Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most van rész, és az sem épp a leghosszabb, de pénteken felléptem, ezért nem volt időm írni!😞 :(
De már megpróbálom időben hozni a többit!❤ Jó olvasást!😘

- Ne most akarj beszélgetni- mordultam rá.- Menj el.
- És ha nem, mi lesz, kisasszony- pöccintett az orromra, mire Andy felállt a székéről és Bredhez lépett.
- Takarodj innen- morogta Andy neki, de Bred csak tovább mosolygott.
- Ne mosolyogj, hanem menj innen- mondtam most én, csak egy fokkal visszafogottabban.- Te meg ülj le, csak egy színész- próbáltam a barátom tudtára adni, hogy Brendon nem feltétlen az, akinek látszik.
- Jó kislány- mosolygott rám Bred, de a szemében már nem volt ott az a csillogás, mint amivel régen hazudott.
Andy új erőre kapott és kirángatta a másik srácot a teremből. Felálltam és utánnuk rohantam. Nem akartam elhinni, amit láttam. A két srác harcra készen állt egymással szemben. Bred állt nekem balra, Andy pedig jobbra.
- Ti meg vagytok huzatva?- álltam közéjük.
- Ő lesz, nem sokára- morogta Andy.- Menj onnan- mondta nekem.
- Bred, legalább tegyél úgy, mintha lenne eszed- fordultam meg a másik fiú felé.
- Van. Ezért kell most ezt csinálnom- bökött Andy felé. Megint megfordultam.
- Ne süllyedj le az ő szintjére- próbáltam Andy szemébe nézni, de ő nem is vett rólam tudomást.
- Menj innen. Téged védelek- mondta mérgesen.
- De nem kell. Megvédem én magamat- a lányok ekkor jöttek ki a MEM-ből. Rajtuk kívül is volt társaságunk, mert a verekedés gyanújára többen is kijöttek műsort nézni. Persze tanár sehol. Jellemző!
- Ha nem mész odébb, Mimi, akkor akarva, akaratlanul, de a formás kis hátsód is kapni fog néhány ütést- mondta Bred flegmán, mire Andynél betelt a pohár. Kikerült engem, de olyan gyorsan, hogy reagálni sem volt időm, majd Brednek esett.
Ütötték egymást, de szinte egyik ütés sem talált. Bred úgy ficánkolt a földön, mint egy partra vetett hal. Andy csak ritkán tudta eltalálni.

HelloKitty szemszöge

Az a szemét! Csak egy dolog lebegett a szemem előtt: szétverni a fejét, amiért egyáltalán rá mert nézni Mimire!
A baj csak az volt, hogy mivel legtöbbször a kőpadlóba csaptam bele, ezért annyit értem el, hogy megfájdult a kezem. Brendon beletérdelt a gyomromba. Elképesztően fájt. A nagy lendület miatt hanyatt estem, de azt megtanultam már, hogy mindig talpon kell lenni, ezért átgördültem a vállamon, így guggolásba érkeztem. Óvatosan álltam fel, mert a hasam folyamatosan sajgott. Eközben gyönyörű jelzőkkel illettem azt az egoista barmot.
- Hagyjátok már abba- mondta idegesen Mimi.
Ekkor Bred már teljesen összerakta magát: kiroppantotta a nyakát és megmozgatta a vállait. Elindult felém, hogy visszaüssön. Tudtam, hogy ha fáradt vagyok, nem vagyok a topon verekedésben sem, ezért nem hagyhattam, hogy felém kerekedjen, mert akkor laposra ver. A kezeimet feltartva próbáltam meg visszatartani és sikerült is. Megragadtam mind a két csuklóját, ezzel megállítva őt. Szerencsére pár centivel magasabb vagyok nála, ezért nem okozott túl nagy gondot visszatartani. A verekedés megállt, mert sem ő, sem én nem tudtunk előrébb jutni, mert pont egy súlycsoportba kerültünk ezzel a tartással.
- Akaszd le a retkes mancsod a csajomról- morogtam úgy, hogy csak ő értse mit mondok.
Bred elvigyorodott. Eleinte gonoszul, aztán átváltott lesajnálóra.
- A csajod már megmondta az előbb: színész vagyok, Cica. De szerintem te is rájöhettél volna, hogy nekem Letti kell és nem Mimi- suttogta, mire megállt bennem az ütő. Fokozatosan engedtem el Bred csuklóját, hogy lereagálja, már nem bántom.
- Buster?- kérdeztem fél hangosan, mire a srác elégedetten mosolygott rám.
- Mi van?- kérdezte Letti döbbenten. Az arca sápadt volt. A fejét Mimi felé kapta. Egyszerre volt rémült, dühös és összezavarodott.
A Társam kínosan vigyorgott, azaz ő tudott az egészről. Pompás!
- Szerintem nem ártana tisztázni ezt az ügyet- intettem a fejemmel a hátsó lépcső irányába. Mivel mindenki helyeselte az ötletemet, kimentünk az udvarra. Az udvaron nem volt senki. Persze, csak az olyan bolondok, mint mi mennek ki ilyen hidegben!
- Jöhet a magyarázat- fordult Mimi felé Anne.
- Ha muszáj- csavargatta az egyik hajtincsét idegesen a barátnőm.- Tegnap tudtam csak meg, hogy Bred... Nem más, mint a csata-sárkányfia, azaz Buster...

Letti szemszöge

Éreztem, ahogyan elvörösödök, de nem érdekelt. Nem az arcom színe aggasztott leginkább. Sokkal jobban zavart, hogy Bred most azt hiszi szerelmes vagyok belé és ennél már csak az rosszabb, hogy ez így is van! Mimi bűnbánóan nézett rám. Nem tudtam rá haragudni, főleg azért, mert jó cél érdekében hazudott Brednek, és nem tehetett arról, hogy rosszul sült el.
Teljesen megsemmisültem. Legszívesebben elástam volna magamat. Vagy ha megnyílt volna alattam a föld...
- Azt hiszem- lépett mellém Bred, majd átkarolt és határozottan húzni kezdett- nem ártana tisztázni valamit- az hagyján, hogy eszembe sem jutott, de ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni, mert mire észbe kaptam, már rég otthagytuk a többieket. A suli udvarán álló faház mellé mentünk, ahol a többiek nem láttak bennünket.
- Te tényleg járnál velem?- csapott rögtön a közepébe. Ha lehet, még vörösebb lettem, de próbáltam tartani magam.
- Miért? Baj?- fontam össze a karjaimat és nagyképűt játszva felemeltem a fejem.
Buster az államhoz nyúlt és a fejemet maga felé fordította.
- Mondtam én valaha is, hogy baj lenne?- vigyorodott el ravaszul, mire én is elmosolyodtam. Lehajolt hozzám és megcsókolt.
Kézenfogva sétáltunk vissza a többiekhez. Az összes lány vigyorgott, HelloKitty pimaszul mosolygott.
- Mi ilyen vicces?- kérdezte vidáman Buster. A többiek igyekeztek elfedni a mosolyt az arcukon. Hát rendben, de én így is tudtam, mi jár a fejükben.