••••• Diana Moore szemszöge •••••

   Reggel az ébresztőmre keltem, ami azt jelentette, hogy hétfő van. Vagyis suli, pontosabban suli hét első napja, sport nap.
   Nagyot sóhajtva nyomtam ki a telefonomon az ébresztőt, és keltem ki az ágyból, hogy megcsináljam a reggeli rutinomat, amivel elég hamar kész lettem, így a konyhában sertepéltem tovább, egészen addig, amíg el nem kellett indulnom a hévemhez, ugyan is ma nem jön értem Harry, a nővérét kell elvinnie valahova még a suli előtt, így nem tud értem eljönni. Mivel már rég mentem utoljára hévvel, eléggé meglepődtem amikor találkoztam egy-két ismerős arccal, de nem álltam le velük beszélgetni, és ők sem jöttek oda hozzám, aminek nagyon örültem, ugyan is nem voltam olyan hangulatban, hogy leálljak velük dumcsizni, hisz nem nagyon aludtam ki a szalagavató fáradalmait, meg az én drága cicám, úgy döntött, hogy velem alszik, aminek az lett a vége, hogy nem hagyott békén, így nem aludtam sokat. De persze, azért szeretem őt.

   A suliba elég hamar beértem, főleg úgy, hogy a füles a fülemben volt, és elvoltam a gondolataimmal. Az osztályban nagyon kevesen voltak még, Norma, aki mögöttem ül, de nem nagyon szoktam vele beszélgetni, Nancy, Raymond, Davis és Wanda tartózkodtak még bent, így miután a cuccaimat lepakoltam a helyemre, csatlakoztam a szerelmesekhez, akik egymás mellett ültek, és éppen nagyon beszéltek valamiről, így amikor megláttak mellettük, elhallgattak és rám emelték a tekintetüket.

   - Szia Dia! - köszöntek egyszerre egy mosollyal az arcukon, amit viszonoztam.

   - Sziasztok! - köszöntem végül én is vissza, és miután megöleltem mindkettőjüket, elmentem köszönni Raymondhoz, és ott is maradtam mellette, mivel, hogy nem akartam a két szerelmest zavarni. Egy ideje már ott ültem Raymond mellette, és beszélgettünk, amikor megjött Harry is, így miután a fiútól elköszöntem barátomhoz indultam. - Szia! - köszönök neki, ahogy megálltam mellette, mire mosolyogva emeli rám a tekintetét.

   - Szia! - köszön vissza, majd a derekamnál fogva közelebb húz magához, mire én meg a nyaka köré fonom a karjaimat, majd így találkoznak ajkaink egymással. - Hogy vagy? Hogy aludtál? - kérdezi, amint elváltunk egymástól, és leültünk egymás mellé a helyünkre.

   - Jól vagyok, csak kissé fáradtan! - sóhajtok egyet, majd rá emelem a tekintetem, amiből egyből tudja, hogy miért vagyok fáradt.

   - Pamacs? - kérdez rá a cicámra, mire kelletlenül ismét sóhajtok egyet. Reakciómra csak elkuncogta magát, majd a székemnél fogva közelebb húzott magához, és végül a derekamnál fogva magához ölelt, így én a fejemet a vállára tudtam hajtani. Ahogy behunytam a szemeimet, meghallottam az ofőm hangját, mire nem tetszésem kifejezve nyögtem egyet. Harry ismét elkuncogta magát, én meg végül kelletlenül kinyitottam a szemeimet, a fejemet Harry vállán hagytam, majd onnan néztem a tanárra, és vártam azt, hogy elmondja, hogy a programok hogy lesznek a mai nap folyamán.

•••••♡•••••

   - Várod már a röpi meccset? - kérdezi Wanda, miután a tanár ismertette velünk a programokat, és elindult az egész osztály a sportcsarnokba, hogy elkezdjük végre a mai napot.

   - Ahaa! - válaszolok neki izgatottan, egy vigyorral az arcomon. A reggeli fáradságom elillant, amint Harry vett nekem egy kis üveg kólát, ugyan is nem nagyon bírja a gyomrom a kávét sajnos, az energia italt meg nem szeretem, így maradt a kóla. - Na és te? Szerinted hányadikokként fogunk zárni? - kérdezek vissza.

   - Én is várom, ahhoz képest, hogy tegnap még jönni sem akartam. - forgatja meg a szemét, mire felkuncogok. - Amúgy fogalmam sincs, hogy hányadikok leszünk, viszont nagyon remélem, hogy legalább az első háromban benne leszünk! - válaszolja, mire bólintok egyet, és reménykedem abban, hogy úgy lesz ahogy mondta.

   Amint beértünk a sportcsarnokba, leültünk a lelátóra, és vártuk, hogy a tesitanárok elkezdjék a napot. A pálya több felé volt osztva. A bal oldalán kettő röpiháló volt felállítva, így arra a térfélre más nem fért. A jobb oldali térfél három felé lett osztva. Egy nagyobb részt hagytak a kosarasoknak, és ami maradt, oda lett felállítva egy pinpong asztal, meg a floorball pálya. A csarnok mellett meg a foci pálya található, ahol majd a fiúk Harryék is fognak játszani.

   Amint a tanárok mindent elmondtak a mai nappal kapcsolatban, és a falra az öltözőkhöz ki rakták azt, hogy melyik osztály melyik csapata mikor és ki ellen fog játszani, elküldtek mindenkit átöltözni, hogy véglegesen is neki kezdjünk a napnak, és 1 óra tájékában végezzünk.

   Egy ideje már mentek a játékok, mindenhol volt egy-egy csapat, amikor is mi jöttünk sorra a lányokkal a röpihez. Én kezdtem a szervát, amint elütöttem a labdát, és át ment a háló túloldalára, ott senki nem mozdult érte, így meg volt az első pontunk, ezt eljátszottam még kétszer, mire végre a túl oldalt is felébredtek, és beleütöttek a labdába, ami vissza került a mi térfelünkre, de Wanda egyből vissza juttatta az ellenfélhez, akik nem tudtak bele ütni, így egy újabb pontot szereztünk. 
   A meccset mi nyertük meg, nagyon kevés pontot szereztek az ellenfeleink, így egyből tovább jutottunk, ami azt jelentette, hogy maradunk fent a pályán, és az előző két csapatból, akik nyertek, azok ellen fogunk játszani. Ők már jobbak voltak mint az első ellenfeleink, több pontot is szereztek, de még így is megvertük őket. Amint a két ellen felet legyőztük, lejöhettünk a pályáról, és pihenhettünk egyet, amíg a másik csapatok is lejátszák az ő részüket. Pihenés közben a lányokkal a fiúkat téztük akik kint a hidegben fociztak, eddig a mieink kettő-egyre vesztésre állnak, de szerintem simán fel fogják hozni, és megnyerik a meccset. A kosárnál a csapatunk egész jól állt, már három csapatot megvertek, a florballnál nem volt csapatunk, mert azt senki nem akart játszani. 

   - Dia, gyere, mehetünk vissza a pályára! - szól oda nekem egyik osztálytársam Annie, aki egyébként tök aranyos, meg kedves, de nem nagyon szoktam vele beszélgetni, meg van a saját társaságom, amiből ő kimaradt.

   - Megyek! 

•••••♡•••••

   - El sem hiszem, hogy mi lettünk az elsők! - szólal meg Wanda, amikor már az öltözőkben vagyunk, és már csak a holmijainkat szedjük össze.

   - Miért, szerinted én elhiszem? - kérdezek vissza egy mosollyal az arcomon. A beszégetésünket viszont az ajtón való kopogás zavarta meg.

   - Diana kész vagy már? - szólal meg kintről Harry.

   - Egy pillanat! - kiabálok ki neki, mire csak egy okét kapok válaszul. 

   - Na jól van, menjél, majd meg beszélünk, párod már nagyon türelmetlen, ahogy hallom! - mosolyodik el sunyin, mire csak megforgatom a szemem. Egy öleléssel köszöntünk el egymástól, majd kiléptem az öltözőből, és az öltözővel szemben lévő falnak dőlve találtam meg Harryt, amint a telefonját nyomkodja. Az arckifejezése gondterhelt volt. 

   - Minden rendben? - kérdezem közelebb menve hozzá, mire rám emeli aggódó tekintetét. 

   - Semmi sincs rendben! - válaszolja, majd az orrom elé nyomja a telefont, amin az a csoport beszélgetés látható, amiben azok a srácok vannak benne, akik a fogadásba rángatták. 

   - "Remélem a héten teljesíted a kötelességedet, különben a szeretteid fogják bánni!" - olvastam fel hangosan az egyik gyereknek az üzenetét, majd mikor Harry lejjebb tekert, több képet láttam meg a szüleiről és a nővéréről, ahogyan alszanak a szobájukban, vagy éppen valahol sétálnak, bevásárlóközpontban, vagy ahogyan éppen átöltöznek. - Ez így nem mehet tovább! - szólalok meg. Döntöttem. Ma véget vetünk ennek az egésznek.

   - Tudom, hogy mire gondolsz, de nem! - Szólal meg egyből Harry. - Ki van zárva! - rázza a fejét nemlegesen. -Nem! Nem! Nem és nem! - folytatja tovább a fejrázását. 

   - Miért? - kérdezek vissza, de nem várok választ, hanem egyből folytatom. - Hisz, szeretjük egymást nem? - kérdezem halkan. 

   - Éppen ez az! - válaszol ő is halkan, miközben megfogja a kezeimet, és úgy néz a szemeimbe. - Nem azért nem szeretném, mert nem szeretlek, éppen azért mert szeretlek, és félek a következményektől, hogy mi lesz ha megtörténik az amit álmodtunk, és bántani foglak utána lelkileg az osztály előtt! - mondja kétségbe esetten, miközben a szemeim között kapkodja a tekintetét, hogy ott találjon választ a kérdéseire, de persze azt nem találja, nem kapja meg. 

   - Tudom jól, ha az bekövetkezik, nem kell komolyan vennem azt amit mondasz, mert tudom az igazságot, azt hogy szeretsz, és sosem mondanál rám olyanokat, amik miatt rosszul keljen éreznem magam. Ne aggódj, nem lesz bajom, meg az is előfordulhat, hogy azt nem kell teljesítenünk, és amint megtörtént az aminek meg kell, haza kerülünk. - mosolyodok el halványan, adva az erőt neki, hogy nem lesz semmi baj. 

   - Rendben! - sóhajtja végül gondterhelten, mire megszorítom a kezét, és elkezdem kihúzni a suli épületéből, egészen a kocsijáig.

   A hozzánk vezető út végig csendben telt, mind a ketten a gondolatainkba voltunk veszve, és próbáltuk a tényt feldolgozni, hogy úgy tűnik a mai este folyamán megváltoznak a dolgok.

   - Szüleid, tesód? - szólalt meg Harry amint leparkolt a házunk előtt, és nem találta az autónkat a felhajtón, miután mondtam neki, hogy a héten szabin vannak.

   - Rokonokhoz mentek! - mondom neki, miközben kiszállok az autóból.

   - Oh, értem. - válaszolja beharapott ajkakkal. - Mikor érnek haza? - kérdezi, míg kinyitom a kaput, és bemegyünk rajta mindketten.

   - Valamikor a hét vége felé! - válaszolom vissza fordulva felé a lépcsőn felmenve a bejárati ajtóig. - Szóval ne is gondolj arra, hogy esetleg megzavarnának minket! - mondom neki, miközben kinyitom a bejárati ajtót, aztán bemegyünk a lakásba.

   Egy ideje már itt vagyunk nálunk, ebédeltünk, játszottunk a macskámmal, és megnéztünk egy filmet is. Most éppen az ágyon fekszünk egymást ölelve, amikor is Harry megszólalt.

   - Nem szeretném, hogy ma megtegyük! - mondja, miközben el tol magától egy kicsit, és rám néz.

   - De Harry... - szólok közbe, de belém folytja a szót egy szájra puszival.

   - Hagyj fejezzem be! - mondja halkan, mire csak bólintok egyet, így folytatja. - Tudom, hogy a maiak után muszáj lesz a héten ezt megcsinálnunk, de nem szeretném ma, főleg nem úgy, hogy úgymond rákényszerítenek erre. Azt szeretném ha magunktól kerülnénk bele a szituációba, és nem kényszerből állnánk neki ennek az egésznek, mert az egyikünknek sem lenne jó! - miközben beszél a hajamat simogatja. - Ugye megértesz? - kérdezi a szemembe nézve, míg a hajam simogatását abba hagyja. Kérdésére csak bólintottam egyet.

   - Igen, megértelek, meg egyet is értek veled, mert lehet, hogy volt az a kijelentésem a suliban, de valószínűleg ha eljutottunk volna odáig akkor... - itt félbe szakított, és befejezte helyettem a mondandómat.

   - Vagy leállítasz, vagy ha megtesszük, akkor megbántad volna! - mondja, mire beharapom az alsó ajkamat, és úgy biccentek egyet, miszerint igen, valószínűleg ez lett volna.

   - Szeretlek! - szólalok meg, mire elmosolyodik, közelebb húz magához, és egy puszit nyom válaszként a homlokomra.

   - Én is szeretlek! - arcomra nagy mosoly kúszik, amint meghallottam válaszát. - Megyünk fürdeni? - kérdezi végül, ezzel is témát változtatva.

   - Együtt? - kérdezek vissza, mire hümmög egyet válaszként. - Oké! - mondom, majd lassan ki kelek a karjai közül, fel ülök az ágyon, amit ő is követ, majd amint össze szedtük a fürdéshez a cuccainkat, mind a ketten beköltöztünk a fürdőszobába. Amíg én fogat mostam, Harry a kádba engedte a vízet, tett bele fürdő sót és szappant is, majd csatlakozott hozzám a fogmosáshoz.

   Már egy ideje ültünk a kádban, Harry a hátam mögött, a derekamat ölelte, nekem meg a fejem a nyak hajlatába volt temetve, és úgy szívtam be illatát, és élveztem közelségét.

   - Szeretlek! - szólalok meg hírtelen, mire rám emeli a szemeit, ami összekapcsolódik az én szemeimmel, majd lassan elmosolyodik. Egy puszit nyom a halántékomra, majd megszólal.

   - Én is szeretlek! - mondja, miközben megérzem ahogy a kezeivel szorosabban ölel magához, majd halkan megszólal a fülem mellett. - Remélem igazad lesz, és minden rendben lesz a történtek után is! - nyelek egyet kijelentésére.

   - Én is nagyon remélem, hogy úgy lesz! - szólalok meg halkan az orrom alatt motyogva, úgy hogy ő ne hallja meg azt amit mondtam, és maradjon benne egy kis remény, hogy tényleg minden rendben lesz, és semmi rossz nem fog történni...

1984 words