A fekete ruhás úrnő

HelloKittynek igaza volt. Tényleg ránk várt. Ugyan azon a háztetőn állt, mint a híradó elején. Mikor meglátott minket, hangosan felnevetett.
- Mi tartott ilyen sokáig? Azt hittem, már nem is jöttök!
- Türelmetlen- motyogta nekünk Emma.
- Társaságban nem illik sugdolózni- ugrott le elénk. A ruhája hasonlított az enyémre, csak teljesen fekete volt. Fekete szárnya, haja és szeme volt. A szeme körül fekete maszk volt, így az arca szinte eltűnt mögötte. Nem keltett barátságos hatást.
- Hallottam, hogy elkezdtetek unatkozni a napokban- kuncogta a nő.- Gondoltam felkeltem az érdeklődéseteket- majd kinyújtotta oldalra a kezét. Két hatalmas fekete kör jelent meg mellette.- Börtön portál!- kiáltotta, mire a körök világoskék színre váltottak és forogni kezdtek. Hátrébb léptünk, mert erős szél fújt belőlük.
- Rossz előérzetem van- motyogta mellettem HelloKitty.
Nekem addig nem volt, amíg egy fekete páncél nem jelent meg a portálon. És a második... Meg a harmadik...
A végén már legalább 40 sötét lovag állt velünk szemben, parancsra várva.
Nem kellett sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk: ez a nő volt minden baj okozója. Ő hozta létre az összes sötét lovagot és ő pusztította el valószínűleg az aranysárkányt is.
- Nos? Hogy tetszik?- kérdezte a fekete nő.
- Ronda- vágta rá Anne.
- Kár, mert nekem csak ez van!- tettetett szomorúságot a sárkány.
- Ugye tudod, hogy már egy csomó ilyet legyőztünk!?- vágta rá flegmán Emma.
- De nem egyszerre- mosolygott gonoszul a nő.- Lovagok!
A sötét páncélosok kihúzták magukat.
- Úrnőm- mondta mindegyik teljesen egyszerre.
- TÁMADÁS- kiáltotta a nő teli torokból, mire a lovagok elővették a kardjukat és nekünk rontottak.
Anne egy széllökettel hátrébb lökte a lovagokat, Emma pedig árkot csinált az ötösünk köré. Sajnos ez nem tartotta sokáig vissza a lovagokat. A tűzkarikámon is hamar átjutottak, Letti vize pedig meg sem tántorította őket.
Nem volt más lehetőség, harcolni kellett...

HELLOKITTY SZEMSZÖGE:

Elég idétlenül nézhetett ki! Több, mint negyven páncélos lovag öt szuperhős ellen... Mint a kaland filmekben! Csak záródjon is happy enddel!
A lányok megpróbálták feltartóztatni a sereget, de egyértelmű volt, hogy a megszokott módszer most nem fog beválni. A nagy megtisztító varázslatukra idő sem volt: mire elkezdték volna, már lekaszabolta volna őket egy lovag.
Az övemre néztem. Hát... Necces!
A földre csaptam egyet a bombák közül. Öt füstbombám maradt meg a hatból, a lányok pedig négyen voltak, de ez volt az egyetlen esélyünk, szóval meg kellett próbálnom. De az ötödikre vigyáznom kellett, mert ha azt is elhasználom, visszaváltozom.
Leakasztottam az övemről négyet és a lányok kezébe nyomtam. Ahányszor odaadtam egyet, annyiszor mondtam nekik: ,,El ne durrantsd!"
- Hát mit csináljunk vele?- kérdezte a kis Vegyész csaj.
- Fogd meg, még ma- mondtam idegesen, mert a köd kezdett feloszlani körülöttünk. Mikor már mindüknél volt füstgolyó, hadarni kezdtem:- Képzeljetek el egy természet feletti erővel felruházott fegyvert, ami kapcsolódik az erőtökhöz! Ha megvan, akkor szorítsátok össze a tenyereteket és mondjátok: ,,Aktiváld"! De úgy csináljátok, hogy nincs másik lehetőségetek, szóval pontosan és gyorsan képzeljétek el!- kezdtem el pánikolni, mert a lovagok, bár elég bizonytalanul, de elindultak felénk.
- Aktiváld- kiáltotta a Társam. Mimi kezében megjelent egy lángoló kard. Nem lovagi kard volt, mint az enyém és a páncélosoké, hanem inkább testőr kard: vékony és éles.- Menő- vigyorodott el, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
Miután leszereltem egy ügyesebb lovagot, aki elért hozzánk két újabb aktiválás történt: Vegyész és Citrom szintén sikeresen átalakította a bombáját fegyverré. A föld-sárkánylány, aki (ha jól sejtem) Emma, egy parittyát kapott, meg egy kőtartó zsákot. Volt egy olyan érzésem, hogy nem tíz kő volt benne, hanem... kb. végtelen plusz egy kicsi, mert egy parittya úgy magában nem természet feletti. A szél-sárkánylány, aki egyértelműen Anne, pedig egy íjat kapott. Persze nem akármilyet! Neki is végtelen nyila volt, de a nyílhegyek felett egy kicsivel három széles karika látszott. Egy filmben láttam már hasonlót és szerintem ő is onnan vette: célpontkövető nyilak. Praktikus.
Mi már javában küzdöttünk: a lovagok egyesével siettek az úrnőjükhöz gyógyításért, de Mosószer még mindig értetlenül bámulta a füstgolyót a kezében.
- Tartsd a frontot- kiáltottam Miminek, majd a víz-sárkánylányhoz siettem.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle.
- Én... Nem tudom... Egy sem jut eszembe- mondta pánikolva.
- Na várj- gondolkodtam el... Víz... Víz... Víz elemű fegyver... Kardhal! Na, de most komolyan! Vajon a jég belefér?- Jeget tudsz csinálni?
- Igen, asszem- motyogta. Felemelte a kezét és egy vízcsepp jelent meg benne. Lehunyta a szemét, mire a víz megszilárdult.
- Szuper! Akkor jég készítő szigony- mondtam diadalittasan.
- Az milyen?- értetlenkedett.
- Egy sima szigony, ami jeget lő ki magából- mondtam válaszul. Mosószer, aki tudtommal csak Letti lehet, becsukta a szemét. Láttam, hogy nagyon koncentrál.
- Aktiváld- szorította össze a bombát, ami kipukkadt és a kezében egy kék színű, három ágú szigony jelent meg.
- De ugye a jeget is beleképzelted?- kérdeztem reménykedve.
- Igen- mosolyodott el megkönnyebbülve.
- Akkor korizzunk- vigyorodtam el, mire bólintott és a lovagok egyik kupacának lába felé lőtt a szigonnyal.
A lábuk sajnos nem fagyott oda, pedig úgy lett volna csak igazán jó, de a páncélról leolvadt a jég. Viszont a célt elértük: a lovagok úgy borultak fel azon az oldalon, mint a dominók. Emma védte azt a térfelet. A lány úgy nevetett, hogy majdnem utánuk dőlt.
- Vegyész, szedd össze magad!- szóltam rá, mert pár lovag igen jól tudott korcsolyázni.
Épp készültem beállni harcolni, mikor megláttam, hogy a fekete ruhás nőci a barátnőm felé vette az irányt.
Figyelmeztetni próbáltam:
- Társam, vigyázz!- üvöltöttem teli torokból.
Szerencsére Mimi autómatikusan odébb ugrott, ezért a fekete golyó, amit a nő dobott felé, nem találta el. Ám a lendület hátra lökte őt is, meg a lovagokat is az ő térfelén.
Tudtam, hogy nem kell őt félteni, mégis megijedtem. Vajon ez milyen ösztön?
A második golyó viszont már lendületesebb volt. És nagyobbat is csattant.
- Ne!
Kiáltottam, majd a fekete köd felé rohantam, ahol utoljára láttam a tűz-sárkánylányt.

Bocsi, nem éppen a legkedvesebb befejezés, de nem sokára jön a folytatás!😉 Addig is, sziasztok!😘

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top