Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem raktam ki új részt, de most írok egy másik sztorit is, meg ugye ott a suli! De cserébe kettő részt is kiraktam. Jó olvasást!😘

Másnap boldogan mentem suliba. Eléggé elszoktunk a fanklubbos lányoktól, hiszem már egyikünk sem fan. Emma utálja HelloKittyt, Letti bírja, de nem jön be neki, én pedig nagyon szeretem, de nem mint fanlány, hanem... Úgy normálisan, na! Meg hát a fanosokat túlzottan lefoglalta az új csávó az évfolyamunkon, aki azt állította, hogy ő a Csodálatos HelloKitty. Egy pillanatig nem hittem el. Az a srác beképzelt, önző és kicsit sem hasonlít a stílusa Masnis Cicáéra. Meg persze az igazi sosem mondta volna meg, hogy ki ő valójában. Nem vágyik dicsőségre és főleg: utálja a fanokat! A srác pedig, akit amúgy Brednek hívnak, szóval durván csajozik. Aláírást hamisít és kacsintgat, meg minden.
Egyszer éppen a sárkánylányokkal mentünk a mosdóba, amikor rám is kacsintott. Majdnem elhánytam magam. Köze nincs a srácnak az én HelloKittymhez... Na jó... Erős túlzás, hogy az enyém, de ahhoz a Cicához, akit én ismerek kicsit sem hasonlít. Barna ecset frizurája van és zöld szeme. Még csak nem is helyes! Matekon is épp ezzel fárasztottam Lettit, amikor az ofőnk épp egy példát rajzolt a táblára.
- Te fel tudod ezt fogni? Hogy csinálhat ilyet?
- Nem tudom. Tényleg bunkóság így lekopizni- válaszolt suttogva, miközben a füzetébe rajzolta a példát.
- HelloKitty soha nem volt ilyen beképzelt majom.
- Egyet értek. Rossz színész a pasi- bólogatott hevesen.- Szerinted miért csinálja? Több utálót szerez, mint imádót...?
- Nem tudom! Legalább hasonlítana a stílusa, de nem- motyogtam ingerülten. Egy kréta repült el a vállam mellett.
- Csend legyen!- mondta az ofőnk. Bocsánat, de ez sokkal fontosabb, gondoltam magamban, majd halkabban folytattam:
- Valahogy le kéne buktatnunk, nem gondolod?
- Ez jó ötlet- bólintott.- Mire gondolsz?
- Semmire. De le kell buktatnunk... Mit szólnál, ha...- kezdtem, de hatalmas csattanást lehetett hallani a tanári asztal felől. Az ofőnk odacsapta az osztálynaplót az asztalhoz.
- Most már aztán elég legyen! - üvöltötte idegesen. Mindenki néma csendben ült. Az ofönk sosem volt ilyen ideges.- Nem tudom mi ütött a kisasszonyokba- nézett egyértelműen rám és Lettire,- de megkérném Emmát, hogy cseréljen helyet Fatimeval és üljön szépen Violet mellé, hátha ők már csendben tudnak maradni.
- Ne, kérem! Már csendben leszek- nyafogtam.
- Ezzel már elkéstél. Ha nem hallgatsz a szép szóra, majd hallgatsz a csúnyára. Na- tapsolt kettőt,- csere!
Kénytelen voltam helyet cserélni Emmával és Andrew mellé ülni.
- Remek! Máris sokkal jobb. Ez így is marad. Téma lezárva- bólintott határozottan, majd felírta a házit a táblára. Besokkoltam. Pompás! Nem fogok tudni beszélgetni a legjobb barátnőmmel. Amúgy is mindig mellette ültem! Most pedig egy pszichopatát kaptam padtársnak, aki le akarja leplezni a sárkány létemet, ami elég veszélyes játék. És így nem Bred lesz leleplezve, hanem én. Kellemetlen. Sajnos az ofö szünetben sem tágított. Közölte, hogy szól minden tanárnak, mert egyszer sem figyelek és nem is jegyzetelek. Pedig ha tudná, hogy sokkal nehezebb dolgom van, mint egy vacak házi megírása. Vagy mint egy elmebeteg lekoptatása, aki nyomoz utánam...
Nem kicsit voltam ideges. Elrontották a haditervem. A tervelés szakasznál! Szünetben persze rögtön a mosdóba mentünk, hogy megbeszéljük, mi legyen az alap koncepció Bred lebuktatásánál.
- Valami ötlet?- kérdeztem a többieket.
- Szerintem nevezzük el a wc- t valahogy- mondta Emma.
- És az miben segít?- néztem rá furán.
- Abban, hogy nem hiszi azt az osztály, hogy hasmenésünk van!- emlékeztetett minket, hogy minden szünetet a mosdóban töltünk.
- Igaza van!- bólintott Letti.
- Oké. Mi legyen?- adtam meg magam a másik témának.
- Legyen Jack- ajánlotta Letti, mire furán néztünk rá.
- Miért?- kérdeztem.
- Mert miért ne!?
- Mert béna?- kérdezett vissza Emma.
- Van jobb ötleted?
- Van hát. MEM!
- MEM? Miért?- kérdeztem.
- Ez egy rövidítés. Második Emeleti Mosdó.
- Miért nem második emeleti lánymosdó?
- Mert a MELM bénán hangzik!- vágta rá és ezzel eldőlt a búvóhelyünk neve. És még valami. Ugyanis kint hatalmas puffanás hallatszódott. Valami felborult! Kardcsattogás zaját lehetett hallani.
- Színpadra- hallottam anyám hangját a fejemből. Átváltozás után kirohantunk.
A probléma az volt, hogy nem láttunk semmit. Minden csupa köd volt. De nem olyan, mint HelloKitty füstbombái, hanem sűrűbb, fehérebb és nagyobb felületen terült el.
- Ez meg mi a...?- legyeztem el a habot az arcom elől. Közben folyamatosan sziszegett valami, mintha eresztene...
- Poroltó- hallottam Masnis Cica hangját a köd belsejéből, ami lassan csillapodni kezdett. A sziszegés is megszűnt. HelloKitty elzárta a poroltó készüléket.
- Végre!- nyögött fel.
- Fürdés- kiáltotta Letti, majd összeszorította a kezét. Ösztönösen mély levegőt vettem, pont jókor, ugyanis Letti hideg zuhanyt engedett az egész második emeletre.
- Kössz- sziszegte idegesen HelloKitty.- A macskák nem szeretik a vizet- motyogta.
- Bocsi- nevetett csuron vizesen a legjobb barátnőm.
- Baj van?- kérdeztem rögtön észrevéve, hogy HelloKitty indulatosabb, mint szokott lenni.
- Semmi- mosolyodott el kedvesen.- Nincs semmi baj a vizet leszámítva- rázta meg a kezeit.
Ekkor megláttam egy sötét alakot. És azt is láttam, hogy HelloKitty mögé lopakodik. De mielőtt szólhattam volna, ráhullott a vakolat. Masnis Cica megfordult a zajra én pedig Emmára néztem, aki cinkosként rám kacsintott. Összepacsiztam vele, majd mentünk segíteni a társunknak. Az iskola teljes második emelete minket figyelt. Egy dolog azonban feltűnt... Bred nem volt sehol. Azon gondolkodtam, mi van, ha tényleg ő az, és direkt játsza a jó fiút szuperhősként, majd learatja a babérokat, mikor nem az. Mivel ez a gondolat nagyon nyomasztó volt, ezért inkább kisöpörtem a fejemből.
Az újonnan felfedezett erőinkkel igazából gyerekjáték volt legyőzni a sötét lovagot, aki teleportált és végleg eltűnt. Masnis Cicát megrohamozták a fanosok, azaz immáron csak Katherin, Amy és Erika, meg ugye a másik osztályból a csajok. Persze HelloKitty arcára erőltetett vigyor számunkra elárulta: cseppet sem örül az ,,imádlak", meg ,,adj egy autogrammot" sipítozásoknak, de ő még ebből is tudott hasznot húzni.
- Nem tudjátok, ki lehet esetleg a sötét lovag?- kérdezte, mire összenéztem a sárkánylányokkal. Ajajj... Hiszen mi biztosan nem vagyunk ott, nehogy azt higgyék, közülünk valaki...
- Nem tudjuk...- felelték kórusban, de láttam Masnis Cicán, hogy nem figyelt rájuk, mert meglátott valamit a termünk ajtajában.
- Ez kié?- emelte fel a küszöb mellett fekvő tollat.
- Benjié. Neki vannak ilyen ősrégi cuccai- HelloKitty bólintott, majd egy szomorú, együttérzéssel teli pillantás kíséretében odaadta Erikának a tollat.
- Ő volt az- majd megfordult, intett nekünk és elment. Ha HelloKitty tudta volna, hogy Erika elsírja magát, miután eltűnik, nem adta volna oda neki a tollat. De nem tudhatta, amit csak én tudtam: hogy Erika Benjibe volt szerelmes, HelloKitty csak a példaképe volt.