••••• Harry Diaz szemszöge •••••

   Nagyjából két és fél órát utazhattunk, mire megérkeztünk a hegyekbe, Davis és a családja nyaralójához. Ez idő alatt Diana elaludt mellettem, így mikor leállítottam az autót, és kikapcsoltam az övemet, közel hajoltam hozzá. Eddig miért nem vettem észre, hogy milyen gyönyörű, okos, kedves, segítőkész és... ah... azt hiszem, hogy rohadtul szerelmes vagyok. A bal kezemet lassan az arcára helyeztem, és megsimogattam azt, miközben az ajkaira hajoltam, és egy puszit nyomtam rájuk. Diana erre felmordult, és összeráncolta a szemöldökét, mire felkuncogtam az aranyos reakciójára.

   - Kicsim! - szólalok meg nem is halkan, de nem is túl hangosan, hogy azért mégse ijesszem meg, de azért mégis hallja azt amit mondok neki. - Megérkeztünk! - simogatom tovább az arcát, mire megint felmordul, majd lassan kinyitja a gyönyörű szemeit, amiket aztán rám emel.

   - Megjöttünk? - kérdezi álmos hangon, mire felkuncogok, és bólintok egyet, miszerint igen, itt vagyunk, végre megérkeztünk. Ő csak halványan elmosolyodik, és megtörli a szemeit a kezeivel, mire a sminket - ami az óta rajta van, hogy az ismerősük megcsinálta neki - egy kissé elkeni, mire felnevetek. - Hagyjál má', úgy is az lesz az első dolgom, hogyha bemegyünk a házba, hogy leszedem végre magamról! - mondja, miközben nyújtózkodik egyet, kikapcsolja az övet, majd a kilincsért nyúl, de én visszahúzom őt, és szenvedélyesen megcsókolom, amit ő egy mosollyal viszonoz.

   - Most már mehetsz! - mondom neki, mire felkuncog, kinyitja a kocsiajtót, és kiszáll belőle, amit én is követek, majd miután a cuccainkat is kivettük a csomagtartóból, lezártam az autót, és követtük a többieket az ajtóhoz. Egy nagy modern fából készült épület tárult elénk.

   - El sem hiszen, hogy megérkeztünk! - szólal meg Martin kinyújtóztatva a végtagjait, amire mind egyetértünk, hisz hosszú volt az út tény és való.

   - Üdvözöllek titeket szerény kis nyaralónkban! - tárja ki az ajtót előttünk Davis, majd előre enged mindannyiunkat, mire egyszerre akarunk bemenni, de végül előre engedjük a lányokat, és utánuk mi is belépünk. Amint beléptünk az ajtón, egy nagy nappalival találtuk szembe magunkat, a közepén egy nagy L alakú szürke kanapéval, előtte egy dohányzóasztallal, a kanapéval szemben pedig a falon egy nagy plazma tv a falba építve, az alatt, meg egy kisebb kandalló foglalt helyet. Közvetlen a nappali mellett a konyha és az étkező volt látható, viszont a két helyiséget egy az emeletre vezető lépcső választotta el a nappalitól. - Srácok az emeleten vannak a szobák! - szólal meg mögöttünk Davis. - Menjetek fel, foglaljátok el azt a szobát ami tetszik nektek, addig én begyújtok, hogy meleg legyen! - mondta, mire mindannyian elindultunk az emeletre vezető lépcsőn - miután levettük a cipőinket és a kabátjainkat - legelöl Wandaval.

   - Ez itt az én és Davis szobája! - állt meg a legelső szoba előtt Wanda, mire mind bólintottunk. - A velünk szemben lévő szoba Davis szüleié, szóval az tabu. - fordul felénk, mire mindannyian ismét bólintunk, miszerint megértettük. - Viszont van egy kis gond! - néz végig rajtunk.

   - Mi az? Mi a baj? - szólal meg Diana mellettem összeráncolva a szemöldökét.

   - Kevesebb szoba van mint ahányan vagyunk! - mondja, mire egy pillanatra mindenki csendben mered a lányra, majd végül Raymond elő áll egy ötlettel.

   - Akkor mi lenne ha Dia és Harry elfoglalnának egy szobát, mi meg hárman - mutat Adamra, Martinra és magára - a kanapét foglalnánk el, és akkor nem lenne abból vita, hogy melyikünk aludjon kivel, és ki aludjon egyedül! - mondja, mire a fiúk egyet értenek vele, így mi Dianaval bemerészkedtünk a Wandaék melletti szobába, a három fiú meg a velünk szemben lévőbe ment be lepakolni a cuccaikat, attól függetlenül, hogy a kanapén fognak aludni hárman. A lány ahogy meglátta a nagy ágyat, a sporttáskáját egyből ledobta a földre, és beleugrott az ágyba, mire felnevettem.

   - Végre egy pihepuha ágyikó! - szólal meg úgy, hogy a fejét a párnába nyomja, így alig lehet érteni azt, amit mond, mire még jobban elkezdek nevetni. - Azt hiszem az lesz az első dolgom, hogy lezuhanyzok, utána lemosom magamról a sminket és szét szedem a hajamat, mert már kezd fájni a fejbőröm a csattoktól! - nyög fel, miközben felemeli a fejét, és rám néz.

   - Rendben, szólj ha kell valamit segíteni, addig én lemegyek Davishez. - küldök felé egy mosolyt, majd egy puszit nyomok a homlokára, majd kilépek a szobából a telefonommal a kezemben, és elindulok le a lépcsőn, hogy megnézzem, a vendéglátónk mit csinál.

   Nagyjából háromnegyed óra telhetett el, mikor megjelent a két lány pizsamában, smink nélkül és szét szedett hajjal.

   - Máris jobban érzem magam! - szólal meg Wanda, Dianara nézve, mire ő egyet ért vele.

   - Igen, én is, felfrissültem! - nevet fel egy kissé, majd teljesen leérnek a lépcsőn, és közénk telepednek.

   - Mit csináltatok, amíg nem voltunk itt? - szólal meg Wanda, miközben bele ül barátja Davis ölébe, amit még ennyi idő után is nehezen tudok felfogni, hogy ők együtt vannak.

   - Amint látod, addig amíg ti készülődtetek, addig mi is lefürödtünk! - mutat végig rajtunk Martin.

   - Utána meg azt beszéltük, ha még nem lesztek fáradtak, akkor egy kicsit iszogathatunk, meg beszélgethetünk ha van kedvetek! - szólal meg Adam megrántva a vállát, miközben a lányokra néz.

   - Hát... én a kocsiban aludtam idefele, meg a fürdéstől felfrissültem, szóval én benne vagyok! - rántja meg a vállát a karjaim között ülő lány, majd Wandara emeli a tekintetét. - Na és te? - kérdezi tőle.

   - Én is benne vagyok, hisz még nem vagyok annyira fáradt! - mondja egy mosollyal az arcán, majd felkel Davis öléből, és elkezdi húzni a konyha felé. - Mit hozzunk mit kértek? - szólal meg miközben a pult mögé áll, és onnan kezd minket figyelni.

   - Miből lehet választani? - kérdezi Raymond, a lányra emelve a tekintetét.

   - Tudjátok mit? - húzza fel az egyik szemöldökét, közben Davis mellé áll, és ő is minket kémlel a tekintetével. - Nem fogom felsorolni, hogy mi van, miből lehet választani, inkább gyertek és válasszatok magatoknak. - vigyorodik el, mire mi fiúk kelletlenül felnyögünk, mire az ölemben lévő lány felnevet.

   - Hékás! Ne nevessél ez nem vicces! - mutat rá durcásan Martin, mire mindenki felnevet, de elindulunk mindannyian a konyha felé, hogy kiválasszuk, hogy mit igyunk és milyen nasit fogyasszunk az elkövetkezendő néhány órában amíg még fent bírunk maradni a hosszú nap után.

•••••♡•••••

   Hajnali 5 óra tájékában lehetett az idő, amikor mindenki úgy érezte már, hogy nem bírja. Wanda egy kicsivel mint kevesebb 1 órája aludhatott el, Diana meg rá nagyjából 20 perccel később követte, így a két lány már rég aludt közöttünk, mikor mi még nagyban diskuráltunk, és próbáltunk úgy nevetni, hogy a lányokat ne keltsük fel.

   - Na jó, azt hiszem, hogy mindjárt én is elalszok! - szólal meg Davis, mire egy kissé felnevetünk, de nem túl hangosan.

   - Igen, én is kezdek fáradni! - szólalok meg egy ásítás közepette. - Szerintem mi is mehetünk aludni, hisz holnap is van még nap! Úgy is csak este indulunk haza! - mondom, mire mind egyet értenek velem, és míg a három fiú elkezdett összepakolni, addig én és Davis a két lányt felvittük az ágyba aludni, hogy amíg mi zörgünk a pakolással, ők ne keljenek fel.
   Amint Dianat leraktam az ágyra, betakartam, adtam egy puszit a homlokára, és már majdnem kiléptem az ajtón, amikor nagyon halkan megszólalt, hogy szinte már alig hallottam meg.

   - Hova mész? - kérdezi rekedten, mire egy kissé elmosolyodok, és visszalépek hozzá az ágyhoz.

   - Összepakolunk a srácokkal, utána jövök én is, rendben? - mondom, majd még egy puszit nyomok a homlokára, aztán elhagyom a szobát, halkan becsukva magam mögött az ajtót.
   Amint visszaértem a nappaliba, a többiek már javában pakoltak, már Davis is lent volt, és segített a többieknek. Míg Martin mosogatott, Raymond az üres poharakat hordta neki, Adam az üres üvegeket szedte össze és hordta a kukába, Davis meg a nasis zacskókat szedte, így én a konyhába vettem az utamat, hogy vegyek egy szivacsot, meg egy rongyot, amivel letörlöm a dohányzóasztalt a nappaliban. 

   - Harry! - szólal meg egyszer csak Martin mosogatás közben, mire hümmögök egyet válaszként, miszerint figyelek, majd végül rá emelem a tekintetemet is. - Tudom, hogy igazából nem vagytok együtt Dianaval, de - itt egy kissé megállt a mondatban, majd végül folytatta, miközben a tekintetét az elmosni való poharakra fordította. - szerintem nagyon összeilletek, és ha végre haza kerültetek, és emlékezni fogtok az itt történtekre, akkor szerintem rá kéne hajtanod! - fejezi be a mondatot, én meg megejtek egy kis mosolyt, majd a tekintetemet vissza fordítom az asztalra, amit le akartam törölni.

   - Martinnak igaza van! - ért egyet Martinnal Adam. 

   - Nagyon összeilletek, és látszik rajtatok, hogy oda vagytok egymásért! - szólal meg ez úttal Davis is. 

   - Örülök, hogy ennyire szurkoltok nekünk, meg azt szeretnétek, hogy együtt legyünk, de először legyünk túl ezen az egészen! - mondom nekik fel sem nézve az asztalnak a letörléséből.

   - Arra gondolsz, hogy le kell-e feküdnötök, igaz? - kérdez rá a lényegre Raymond, mire sóhajtok egyet, felállok az asztal mellől, és a ronggyal meg a szivaccsal elindulok vissza a konyhába, és elkezdem őket visszarakni a helyére, ahonnan elvettem, közben meg válaszolok Raymond fel tett kérdésére.

   - Igen. - mondom miközben sóhajtok egy nagyot a mondat közben. 

•••••♡•••••

   Éppen reggelizünk, olyan 11 óra lehet, senki nem tudott tovább aludni valamiért. A mai napra azt terveztük a többiekkel, hogy felmegyünk a kilátóba, ami innen nagyjából 1 órás gyalogútra van, ott eltöltünk egy kis időt, meg megebédelünk az ottani étteremben, és miután visszaértünk, utána olyan 5-6 óra felé elindulunk haza, hogy azért ne érjünk olyan későn vissza, hisz holnaptól sulihét van, ami azt jelenti, hogy sportnappal kezdünk. 

   - Azt hiszem, hogy én jól laktam! - szólal meg Davis, miközben hátra dől a széken, és kinyújtózik. - Köszönöm szépen a reggelit lányok! - néz először a mellettem ülő Dianara, és utána a vele szemben ülő Wandara. 

   - Igazán nincs mit drágám! - mosolyog Davisra barátnője. 

   - Örülök, hogy ízlett! - teszi hozzá Diana, szintén egy mosollyal. 

   - Én is köszönöm! - mondom nekik, amit a másik három srác követ, és ők is megköszönik a két lánynak a finom reggelit, amit készítettek nekünk. 

   - Indulhatunk? - néz végig a társaságunkon Davis az ajtóban, ugyan is most készülünk indulni a kilátóba. - Mindenki felöltözött rendesen, senki sem fog fázni? - kérdezi még egyszer végig nézve a rajtunk, mire egyszerre rázzuk meg a fejünket nemlegesen. 

   - Szerintem mehetünk! - vág közbe Wanda. - Ha valaki nem öltözött fel rendesen és fázni fog, az az ő baja lesz!  - rántja meg a vállát, mire egyet értünk vele, majd miután mindannyian kiléptünk az ajtón, és Davis bezárta azt, akkor elindult Wandaval elől kézen fogva az utat mutatva, mi meg ugyan úgy - ahogy idefele jövet - követtük őket, miközben könnyebb-nehezebb témákat ejtettünk meg, amivel elütöttük az időt, amíg oda nem értünk a kilátóhoz. A kilátóban és az étteremben is voltak néhányan, de nem olyan sokan, hogy tömeg nyomor legyen, és ne lehessen elférni, ennek mind örültünk is. 

   - Mennyien szoktak ide járni? - szólalt meg Adam Davisra és Wandara emelve a tekintetét. 

   - Mindig máshogy, a legtöbben a nyári meg a téli időszakban jönnek, de tavasszal és ősszel is megfordulnak egy páran, mert nagyon szép a kilátás, és az étterem is nagyon jó! - válaszolja neki Davis, miközben elindul barátnőjével felfele a lépcsőn, mi meg követjük őket, egészen a kilátó tetejéig. 

   - Basszus! - szólal meg Diana, miközben kirázza a hideg, mire kissé felnevetünk mindannyian, de én közben elengedem a kezét, és miközben a korláthoz közeledünk, hátulról átölelem, hogy így védjem a széltől. - Azt tudtam, hogy itt fent hidegebb lesz, na dehogy ennyivel! - mondja, mire felkuncogok. 

   - Én is érzem! - szólal meg egyszerre Adam és Martin, mire egy pillanatra egymásra néznek, majd felnevetnek, mi meg követjük őket. 
   Miután csináltunk néhány képet a tájról, és lőttünk néhány olyan képet is amin mind rajta vagyunk, beültünk az étterembe kajálni, meg felmelegedni. Nem volt jóval melegebb mint kint, de azért annyira még is, hogy a kabátot le tudtuk venni, és pulcsiban vártuk, hogy kiszolgáljanak minket, miután leadtuk a rendeléseinket, és folytattuk a beszélgetést. 

   - Ki mit fog csinálni ha haza értünk? - dobok fel egy témát, miután kiveséztünk egyet, és az ételeinket még nem hozták ki. 

   - Én haza megyek, rendbe szedem magam, aztán megyek át Rubyhoz, és ott töltöm az éjszakát, mert megígértem neki, hogy ha innen hazamentünk akkor átmegyek hozzá. - szólalt meg elsőként Martin.

   - Én kipihenem a szalagavatót! - szólal meg Martin után Raymond.

   - Szerintem én is ugyan azt fogom csinálni mint Raymond! - mondja Adam, miközben a poharáért nyúl, hogy igyon belőle.

   - És ti? - kérdezi Diana Wandaékra vezetve a tekintetét. 

   - A mai nap már nem megyek haza, hanem Daviséknél töltöm az éjszakát! - mutat barátjára a lány. - Meg, eldöntöm, hogy holnap bemegyek-e a sportnapra, vagy inkább otthon maradok! - rántja meg a vállát, mire Diana egyből felszólal.

   - Ugye tudod, hogy be vagyunk írva mind a ketten a röpicsapadba? - kérdezi a mellettem ölő kérdőn felhízva a bal szemöldökét, mire Wanda kelletlenül felnyög, és Davis vállába veri a fejét, mire mind felnevetünk a reakciójára. 

   - Na és ti mit fogtok csinálni? - töri meg a nevetésünket Davis mosolyogva, rám és Dianara emelve a tekintetét. Diana szólal meg elsőként.

   - Haza megyek, és alszok! - válaszolja egy nagy mosollyal az arcán, mire ismét mind felnevetünk.

   - Ugyan ezt fogom én is csinálni! - válaszolok utána én is Davis fel tett kérdésére. 

   - Hogy-hogy nem egymásnál lesztek? - kérdezi összeráncolva a szemöldökét Adam, de a kérdésére már nem tud egyikőnk sem válaszolni, ugyan is meghozták az ételünket. Amint a pincér elment, én válaszoltam az előbb fel tett kérdésére. 

   - Azért, mert hétfőn amint vége a sportnapnak, én alszok náluk! - biccentek a fejemmel a mellettem ülő lány felé, mire Adam csak biccent egyet, miszerint megértette azt amit mondtam neki. - Viszont most már szerintem kajáljunk, hogy minél hamarabb el tudjunk indulni, és ne olyan későn érjünk haza! - mondom, mire mindenki egyet ért velem, így miután jó étvágyat kívántunk egymásnak neki álltunk enni, miközben néha-néha egy, két szót váltottunk egymással, hogy azért még se síri csendben üljük végig azt az időt, amit evéssel töltünk el. 
   Miután elfogyasztottuk az ételeinket, amiket rendeltünk, és visszafele sétáltunk már, a hó is elkezdett esni, így a lányok miatt útközben néhányszor meg kellett állni, hogy képet tudjanak csinálni. Amint visszaértünk a házhoz, egy kis időt még eltöltöttünk a nappaliban miközben tv-t néztünk, és beszélgettünk, majd utána szép lassan elkezdtünk szedelőzködni, összeszedni a cuccainkat, feltakarítani magunk után, aztán úgy elhagyni a házat, mint amikor ide jöttünk. 
   A hazafele vezető utunk csendben telt Dianaval, halkan szólt közöttünk a rádió, miközben én az utat, és néha őt figyeltem, hogy mit csinál. Ő az út nagy részét átaludta, ami megmosolyogtatott, de mire megérkeztünk hozzájuk, addigra felkelt, és a mai meg a tegnapi napot veséztük ki, hogy milyen volt, hogy hogyan éreztük magunkat a többiekkel. 

   - Vezess óvatosan, vigyázz magadra! - búcsúzkodik Diana a kapujukban, mire én csak elmosolyodok, közelebb hajolok hozzá, és egy csókkal köszönök el tőle.

   - Jó éjt, szeretlek, holnap találkozunk! - válaszolok neki, mire elmosolyodik, majd amint ő is elköszönt, megvártam míg be megy a kapun, meg az ajtón, majd beültem az autómba, és haza hajtottam, hogy otthon végre kipihenjem a hétvége fáradalmait, és hétfőn újult erővel vághassak neki a sportnapnak a suliban!

2540 words