-Remek, akkor menjünk is. -mondta Kirishima. Bakugou egy pillantást vetett rám, de legnagyobb meglepetésemre nem volt semmi ellenvetése, egy árva szót sem szólt, csak a vörös hajú fiú mellett elindult a kajáldák felé. A két fiú egymás mellett ment előttünk, mi meg csendben követtük őket. Mérgesen néztem Manamira, aki csak magába kuncogott.
-Most mi van? -súgta oda. -Hát nem örülsz?
-Hülye vagy? -kérdeztem felháborodva. -Ezt muszáj volt?
-Nyilván igen. -vont vállat. -Ha rajtad múlik, akkor elbújunk előlük. Amúgy is, ez a Kirishima gyerek egész jóképű. -nézett a fiúk felé.
-Mit tervezel? -néztem aggódva a húgomra.
-Még nem tudom. -kuncogott. -Majd spontán leszek. -miközben Manamival sutyorogtunk, a fiúk sem voltak csendben. Egyáltalán nem láttam Bakugoun, hogy ideges lenn, amit nagyon furcsálltam. Hamar odaértünk a mekihez, ahol Kirishima felénk fordult.
-Mit szeretnétek enni? -kérdezte mosolyogva.
-Fogalmam sincs. -mondtam egy kicsit szégyenlősen.
-Én szerintem sajtburger menüt eszek, meg talán egy fagyit. -mondta gondolkozva Manami.
-Az neked is jó lesz, Hinami-chan? -nézett rám Kirishima.
-M-miért? -néztem vissza rá enyhe pírral az arcomon.
-Üljetek le, majd mi megvesszük. -mosolygott a hegyes fogaival.
-D-de mi is megtudjuk venni. -hadonásztam a kezemmel.
-Üljetek le! -szólalt meg Bakugou. Meg se tudtam mukkani, csak bólintottam egyet, majd a még mindig vigyorgó Manamival kezdtem el helyet keresni. Elég sokan voltak a mekibe, de találtunk egy helyet, ahol mind a négyen elfértünk. Manami direkt velem szembe ült le, hogy mellettem szabad legyen a hely.
-Nem ülnél inkább mellém?-néztem rá könyörgő tekintettel. Tudtam, hogy mit tervez, ahogy azt is tudtam hogy Kirishima is partner benne.
-Nem kösz. Szívesebben ülnék Kirishima-kun mellé. -helyezte magát kényelembe.
-Ne csináld már! Amúgy is mit akarsz Kirishimától? -kérdeztem tőle puffogva.
-Egyenlőre semmit. -vágott hozzám egy sejtelmes vigyort.
-Idősebb mint te. -érveltem.
-Ja, egy évvel. -vont vállat.
-Azt hittem, hogy miattam csinálod ezt, de ezek szerint te Kirishimát szúrtad ki magadnak. -próbáltam a lelkére hatni, de nem értem el vele semmit.
-Á-á-ááá...-ingatta az ujját. -Ez még mindig rólad szól, csak igyekszem úgy csinálni a dolgot, hogy nekem is legyen belőle valami hasznom. -mosolygott tovább.
-Nagy játékos vagy. -dőltem hátra.
-Tudo....
-Itt is vagyunk! -vágott közbe Kirishima. -Jó helyet találtatok. -mosolygott ránk, majd Manami terve szerint helyet is foglalt a húgom mellett. Mivel már lehetőség nem volt, így a tálcákat az asztalra téve Bakugou mellém ült. Végig feszengtem az egész evést. Míg mi Bakugouval csendben ettük a kajánkat, addig Manami és Kirishima nagyon egymásra találtak. Magamat meghúzva hallgattam a beszélgetésüket. Néha-néha Bakugoura pillantottam, aki csak szótlanul ette a hamburgereit. Mikor befejeztük az evést, még egy pár percet ültünk a helyünkön.
-Mit szólnál hozzá Manami-chan, ha elnéznénk valahova. -mondta Kirishima, amire felkaptam a fejem. -Bakugou és Hinami-chan biztos jól szórakoznának kettesbe is.
-Ez jó ötlet. -nézett felém Manami.
-Egyedül akarsz hagyni? -néztem egy kissé pánikba esve a húgomra.
-Nem egyedül. Bakugou-kunnal. -mintha csak egy rugóra járt volna az agyuk Kirishimával, ugyanis mindketten ugyan azzal az idegesítően győzedelmes mosollyal néztek rám.
-De...
-Menjetek csak, megleszünk. -szakított félbe Bakugou.
-Remek! -pattant fel Kirishima, majd a helyéről felállva biccentett egyet Manaminak, aki azonnal vette a lapot.
-Majd írok. -intett Manami, majd magunkra is hagytak minket. Bakugou és én is kimentünk a mekiből, majd a plázában lévő szökőkúthoz sétáltunk.
-M-mit szeretnél csinálni? -néztem a fiúra szégyenlősen.
-Ugye tudod, hogy ez a két idióta direkt hagytak itt minket? -nézett vissza rám.
-D-de te belementél a játékukba. -néztem rá duzzogva.
-ÉS? -förmedt rám.
-Cs-csak nem értelek. -néztem rá ijedten. -Azt mondtad, hogy szeretnéd, ha távol tartanám magam tőled.
-Tudom, hogy mit mondtam! -egy kicsit halkabbra vette a dolgot, de még mindig egy kicsit ingerülten beszélt. -De ha már így alakult, akkor nincs mit tenni. -vont vállat.
-Nincs kedved feljönni velem a tetőtérre? -nem mertem a szemébe nézni, csak halkan, szinte már motyogva kérdeztem.
-Ha szeretnél. -mondta, majd meg is indultunk a liftek felé. Meg akartam törni a kínos csendet, de ötletem sem volt, hogy hogyan tehetném.
-Bakugou. -szólítottam meg.

-Hmm? -nézett rám, miközben beszálltunk a liftbe.
-Kirishimának milyen típusú lányok jönnek be? -tettem fel a kínos kérdést, de abban a pillanatban nem jutott eszembe jobb.
-Háá~? -nézett rám felháborodva. -Ő is bejön, vagy mi?
-Nem-nem, dehogy is. -emeltem a kezeimet magam elé. -Cs-csak egy kicsit aggódom a húgom miatt.
-Tch...Nem fog rámászni. -mondta nyugodtabb hangon.
-Nem erre gondoltam. -néztem oldalra. Miközben ez a kis beszélgetés zajlott közünk, a lift megérkezett a tetőtérre. Kiszálltunk, majd egymás mellett sétálva egy padhoz mentünk.
-A húgod személyisége szöges ellentéte a tiédnek. -jegyezte meg, miközben helyet foglalt mellettem a padon.
-Miből gondolod? -a padon átdobtam a lábamat, hogy a fiú felé fordulhassak.
-Nem tűnik szégyenlősnek, és Kirishimával is elég hamar felvette a fonalat. Elég talpraesett. -nézett rám.
-Szóval ezzel azt mondod, hogy én nem vagyok talpraesett? -kérdeztem felháborodva.
-Igen azt. -vágta rá.
-Hát kösz szépen. -mondtam kissé sértődötten.
-De ez nem baj. -a combomra tette a kezét, amit azonnal észrevettem, de próbáltam úgy kezelni a dolgot, mintha ez tök természetes lenne. -Te így vagy aranyos. -enyhe pír szökött az arcára, amit meglátva már nem tudtam tovább leplezni azt, hogy én is zavarba vagyok.
-Hogy mondhatsz ilyeneket, miközben arra kérsz, hogy ne akarjak tőled semmit? -kérdeztem vörös arccal, de elég letört hangon.
-Attól, hogy ezt mondtam még tarthatlak aranyosnak nem? -ő is átdobta a lábát a padon, hogy velem szembe kerüljön.
-Legalább ne mondd ki! Úgy összezavarsz vele! -fogtam a kezeim közé az arcomat.
-Elég könnyű téged összezavarni. -jegyezte meg, miközben egy kicsit oldalra biccentette a fejét.
-Ez a te hibád! -néztem felé morcosan. -Egyszer ezt mondod, egyszer azt. Hol elutasító és agresszív vagy hol pedig kiállsz értem. -nem tudom, hogy mi üthetett belém, de egyszerre csak ezek a szavak csúsztak ki a számon.
-Kiállok érted? -nézett rám kérdően.
-Vagy nem tudom, lehet én értettem félre a helyzetet. -egy pillanatra meghökkentem.
-Mire gondolsz?
-Arra, amikor az a szőke fiú belém kötött a folyosón. -halkultam el a mondat végére.
-Ja, hogy Monomáról beszélsz. -nézett oldalra. -Egyszerűen csak idegesít az a gyerek.
-Tehát nem miattam álltál bele. -mondtam flegmán, de belül egy pillanatra összetörtem.
-Egy szóval sem mondtam. Az is idegesített, hogy nem bírsz kiállni magadért, és úgy éreztem, hogy közbe kell lépnem. -a szavai új reményt adtak, persze ez sem tartott sokáig. -Amúgy meg, miért nem hagytad, hogy beverjem a képét?
-Talán azért mert nem akartam, hogy bajba kerülj? -kérdeztem felháborodva.
-Tch...mit számít az neked? -állt vissza újra flegmába.
-Jobb lett volna, ha hagyom, hogy az igazgatóiba köss ki? -néztem bele a vörös szemeibe.
-Tök mindegy. -nézett vissza rám.
-Váltsunk inkább témát. -hunytam le egy pár másodperc szemezés után. -Jössz Ochako bulijába?
-Valószínűleg igen. -vont vállat. -Miért érdekel?
-Beszélgetni próbálok. -válaszoltam. -Én is megyek. Te ott alszol? -kérdezősködtem tovább.
-Miért aludnék ott? -nézett rám értetlenül.
-Csak kérdeztem.
-Te ott alszol? -kérdezett vissza.
-Szerintem nem. -mondtam neki. Egy pár másodperc kínos csend következett, amit a telefonom csörgése tört meg.
"-Helló-belló! Merre vagytok?" -szólt bele a telefonba Manami.
-Tetőn, ti? -kérdeztem vissza.
-Ki az? -kérdezte Bakugou.
-Manami. -válaszoltam a kérdésére.
"-3 perc és ott vagyunk." -mondta, majd mielőtt válaszolhattam volna kinyomta a telefont.
-Mit mondott? -érdeklődött a szöszi.
-Azt hogy mindjárt itt vannak. -tettem vissza a táskába a telefonomat.
-Nem is baj, mert úgyis el kéne indulni haza. -állt fel a padról. Én ülve maradtam, és csak a szemeimmel követtem a fiút.
-Még csak délután három óra. -néztem az előttem álló fiúra.
-Meddig akarsz maradni? -lépett közelebb hozzám.
-Igazából én csak vásárolni jöttem.
-Én meg nem ezt kérdeztem. -flegmázott.
-Szívesen maradnék még veled. -csak azért mertem ilyen nyíltan és őszintén kimondani, mert kíváncsi voltam, hogy mit mond rá.
-Holnap úgyis találkozunk. -mondta, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen a padról. Meglepett a kedvessége. Megfogtam a kezét, majd én is felálltam a padról. Már-már romantikusnak mondanám a pillanatot, ahogy elengedte a kezem. Lassan és finoman csúszott ki a kezem az övéből, amitől még a hideg is kirázott.
-HALIHÓ! -hallottuk meg Kirishima hangját a hátunk mögül. Bakugou intett neki, mire ők odajöttek. Bakugou mondta a vöröskének, hogy most már ideje lenne haza menni. Kirishima egy kis unszolás után bele is egyezett. Manami végig vigyorgott rám és Bakugoura, de a szöszi nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet. A fiúkkal együtt mentünk ki a buszmegállóhoz, de sajnos nem egy busszal mentünk. A mi buszunk jött előbb, így elköszöntünk a fiúktól, és felszálltunk a buszra. Manami egész úton kérdezősködött, igyekeztem minden kérdésére válaszolni, de elég hamar sikerült túl tolnia a dolgot.
-Ééés? Puszi, csók valami? -kérdezősködött lelkesen.
-Bolond vagy? Mondtam, hogy csak beszélgettünk. -mondtam sértődötten. -Inkább azt mondd el, hogy mi volt Kirishimával.
-Ohh, vele igazán semmi. Kedves fiú, sokat beszélgettünk, nagy részt rólatok. -mondta meg őszintén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy a nővére osztálytársával mászkál, mindössze 20 perc ismeretség után. Hamar megérkeztünk a buszmegállóhoz, ahol le kellett szállnunk. Le is szálltunk, majd pár perc múlva már otthon is voltunk. A szüleink ismét nem voltak itthon, ami egyikünket sem lepett meg. Este felé megcsináltam a vacsorát, majd miután megettük, a szobámba mentem Lefürödtem, és már várt is az ágy. Elalvás előtt még egy utolsó pillantást vetettem a telefonomra. Egy üzenetem volt Bakugoutól.

Bakugou Katsuki:
Haza értetek?

Meglepett, hogy rám írt, főleg az hogy arról akart megbizonyosodni, hogy minden rendben van-e.

Ina Hinami:
Igen persze. Köszi a mai napot. :)
Bakugou Katsuki:
Holnap találkozunk. Aludj jól.
Ina Hinami:

Jó éjszakát!

Nagyon boldog voltam, hogy ilyen jól sikerült ez a nap. Mosolyogva feküdtem le aludni, és hamar el is nyomott az álom.

Köszönöm, hogy végig olvastad. Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj. :)
További szép napot! :)