Sziasztok itt van az új rész! Remélem tetszeni fog, bár ez még csak a bevezető a következőhöz, az izgalmasabb lesz! Jó olvasást!❤

Hétvége... Eddig sosem meséltem a hétvégéimről, mert akkor nem csinálok soha semmit.
Ez a szombat is ugyanúgy indult, mint a többi. Kicsivel tíz óra után felkeltem és megreggeliztem. Mivel Christa szombaton is dolgozik, nem nyaggat, hogy öltözzek fel és ne legyek egész nap pizsamába, mint vasárnaponként.
Reggeli után felmentem a szobámba és az íróasztalomhoz ültem, hogy rajzoljak. A fejemben megjelent egy szép kép, ami egy motort és rajta egy fekete macskát ábrázolt és úgy döntöttem, lerajzolom. A motor váza már készen volt, amikor csengettek. Fogalmam sem volt, ki lehet az, hiszen hétvégén nem jár hozzám senki.
Leszaladtam a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam. Anyukám volt az... Mármint nem Christa, hanem az igazi.
- Szia anya- öleltem meg boldogan. Ő visszaölelt, majd beljebb invitáltam.- Mi újság?
- Van egy hírem számodra- mondta mosolyogva. Szeretem, hogy mindig gyorsan a lényegre tér!
- Igen?- kérdeztem, reménykedve abban, hogy az aranysárkányról derült ki valami.
- Milyen nap van ma?- kérdezte, mintha tudnom kéne...
- Szombat?- kérdeztem vissza bizonytalanul.
- Nem úgy értem! November 11. Ma este lesz az első csillagos este!
- Csillagos este?- kérdeztem döbbenten.
- Igen! Az éjsárkányok éjszakája! Nem hallottál még róla, igaz?- kérdezte kedvesen. Kínosan mosolyogva megráztam a fejemet.- Nem baj, hiszen az emberek nem tudnak róla.
- Elmeséled?- ültem le a kanapéra a nappaliban.
- Persze- ült le mellém.- Minden évben november tizenegytől tizenháromig esténként több csillag van az égen, mint általában. Emellett mindig van egy csillagkép kör alakban. Azon keresztül az éjszaka sárkányai át tudnak jönni az emberi világba. De csak ők. És az aranysárkány, de ez jelen esetben nem aktuális, mert ugye nincs ereje- mivel úgy tűnt, befejezte, megkérdeztem:
- És... Ez miért olyan különleges?
- Mert bár az éjsárkányok a leggyengébb erővel rendelkező sárkányok, egyedi tulajdonságuk, hogy üzenetet küldenek a sorstól a sárkányoknak. Azaz jósolnak!
- Meg tudják mondani, hogy hol van az aranysárkány?- tapogatóztam.
- Majdnem! Nem konkrétan, de el tudják mondani, mikor és hogyan találod meg- mondta lelkesen.
- És hol találom meg őket? Vagy hol keressem?- kérdeztem hadarva.
- Nem kell őket keresni. Megtalálnak.
- És hogy néznek ki? Vagy emberi alakban jönnek?- faggattam tovább.
- Többnyire árnyékként vagy valamilyen állat bőrébe bújva jönnek.
- Értem... És csak így az arcomba mondja mondjuk egy kutya, hogy ,,szia, képzeld: holnap vásárlás közben átesel az aranysárkányon"?- anya elmosolyodott.
- Nem. A legnagyobb baj az, hogy rébuszokban beszélnek és csak egyszer mondják el a jóslatot, amit neked szántak- állt fel anya, majd a könyvespolcomhoz lépett. Nézelődni kezdett, bár nem tudom, mit keresett rajta.
- De akkor van négy jóslatunk, nem?
- Miért lenne?- nézett vissza rám.
- Hát mert négy elem van...
- De csak te vagy igazából sárkány. A többieknek ajándék-erejük van, tehát nekik nem járhat sárkányjóslat.
- Kár- gondolkodtam el. Vajon ha elregél nekem egy novellát, meg fogom tudni jegyezni? Vagy jegyzetelnem kéne? Elmosolyodtam a gondolaton.- Hogy jegyezzem meg?
- Sárkány vagy- lépett mellém, majd visszaült a kanapéra. Miután rájött, hogy ez nem túl kielégítő válasz nekem, folytatta.- Elmentődik az agyadban a jóslat. Ha nem is emlékszel rá mint ember, akkor is a sárkány éned megjegyzi és előveszi, ha szükséged lesz rá.
- Szuper- bírom a sárkány énemet. Okosabb, mint én!
- És van még egy előnye az éjsárkányok éjszakáinak...- mondta titokzatosan.- Bár ez nem fontos, csak...
- Csak mi?- kérdeztem, mikor megállt.
- Csak gyönyörű!- mondta és különös csillogást láttam a szemében.- Néha még az éjsárkányokat is látni lehet, ha elég tiszta az ég!
- És ezt az emberek nem veszik észre?- kérdeztem.
- Nem. Emberi szemmel felhőnek tűnnek, de sárkányszemmel kiválóan látni, hogy amik kijönnek a körből, azok mozognak.
- És tényleg olyan szép?
- Nagyon szép! Én azt ajánlom, hogy hívd el a többi sárkánylányt is, hogy megnézhessétek. A tetőről nagyon jól látszik, de ez egy nyugodt környék, akár repülhettek is.
- Hm... Nem rossz ötlet- bólintottam, majd gondolkodni kezdtem. Kell popcorn, üdítő, valami programot is kitalálok, mert például Anne-t nem köti le egy kis csillagnézés, gondoltam.- Ti is jöttök apával?- kérdeztem anyát.
- Igen, valószínűleg. De csak ha nem zavarunk.
- Dehogy!- vigyorodtam el.- Örülök, ha velem vagytok. Csak... Bár ha jól tudom, Christa ma késő estig dolgozik... De öltözzetek melegen- próbáltam arra célozni, hogy ha Christa megjön, akkor száműzve lesznek a tetőre.
- Rendben- nevetett fel anya, aki ezek szerint vette a célzást.
Még kicsit beszélgettünk, aztán anya elment apáért, hogy elhozhassa. Bár azt nem tudtam, hogy apa hogy fogja látni, amikor a normális emberek ugye nem látják, de nem foglalkoztam vele különösebben. Talán mégis látja, ha tudja, mit kell nézni.
Felhívtam a lányokat. Szerencsére mindenki azt mondta, hogy jön, csak Letti mondta, hogy kicsit talán késni fog.
Ezután telefonáltam Christának, hogy nálam fognak aludni a barátnőim. Szerencsére tényleg azt mondta, hogy sokáig dolgozik, de amikor még félálomban vagyok és robotpilótával közlekedem, ha hozzám vág egy olyan mondtatot, hogy ,,ma későn jövök" már mikor becsukja az ajtót elfelejtem.
Fél négykor már félhomály volt odakint, amikor Anne megérkezett. Pimasz mosollyal az arcán állt az ajtó előtt.
- Mi az? Félsz egyedül?- kérdezte, mivel nem mondtam el nekik, hogy miért hívtam át őket.
- Csak szeretnéd- nevettem fel.- Nem magam miatt hívtalak át titeket. Meg anya és apa is itt lesz.
- Akkor ez valami sárkányos dolog, nem?- bólintottam, majd mutattam neki, hogy jöjjön be, mert nagyon hideg volt kint.
Megtudtam, hogy Anne-nek megmentettem az életét, vagyis a szombat estéjét, mert ha nem hívtam volna át, mehetett volna a nagyszüleihez, ahol semmit nem tud csinálni.
- Elmeséled, mi ez?- kérdezte a programra célozva.
- Majd ha Emma is itt lesz. Letti késik- előztem meg a kérdést, amire Anne épp készült, ezért bólintva visszacsukta a száját.
Amikor Emma is megérkezett meséltem nekik az éjsárkányok éjszakájáról, ami három napon át fog tartani. Szegényeknek kicsit magas volt ez a rengeteg információ, de szerintem a lényeget megértették.
Anyuék negyed ötkor érkeztek meg és ekkor már majdnem teljesen sötét volt. Nem szeretem, hogy tél felé ilyenkor már vaksötét van.
- Mikor kezdődik?- kérdeztem anyát.
- Pontban ötkor- válaszolta belépve a házba.- Csináljatok popcornt- intett a konyha felé mosolyogva, mire vidáman bólintottam és intettem a lányoknak, hogy jöjjenek segíteni.
Három csomag popcornnal és fejenként egy kólával felmentünk a szobámba, majd az ablakomon kimásztunk a tetőre.
Pár perc volt már csak a fényjáték kezdetéig, amikor Letti megérkezett. Gyorsan elhadartam neki miközben felmentünk a tetőre, hogy miért is kellett ide jönnie. A legjobb barátnőm szemében felcsillant a kíváncsiság.
Amikor az órám pontosan öt órát mutatott, megkezdődött a fényjáték. Mivel a popcornomat már megettem a kezdet előtt, úgy döntöttem, átváltozom és felrepülök. A lányok hagyták a csodába a kajálást és inkább követték a példámat.
Az égen felvillant pár csillag, de nagyon távol egymástól. Így világítva közelebb repültek egymáshoz és kör alakban megálltak. Egy pillanatra világosabb lett az ég, majd a kört leszámítva minden normális lett. Három égszínkék, bár inkább feketének tűnő sárkány alak repült ki a körből.
- Ott vannak- mutatott anya a körre. Magasabbra repültünk. Pontosabban én és Letti magabiztosan felrepültünk, Emma néha Letti vállába kapaszkodott, Anne pedig végig az én karomat szorongatta és igazából csak csüngött rajtam, mert ők még nem tudtak olyan biztosan repülni.
Csak úgy világítottunk a sötét égen. Ellentétben az éjszaka sárkányaival, akik árnyákként tűntek el a város forgatagában.