A Hatalom Sárkánya

Szerencsére nem késtünk el az óráról, de nagy különbség nem lett volna, mert így sem emlékszem semmire belőle. Számoltam, óra alatt 27- szer néztem Andyre. Amikor észrevette, mindig rám mosolygott, amikor nem, akkor értelemszerűen nem.
Órák után a lányok elmentek, mert ők még úgy tudták, hogy pocsék a hangulatom, de ennél boldogabb nem is lehettem volna.
Andy hazakísért. Ahogy a házunk felé sétáltunk, elmerültem a gondolataimban.
- Min gondolkodsz ilyen nagyon?- kérdezte kedvesen Andy.
- Azon, hogy igazából feltűnhetett volna, hogy te vagy az... És miért mélyítetted el a hangodat?
- Andyként? Hogy ne ismerjék fel az emberek, ha meghallják- adta meg a logikusnak tűnő magyarázatot.
- De miért nem Masnis Cicaként változtattad meg a hangodat?- kérdeztem tőle, direkt a becenevén szólítva, hogy ne érthessék a járókelők.
- Mert nekem az az igazi énem. Meg suliban csak kevés emberrel beszélek- vont vállat.
Elmosolyodtam. Szóval ezért akarta azt a látszatot kelteni, hogy bunkó: hogy ne kelljen sokat beszélnie, gondoltam. Hiszen a bunkó emberekkel nem szoktak beszélgetni. Ehhez képest mégis volt két barátja is. Mind a kettő átváltozott és egyikőjüket sem tudtuk megmenteni.
- Szerinted mi lehet a többi sötét lovaggal?- kérdeztem hirtelen. Andy arca elkomorult.
- Fogalmam sincs. Persze van egy olyan érzésem, hogy még meg fog velük gyűlni a bajunk, mert mindegyik úgy ment el, hogy ,,még találkozunk"- válaszolta.
- Értem- motyogtam, de valójában nem lettem sokkal okosabb. Csak annyit tud HelloKitty is, mint mi. Tehát ezzel sem lettünk kisegítve. Pompás!
Mikor elértünk a házunkig, Andy megcsókolt, majd bementem. Christa még nem volt otthon. Mindig sokáig dolgozik... Végzettsége szerint antropológus, de több mellékállása is van, hogy egyedüli keresőként tudja fizetni a számlákat és ne halljunk éhen. Nyáron ugyan én is szoktam dolgozni, de iskola időben képtelenség. Főleg azok után, ami idén történt.
Bekapcsoltam a tévét, hogy evés közben ne unatkozzak. Kerestem valami nézhetőt:
- ... Vajon tud majd válaszolni... A Lottó várható főny... A BETEG ÁLLAPO... - na nézd csak, vetélkedő ~ örültem meg a következő csatornán felbukkanó énekeseknek.- ... Kiderül a reklám után...- gondolatban elküldtem valahova, majd tovább kapcsolgattam. Jobb híján a híreknél maradtam. Kirabolták a bankot, gázolás volt nem messze, blablabla. De egy hírnél megállt a villa a kezemben:
- Fekete ruhás nő háborgatja a város békéjét- mondta a híradós férfi.- Egy valószínűleg valamelyik értelmi fogyatékkal élők számára fenntartott intézetből szökött hölgy azzal fenyegetőzik, hogy elpusztítja a világot és bosszút áll. A rendőrség már üldözi a nőt. A helyszínről Charles Hope tudósít- a kamera átkapcsolt New York közponjába, ami nincs messze innen. Egy férfi állt a kamera előtt. Gondolom Mr. Hope, a tudósító. Mögötte egy fekete ruhában lévő nő látszott egy emeletes ház tetején... Azt nem tudom, hogy milyen kicsi lehet az operatőr, ha mind a kettő látszott a szögből, ahonnan filmezte, de mindegy.
- Jó napot kívánok, itt vagyok New York központjában, ahol minden a feje tetjére állt. A titokzatos elmeháborodott a ház tetején áll és sokan attól félnek, leugrik vagy leesik- mondta a fickó és látszott, hogy ő is ideges. Volt is miért, mert mintha csak a parancsra várt volna, a nő leugrott, de nem zuhant sokáig, ugyanis a harmadik emelet után széttárta a... szárnyait? Az a nő egy sárkány!
Mindenki sikongatott, még akkor is, amikor a nő már siklott. A tudósító keze lába remegett és még azt is lehetett hallani, ahogy elmormol egy imát.
A nő pontosan a kamera előtt állt meg, mire a kameraman felemelte a kamerát és hátrébb lépett.
- Szép napot városiak- mondta gonosz, gúnyos hangon.- Csak hogy tudják, nem vagyok bolond. Sárkány vagyok. A Hatalom Sárkánya. Meg fogom szerezni a sárkány és az emberi világot, és ha nem ellenkeztek, akkor nem haltok meg- mondta egyenesen a kamerába, majd ördögien felnevetett.
- Csak szeretnéd- csattantam fel, majd letettem a tálcámat. Felugrottam a kanapéról. - Én vagyok a Tűz-sárkánylány. Aranysákrány ereje: Változtass át engem!
Átváltozás után a konyhapultra tettem egy cetlit. Ráírtam, hogy ,,átmentem a barátnőmhöz, mert hazavitte a füzetemet. Sietek haza! Pussz: Mimi", hátha későn érek haza és Christa keresni kezdene.
Bezártam a ház ajtaját. Mondjuk arra nem gondoltam, hogy bárki jöhetett volna az utcánkba és megláthatott volna, de mindegy. Szerencsére senki nem látott meg, ezért megúsztam. Felrepültem és a város felé indultam... Pedig már azt hittem, hogy a mai egy könnyű és szép nap lesz... Pedig egy nehéz és csoda jó nap lesz, ha innen nézem.
Ahogy repültem a város felett azon gondolkodtam, milyen jó ez a nap! Tele izgalmakkal, lehetőségekkel! Összejöttem azzal a sráccal, akiről nem rég még álmodni sem mertem. Most pedig új kalandok elé nézek! És a régi sincs lezárva... Szép nap ez, én mondom!

Ne aggódjatok, nincs vége a történetnek, mert nem sokára jön a HARMADIK RÉSZ!😍 Igyekszem még karácsony előtt, vagy legkésőbb a két ünnep között hozni a szintén 15 részes évadot. Addig is sziasztok!😘❤

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top