•••••Harry Diaz szemszöge•••••

   Éjszaka van. Diana már rég alszik mellettem az én felsőmben és az egyik alsóneműjében. Nem bírtam megtenni, nem feküdtem le vele... csak... ő is meg én is kényeztettük a másikat, amit meg kell mondanom ahhoz képest, hogy most csinálta először, esküszöm, hogy kurvára jól csinálta! Azt hittem, hogy abban a percben elélvezek ahogy hozzám ért a kezeivel olyan gyengéden. Istenem... mit tesz velem ez a lány... odáig vagyok érte! Nem csak a testéért, hanem a személyiségéért, a hangjáért, a gyönyörű szemeiért, a puha hajáért, a kicsi kezeiért... egyszerűen mindenért oda vagyok, ami vele kapcsolatos... és amit tegnap csinált a kezével meg a szájával, te jó ég, ha csak visszagondolok arra, ami történt már kezdődnek a bajok ott lent. Sóhajtottam egy nagyot a gondolataimra, majd Diana felé fordultam, átkaroltam, és közelebb húztam magamhoz, így a nyakhajlatába tudtam tenni a fejem, és betudtam szívni a kellemes illatát, ami most az én tusfürdőmmel keveredett. Nagyon megkedveltem... mit fogok én nélküle kezdeni, ha már nem lesz köztünk semmi?
   Szinte egész éjszaka fent voltam, alig aludtam egy szemhunyásnyit is, hisz a gondolataim nagy részét ő és a vele kapcsolatos dolgok töltötték ki. 6 óra fele lehetett az idő már mikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne felkelteni, így is eddig őt néztem ahogy alszik, most már nem csak nézni szeretném, hanem beszélni is szeretnék vele. Az arcát kezdtem kémlelni, ami most nyugodt volt, de belegondoltam abba, hogy milyen lesz azok után, hogy beszélni fogok vele... ugyan is, muszáj végre elmondanom neki a dolgokat, nem tarthatom tovább őket titokban, még azt a csókot sem... muszáj neki kitálalnom, ha törik, ha szakad, de mindenképpen beszélnünk kell. A kezemet lassan felemeltem és az arcát kezdtem el vele simogatni, miközben egy tincset a füle mögé tűrtem, ami a szeme elé lógott. Istenem mennyire fognak hiányozni ezek a pillanatok, ha végleg hazakerülünk... nem akarok ezektől megválni... Diana egy idő után lassan nyitogatni kezdte a szemeit, mire elmosolyodtam, és megvártam amíg a tekintetét rám emeli. Elmosolyodott amikor belenézett a szemeimbe, amit én viszonoztam, és egy puszit nyomtam az ajkaira, majd lassan felültem, és megvártam amíg ő is teljesen magához tér, hogy utána beszélhessek vele.

   - Jó reggelt! - köszönök neki halkan.

   - Jó reggelt! - köszön vissza ő is halkan egy halvány mosollyal az arcán amit én viszonzok. Úgy gondoltam, hogy mielőtt még ki kel az ágyból beszélek vele, mert utána biztos vagyok benne, hogy már nem fogom tudni sehogy sem felhozni a témát.

   - Emlékszel még arra, hogy tegnap azt mondtam, hogy szeretnék veled beszélni? - kezdek bele végül nagy nehezen, mire bólint egyet. Mielőtt újra folytattam volna, sóhajtottam egy nagyot. Jesszus, nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz lesz!

   - Látszik, hogy ideges vagy, nem kell annak lenned, csak nyugodtan mond el azt ami bánt! - szólalt meg, miközben helyezkedni kezdett, és a fejét a vállamra hajtotta.

   - Egyre többet zargatnak azok akikkel a foagadást kötöttem... - mondom ki végül egy szuszra. - És azt még nem is mondtam, hogy múltkor mikor nem figyeltem, Kathy lekapott, és attól félek, hogy valaki meglátott, és majd visszamondja neked, hogy megcsaltalak! - ahogy befejeztem a mondandómat, egyből jobban éreztem magam, viszont mégis volt bennem egy kis félsz, hogy Diana mit fog mondani.

   - Miért nem szóltál? - kérdezte halkan, miközben a szemeimbe nézett, amikből jelenleg semmit nem tudtam kiolvasni.

   - Nem tudom... - hajtom le a fejem, miközben közelebb húzom magamhoz, és szorosabban fonom a karjaimat a dereka köré. - Féltem a reakciódtól. - válaszolom végül, mire nagyot sóhajt, majd ő is szorosabban ölel meg.

   - Tudod jól, hogy az volt, hogy mindent megbeszélünk! - dorgál meg, mire elmosolyodok.

   - Tudom, ne haragudj! - mondom, majd egy puszit nyomok a hajába.

   - Én nem haragszom, de ha én mindent elmondok neked, ami most történik velünk, akkor ezt én is elvárom tőled, remélem tudod! - néz fel rám durcásan, mire elmosolyodok, de bólintok egyet, hogy megértettem.

•••••♡•••••

   Amint sikerült kimásznunk az ágyamból, és elvégeztük a reggeli rutinunkat, előbb indultunk el a suliba, hogy mielőtt elkezdődik az első óránk, be tudjunk menni egy pékségbe rsggelit venni magunknak.
   A kajával a kezünkben indultunk be az iskola épületébe kézenfogva, majd az utunk a második emeletre vezetett, ugyan is ott kezdődik az első óránk, ami történelem lesz.

   - Diana! Szia! - jelenik meg előttünk Kathy, és egyből megöleli az említett lányt, mire ő megszeppenve viszonozza a gesztusát. Látszik Dianan, hogy nagyon nehezen tudja eljátszani azt, hogy jóban vannak, hisz a valóságban egyáltalán nem bírják egymást.

   - Kérdezhetek valamit? - szólal meg Diana amint Kathy eltávolodik tőle.

   - Persze drágám! Mondjad csak! - mondja egy széles mosollyal Kathy, de látszik rajta, hogy ez sem igazi, hanem csak erőltetett.

   - Miért csókoltad meg a pasimat? - teszi fel a kérdést Diana, mire nem csak Kathy de én is és a többiek is meglepődnek körülöttünk, akik hallották a kérdést.

   - Te-tessék? - kérdezi meglepetten Kathy, majd erőltetetten felnevet.

   - Jól hallottad! - szólal meg újra Diana, miközben keresztezi maga előtt a kezeit. - Miért másztál rá a pasimra?! - teszi fel újra a kérdést, majd tesz egy lépést a megszeppent Kathy felé, ami eléggé fenyegetőnek tűnik, és az is, de nem szólok semmit, teljes mértékben megérdemli a lány, hogy így érezzen. - És kár letagadnod, hogy mit csináltál, mert láttam, és azt is tudom, hogy Harry nem csókolt vissza, hanem egyből eltolt magától és rád kiabált, hogy eszednél vagy? - mondja mosolyogva Diana, mire meglepődök. Úgy látszik tényleg látta a csókot, mert nem említettem ezt neki... akkor ezek szerint csak arra várt, hogy én mondjam el neki a történteket.

   - É-én... - kezdi megszeppentem Kathy, majd összeszedi magát, megrázza a fejét, kihúzza magát, és megáll Diana előtt karba tett kezekkel. - És ha igen? - kérdezi végül felhúzott szemöldökkel. - Ha lesmároltam a pasid? - Diana egy kissé meglepődik, de nem tántorodik el. - Úgy is engem fog választani helyetted, megtapasztalta, hogy milyen velem csókolózni, és lásd, hamarosan együtt leszünk! - tárja szét a karját, mintha mutatna valamit. Na nekem itt lett elegem.

   - Soha, ismétlem SOHA nem fogok összejönni veled! - állok Diana mellé és fogom meg a kezét, majd összekulcsolom az újjainkat. - Egyáltalán nem vagy az esetem! - fintorodok el ahogyan végig mérem Kathyt.

   - Hogy mered?! - akad ki a reakciómon, és már majdnem nekem jönne, mikor Diana elém áll, így megtorpan.

   - Ha bántani merészeled, velem gyűlik meg a bajod! - mondja fenyegetően, mire elmosolyodok, majd visszahúzom magamhoz, úgy, hogy felém forduljon, és megcsókolom, amit egyből mosolyogva viszonoz.

   - Szeretlek! - suttogom ahogy elválunk egymástól. A kissé heves vallomásom nem csak Dianat lepte meg, de engem is. Végül egy kis idő után azt vettem észre, hogy bekönnyezett, majd nagy lendülettel a nyakamba ugrott, hátrálnom kellett néhány lépést, hogy meg tudjam magunkat tartani. Diana a lábait a derekam köré csavarta, és úgy ölelt magához szorosan. A fejét a nyakhajlatomba temette. Az én kezeimet a feneke alá raktam, hogy megtartsam őt, majd ekkor meghallottam, ahogy szipog. Már majdnem megkérdeztem, hogy mi a baja, mikor megszólalt.

   - Én is szeretlek! - szipog még néhányat, majd megérzem ajkait a nyakamon, mire elmosolyodok, a kezemet a derekára vezetem és szorosabban ölelem magamhoz.

   - Menjetek szobára! - szólal meg röhögve Adam, mire én is felnevetek, majd szép lassan lerakom a rajtam csimpaszkodó lányt a földre. Amint Diana lábai a talajt érték becsengettek.

•••••♡•••••

   Az utolsó óránkon ültünk, ami egy szakmai óra volt, amikor kopogtak az ajtón, majd miután a tanárunk beinvitálta az illetőt, az osztályfőnökünkkel találtuk magunkat szenbe.

   - Ugye nem zavartam meg semmi fontosat? - kérdezte a nőt, aki éppen órát tartott nekünk.

   - Nem, dehogy gyerek csak nyugodtan Linda! - invitálta beljebb ofőnket Sandra tanárnő.

   - Van egy rossz hírem számotokra srácok! - kezdte a nő, mire Dianaval zavarodottan egymásra néztünk, majd vissza az ofőre.

   - A jövőhét folyamán sajnos nem tudnak jönni a tánctanárok tanítani titeket, mert el kell utazniuk, ezért mivel ma már péntek van szombaton be kéne jönnötök egy próbára! - mondja az öfő, mire néhányan kelletlenül felnyögnek. - Remélem ez senkinek nem okoz problémát! - néz végig az osztályon szúrós szemmel. - Reggel 10-től délig lesz a próbátok! Lehetőleg senki ne késsen! - mondja, majd elnézést kér Sandra tanárnőtől még egyszer a zavarásért, elköszön, majd távozik. 

   Még negyed óra volt hátra az órából, ami elég gyorsan eltelt, ahogy kicsengettek, Dianaval elköszöntünk az osztálytól, majd elindultunk a kocsim felé.

   - Mit fogsz ma csinálni? - kérdeztem meg tőle, amint beszálltunk a kocsiba.

   - Még nem tudom, szerintem csak pihenek egyet, vagy sorozatot nézek. - rántja meg a vállát. - Még nincs különösebb elképzelésem. - mondja, mire hümmögök egyet. - Na és te? - kérdez vissza, mire elmosolyodok.

   - Megbeszéltük a srácokkal, hogy találkozunk, tudod ilyen pasis napot tartunk! - rántom meg én is a vállam, majd eszembe jut valami, amit meg akartam kérdezni tőle, így elkomorodok egy pillanat alatt. - Kérdezhetek valamit? - pillantok rá egy pillanatra, majd a tekintetem visszavezetem az útra. Válaszként csak hümmögött egyet. - Nem tudom, hogy te mennyire bízol meg a srácokban? - teszem fel kérdésem.

   - Nem tudom. - rántja meg ismét a vállát. - A valóságban nem nagyon beszéltem veletek, itt, meg minden nap beszélek velük, és... hát nem tudom, szerintem meg lehet bennük bízni! - mondja végül, majd a szemem sarkából látom, ahogy rám emeli a tekintetét. - Miért kérdezted?

   - Szerinted beavathatom őket abba ami velünk tőrténik? - kérdezem végül, majd egy piros lámpánál mikor megállunk feléfordulok, és úgy várom válaszát. A tekintetünk egyből összekapcsolódott.

   - Nem tudom! - rázza meg a fejét. - Te jobban ismered őket mint én! - válaszolja, mire bólintok egyet, miszerint igaza van. - De én megbízok bennünk! - mondja végül. - Már csak az a kérdés, hogy te megbízol-e bennük annyira, hogy elmond nekik azt ami velünk történik! - mondja, közben pedig újra elindulunk az autóval, amikor zöldre vált a lámpa. - Mert egyébként én biztos vagyok benne, hogy észrevették, hogy valami nincs rendben! - válaszolja, mire bólintok egyet, miszerint igaza lehet.
   Amint leparkoltam Dianaék háza előtt, egyből feléfordultam.

   - Most nem megyek be ha nem baj! - mosolygok rá halványan, mire ő is elmosolyodik, és bólint egyet, miszerint megértette. Közelebb hajoltam hozzá egy búcsúcsókra, amit késségesen viszonzott.

   - Vigyázz magadra! Vezess óvatosan! - mondja, mire mosolyogva bólintok, hogy megértettem.

   - Üdvözlöm a többieket! - hajolok hozzá még egy csókra, ami most tovább tart mint az előző, de se én se ő nem bánja. Ahogy elváltunk egymástól tekintetünk egyből összekapcsolódott. - Szeretlek! - mondom egy nagy mosollyal az arcomon korábbi vallomásomat, mire a mosoly az arcán még nagyobb lesz.

   - Én is szeretlek! - mondja ő is, majd még egy utolsó csókot váltunk és végleg elköszönünk egymástól.
Diana amint belépett a kapun, intett egyet, amit én viszonoztam, majd elhajtottam onnan egészen hazáig.

   - Megjöttem! - kiabálom el magam amint beléptem az ajtón, viszont választ nem kapok. Ezek szerint egyedül vagyok itthon. Amint lekaptam magamról a cipőt és a kabátot, a konyha felé vettem az irányt, hogy egyek valamit, mielőtt még elindulok Davis házához, ahol a találkozót terveztük a srácokkal.

•••••♡•••••

   Amint benyitottam Davisék házának az ajtaján, az említett egyből meg is jelent előttem.

   - Na csá! - fogott velem kezet, amit én viszonoztam. - Már csak te hiányoztál!- mondja, majd beinvitál a nappaliba, ahol már a többiek helyet foglaltak. A kanapén ült Adam, Raymond és Martin, míg Davis az egyik fotelban foglalt helyet, így én meg elfoglaltam a másikat.
Egy ideje már beszélgettünk, mikor rám meg Dianara terelődött a szó. Itt gondoltam úgy, hogy na most itt az idő, hogy elmondjam nekik, hogy mi van velem és vele.

   - Srácok... - köszörültem meg a torkom, miközben engem figyeltek hogy mit akarok mondani. - Erről akartam beszélni veletek. - mondom, majd folytatnám a mondandómat, mikor Raymond közbe szólt.

   - Terhes lett Diana? - kérdezi felhúzva a szemöldökét, mire meglepődök.

   - Nem... mi még... szóval... nem feküdtünk még le! - mondom, mire mindenki meglepődik.

   - Pedig azért már egy jó ideje együtt vagytok! - szól közbe Martin is.

   - Az lehet, de nem úgy ahogy ti azt gondoljátok, és erről akartam veletek beszélni! - nézek végig rajtuk. - Megbízhatok bennetek? - kérdezem egy nagyot nyelve, mire egyszerre vágják rá, hogy "persze". - És nagyon szépen kérlek titeket, hogy ne nézzetek hülyének, oké? - kérdésemre csak bólogatni kezdenek, mire veszek egy magy levegőt, majd belekezdenék, de Adam megszólal, ezzel félbeszakítva engem.

   - Nem tudom, hogy miről akarsz beszélni de elég komoly dolog lehet, ha ennyire látszik rajtad az idegesség! - mondja összeráncokt szemöldökkel, mire én meg zavaromban megvakarom a tarkómat.

   - Hát... tényleg az... csak... fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek ebbe bele. - mondom végül, mire beugrik az a buli. - Tudtok arról amikor elmentem bulizni? - kérdezem végül.

   - Persze, hogy tudjuk! - szólal meg Martin. - Még egy üzenetet is küldtél nekünk a csoportunkba, hogy valami fogadást is kötöttél! - mondja, mire bólintok egyet hogy igen, így van.

   - Nehogy azt mond, hogy Dianara kötötted a fogadást! - világosodik meg egy pillamat alatt Raymond.

   - Kezdjük ott, hogy nem én kötöttem ezt a fogadást. - mondom halkan, mire a srácok egymásra néznek.

   - Te meg miről beszélsz? - kérdezi Adam. - Azt írtad, hogy fogadtál valakikkel, most meg nehogy kitatáld, hogy ez nem így volt! - mondja Adam kissé idegesen.

   - Azt az üzenetet sem én írtam... - hagyom figyelmen kívül azt amit mondott. - Vagyis... én, de mégsem... - mondom, mire összezavarodnak.

   - Ezt most nem igazán értjünk! - mondja Martin a többiek meg egyet értenek vele.

   - Faszom! - morgom az orrom alatt. - Nem hittem volna, hogy ezt ilyen nehéz lesz elmondani! - túrok bele a hajamba kissé idegesen.

   - Valahogy csak fel tudod vázolni a helyzetet! - rántja meg a vállát Raymond, mire bólintok, aztán újra neki kezdek.

   - Én nem az vagyok akinek gondoltok... én máshonnan jöttem, mint a ti Harrytek... - a srácok újra összenéznek, de nem szólnak közbe, így folytatom. - Csak a hasonmása vagyok neki... ott ahonnan én meg Diana jövünk, nem vagyunk együtt... csak egyik reggel amikor felkeltünk, már nem a saját világunkban ébredtünk, hanem itt, ami hasonló mint a miénk, de mégis különbözik. Nem tudom, hogy mennyire fogjátok ezt nekem elhinni, de elmesélem, hogy hogyan kezdődött ez az egész...!

2361 words