Sziasztok! Amint látjátok, itt is a második rész. Remélem tetszeni fog nektek a folytatás! Jó olvasást: Chy!❤

Összefoglalás képpen:
Ha valaki esetleg elfelejtette volna: a nevem Mimi. Igazából Fatime Charm, de utálok minden más becenevet, szóval maradjunk a Miminél. Nem olyan régen volt a szülinapom. A tizenhatodik. A nevelőanyám ajándéka mellé kaptam egy ajándékot az igazi, általam már nem ismert anyámtól: egy fejdíszt egy medállal.
Kiderült, hogy ez a medál nem csak egy medál, hanem ezzel kapcsolatba tudok lépni az anyám szellemével, aki egy sárkány. Nem is akármilyen, hanem a régi aranysárkány.
Kaptam tőle egy nagyon fontos feladatot: meg kell találnom a mostani aranysárkányt, aki elvesztette az erejét, talán ideiglenesen az életét is. És mivel én vagyok a tűz- sárkánylány, megtehetem, hogy képességet adok pár olyan embernek, aki megfelel a kritériumoknak, ezzel megteremtve a négy elemi elem sárkányát. Én három, mostanra barátnőmet választottam: Letti, aki amúgy Violet Johns, a víz- sárkánylány. A legönzetlenebb ember, akit ismerek. A kezdetek óta a legjobb barátnőm.  Emma Jackson, esetleg Emm, aki a föld- sárkánylány. Tökéletesen kiismerhetetlen. Őt anyukám választotta ki, mert én nem ismertem eléggé... Bár még most sem mindig tudok rajta kiigazodni, de ez mellékes.  Végül, de nem utolsó sorban Anne Morgan, régi jó ellenségem. Lételeme az udvariatlanság. Most vita- barátok vagyunk, azaz jóban vagyunk, de folyton veszekszünk. Mosolyogva küldjük el egymást melegebb éghajlatra.
És most jön a lényeg: a Csodálatos HelloKitty! Csapatunk tagja, bár nem sárkány, sőt szerintünk egyáltalán nincs semmilyen természetfeletti képessége, ha azt nem számítjuk, hogy mint egy mágnes, úgy vonzza magához a csajokat. Főleg engem. Bár ő maga (hála az égnek) nem tudja, de már az előtt oda voltam érte, hogy beszéltem volna vele. Mostanra a gyerekes rajongásom átalakult szerelemmé. Igazából nem szerettem sosem szerelmesnek lenni. Fáj, meg undi, ha egy csaj sóhajtozik egy fiú után, de egyszerűen nem lehet ellene tenni!
Na meg persze ott van Bred... Az a fiú, aki azt állítja, hogy ő HelloKitty. Petsze mi, a sárkánylányokkal tudjuk, hogy nem, de nagyon sokan elhiszik. Ráadásul nagyon sok csajra hajt egyszerre, de főleg rám! És ez a legrosszabb. Nekem nem jön be és ezt ezerszer elmondtam már neki. Nem is helyes, nem is kedves és egy pillanatig nem hasonlít a hangja vagy az arca HelloKittyéhez! Bár így belegondolva senkinek, akit ismerek nincs olyan hangja, mint HelloKittynek. Na mindegy.
Mikor összegyűjtöttem magam mellé a három másik elemsárkányt, végre megkereshettük az aranysárkányt. Pontosabban anyám megkereste volna, hogy hol van, mi meg odamentünk volna. A probléma csak az volt, hogy anyám ugyan kereste, de az erőfoszlány, amit egy pataknál talált, pontosan ugyan akkora volt, mint addig. Pedig akkor, amikor megvan mind a négy elemsárkány, akkor erősebbnek kellett volna lennie, ha az aranysárkány ott lett volna. Ebből arra lehet következtetni, hogy ott vették el az aranysárkány erejét és jó esetben magától ment el, rossz esetben valaki elrabolta vagy elhurcolta.
Most folytatjuk a ránkbízott feladatot: megóvjuk az embereket a sötét lovaggá változtatott emberektől és ez utóbbiakat menekülésre kényszeríteni. Ó, és megőrizni a titkunkat, mert nagyon sokan akarják tudni, kik is vagyunk mi, az élükön Breddel, aki meg akarja tudni, ki a tűz- sárkánylány, meg persze a kényszer- padtársammal, Andrew- val, aki pedig azt akarja kideríteni, hogy hogy csináltam azt a bizonyos gyújtogatós esetet. Meg ugye a rosszakaróim, élükön Katherinnel, aki útközben csúnyán megutált engem és Lettit is, ha jól sejtem.

Röviden... Na jó, annyira nem is röviden, de ennyi az élettörténetem. Tömören, lényegretörően és kimerítően. Főleg nekem!
Persze a történet még korántsem ért véget! Meg kell találnunk az aranysárkányt és meg kell mentenünk az életét! És ki tudja, mik derülnek ki egyes osztálytársakról, iskolatársakról, barátokról, tanárokról, sárkányokról... De ebbe ne menjünk bele! Majd kiderül, nem?