Íme itt a következő rész! A kedvenc jóslatommal😊!
Ajánlom, hogy figyeljetek minden részletre, mert bele lehet zavarodni! Jó olvasást!❤

Bred arca szomorú volt.
- Hát... Végül is nem téged fog kinyírni a legjobb barátnőd, amiért valótlant állítottál róla- fogalmaztam meg diszkréten az ,,elkotyogtam, hogy beléd esett" gondolatomat. Bred elmosolyodott, de a szemében még mindig ott volt a keserűség.
- Figyelj, szerintem ha megtudják, ki vagyok, el se hiszik majd. Főleg a cicamica. Pedig ő nagyon olyan fejet vágott, mint aki tudja, ki vagyok.
- Az hagyján, hogy Andy, de Anne mit fog szólni!? Kitekeri a nyakadat!
- Nem hiszem. Anne nem lett jól kitanítva. Repülni sem tud. Gyenge ellenfél- vágta rá.
- Nem...- gondolkodtam el. És akkor sújtott le rám a gondolat: Anne a gyenge láncszem. Nem tanítottunk neki semmit, ő pedig magától nem szólt.
- Mi az?- kémlelte az arcomat Buster.
- Anne nem lett kitanítva. Jajj, ez az én hibám- túrtam idegesen a hajamba, ami miatt majdnem leesett a hajpántom. Megigazítottam, majd felálltam.- Ide hívjam őket?
- Persze- bólintott Bred.- Ez volt az eredeti ötletem is, csak bezavartál a kérdéseiddel- fogta rám.
- Persze- bólintottam tetetett komolysággal, de mégis gúnyosan.- Az én hibám- majd lehúnytam a szemem. ,,Park, fűzfa". Ez a két szó jelent meg a a képzeletemben a lányok előtt.- Menj!- suttogtam, mire a piros csík elrepült az ujjaimról.
Buster kérdőn nézett rám.
- Oké, így is lehet- vont vállat.

Végtelennek tűnt az idő, amíg a lányok megérkeztek. Egy szót sem beszéltünk Breddel. Ő elmerült a gondolataiban, én pedig idegesítettem saját magamat. Nagyon zavart az előbbi felismerésem Anne-ről. Ha valaki megtámad minket, nevezzük nevén: Caroline, akkor Anne lesz a célpontja, aki a legkevésbé van kiképezve. Ez logikus volt.
Hirtelen elhajlottak a fűzfa ágai. Oda kaptuk a fejünket. Megérkeztek a sárkánylányok. Döbbentek és kíváncsiak voltak.
- Nocsak, Buster- vicsorgott Anne.- Csak nem szolgálsz nekünk valami használható információval is?- Gúnyolódott.
- Nem. Unalmamban ülök itt kint a hidegben- vigyorgott vissza rá Bred.
Letti zavart volt. Folyamatosan Buster arcát kémlelte, tud-e az érzéseiről vagy sem. A srác látványosan kerülte a tekintetét. Ha Busternek nem tetszik Letti, akkor senki!
- Vannak híreim...- kezdte a bevezetést a sárkányfi.
- Jók vagy rosszak vannak?- kérdezte semlegesen Emma.
- Se jók, se rosszak. Csak híreim- szögezte le. A szeme csillogni kezdett.- Valószínűleg holnap támad meg titeket és akkor fog érkezni, amikor nem számítotok rá.

Ki műveletlen, nézzen hátra,
Szabad legyen keze, szárnya.
Ki fél, nem nyerhet, vesd el hited,
A király nem segít neked.
S a szavak, mik bent összeállnak,
A győzelemre rátalálnak.

- Anyám borogass, te sem tudsz normálisan beszélni?!- oltotta le Anne.
- Legalább tegyél úgy, mintha érdekelne- forgatta a szemét Letti.
- Jól van na- vont vállat Anne, majd újra Busterre nézett, aki folytatta.
- Köszi, szóval: Mivel egy, nem értem, kettő, nem is segíthetek a jóslat megfejtésében, próbáljátok meg megoldani a feladványt- mosolygott, de nem gonoszul, inkább bíztatóan.
- Felírom a lecke füzetembe- vigyorgott gonoszul Emma is.
- Elég, jó. Ez most komoly dolog- mondtam most én.
- Ki lehet a műveletlen?- kérdezte Letti témát váltva.
- Mondjuk HelloKitty?- kérdezte Anne.
- Miért?
- Mert ő nem sárkány, ezért nem tud olyan dolgokat, mint mi- magyarázta el nekem logikusan.
- Még a végén okos leszel. Szerintem te vagy a műveletlen- röhögött fel Emma, mire fejbevágott a felismerés.
- Jaj, ne!- temettem az arcom a kezembe.
- Mi az?- kérdezte Emma elkomorodva.
- Igazad van. Tényleg Anne az...
- Hé- védte az egóját Anne.
- Nem úgy, te bolond!- mondtam félig elkeseredetten, félig leoltva a szél-sárkánylányt.- Nem vagy kitanítva!
- Mire?- értetlenkedett.
- Tudsz repülni? Nem. Szél erődet szabadon, minden szabály vagy határ nélkül használod? Igen! Van esélyed Caroline ellen? Naná, hogy nincs- szenvedtem.
- Ki az a Caroline?- ennyi. Esélytelen volt a komoly beszélgetés, mert mind elkezdtek nevetni.
- És még fel mersz háborodni, hogy miért vagy műveletlen?- kérdezte Emma nevetve. Hirtelen abba hagyta a nevetést.- De tényleg, ki az?
Kész. Mindenki fuldokolva nevetett. Rajtam kívül. Az én hibám volt, hogy Anne nem tud annyit, mint mi. És emiatt került bajba.
- Ne már! Ez komoly! Carol a hatalom sárkánya! Meséltem a MEM- ben!- próbáltam feleleveníteni az emlékeit, de képtelenség volt. Mindenkit elkapott a nevetőgörcs.
Én viszont aggódtam. A vita-barátnőmért és a csapatért is. Kisétáltam a fűzfa alól. Sötét volt már, de nem zavart. Volt elég lámpa, hogy lássak. Elindultam a domb felé. Közben Buster jóslatán gondolkodtam.
Egy dolgot már megfigyeltem: sárkányként jobban jár az eszem és könnyebben jövök rá dolgokra, ezért elbújtam egy fa mögé és átváltoztam. Bár fölösleges volt elbújnom, mert a park teljesen üres volt. Egy hajléktalan bácsi aludt csak a bejárat melletti padon, az is jó messze volt tőlem és a bácsi sem tűnt józannak.
Gondolkodni kezdtem. Kicsit nehezen ment, mert a fűzfa alól kihallatszódott a hangos nevetés. Igazából örültem neki, hogy végre nem köt bele Anne és Emma Busterbe.
Egy pillanatra megdermedtem. Rossz előérzetem támadt. Együtt nevettek, mert találtak közös dolgot, ami tetszett nekik. Én voltam az egyetlen, aki nem értette a viccet. Lehet, hogy bennem van a baj, de vészhelyzetben nem találom viccesnek, ha nem vesznek komolyan. A lényeg az, hogy így én nem voltam velük. Nem, nem a féltékenység miatt kezdtem el parázni, sokkal inkább azért, mert ők találtak közös témát... Tehát én vagyok a műveletlen!
Vissza akartam szaladni, de nem tudtam. A lábam földbe gyökerezett. De szó szerint! Hosszú gyökerek fonódtak a lábamra. Nem tudtam mozogni, mert mind a két lábam meg volt kötve. Örülhettem, hogy nem estem el.
- Ha élni szeretnél, hívd ki a kis barátaidat- hallottam meg Caroline ismerős, nyafogós hangját.- De szóban. Nem varázslattal!