé.
-Felesleges ilyen apróságoktól zavarba jönni. -mosolygott megnyugtatóan a fiú.
-Én minden apróságtól zavarba jövök. -fordítottam oldalra a fejem.
-Egyébként ha gondolod indulhatunk. -jött közelebb hozzám a bordó pulcsit viselő fiú.
-M-menjünk, de igyekezzünk ki a koleszből. -indultam meg az ajtó felé.
-Igazából nem nagyon értem, hogy miért kell ennyire titkolózni. -jött utánam egy kicsit unott fejjel Todoroki.
-Azért mert Bakugou szent meggyőződése, hogy oda vagy értem. -el sem hiszem, hogy ezt ilyen nyíltan kimondtam, de így legalább esélyes, hogy választ kapok arra, hogy valóban csak Bakugou képzelgése az egész, vagy tényleg lehetséges.
-Hát van benne valami. -motyogta a fiú.
-Tessék? -fordultam vissza.
-Mi? -nézett rám értetlenül a fiú.


Mindesetre köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top