Néhány percig tartó hajózás után hirtelen sziklák bukkantak ki a ködből.

-Vigyázz!-kiáltotta valamelyik törp. Lia riadtan kapta fel a fejét, miközben Bard egy éles kanyarral elkormányozta a ladikot veszélytelenebb vizekre.

-Talán vízbe akarsz fullasztani minket?-kérdezte Thorin. Lia meglepetten nézett rá. Thorinnal barátok lettek az út során, és mogorvaságával együtt is kedvelte a törpöt, de ez más volt. Thorin most rosszindulatú volt, és visszagondolva a lány azt is furcsállta, hogy olyan kevés figyelmet szentelt Kili sérülésének.

-Ezeken a vizeken nőttem fel, törp uram. Ha vízbe akarnálak fullasztani, nem itt tenném.

-Hű, de elegem van ebből a pimasz alakból.-szólalt meg Dwalin.-Szerintem dobjuk ki a bárkából, aztán annyi.

-Tuskó.-forgatta meg Lia a szemét.

-Bard, Bard a fickó neve.-közölte Bilbó.

-Honnan tudod?

-Hát megkérdeztem.

-Tudod Dwalin, van, aki nem csak a népével szemben ad a jómodorra.-szólt közbe Lia.

-Nem érdekel, hogy hívja magát, én nem kedvelem.

-Nem kell, hogy szeressük. Elég, ha csak fizetünk neki.-számolgatta a pénzt Balin.

-Közben a kormányosunk is hallja ám ezt.-morogta a bajsza alatt Lia.

-Gyerünk fiúk. Zsebeket kifordítani.-mondta Balin, ügyet sem vetve Lia közbe szólására.-Te is Lia.

-Nekem nincs semmi pénzem.

Tizennégy elkerekedett szempár nézett rá, Barddal együtt.

-Hogy-hogy nincs? Akkor miből veszel élelmet?

-Vadászok.

-És ruhát?

-Az tartós anyag, varrni is tudok, de ha nagyon szörnyű a helyzet, akkor vagy kérek egy barátomtól, vagy hazamegyek egyért.

-És otthon sincs pénzed?

-De van, de nem fogok csak azért roppant kimerítő módon hazamenni, hogy hozzak néhány tallért.

A törpök furcsállkodva néztek össze, de erre már nem volt ellen érvük, úgyhogy annyiban hagyták a dolgot.

-Honnan tudjuk, hogy nem árul el?-kérdezte Dwalin Thorintól, Bardra értve a kérdést.

-Nem tudhatjuk.

-Van itt egy hangyányi kis gond.-szólalt meg újra Balin.-Még tíz érme kéne.

-Glóin.-szólt a törphöz Thorin.-Gyerünk. Ide azzal, amid van.

-Én rám ne nézzetek.-válaszolt a fent említett.-Ráment ingem-gatyám erre a küldetésre. És mi hasznot láttam a befektetésemből? Csak szerencsétlenséget, meg bánatot, és...

Azonban soha nem fejezete be a mondatot. A törpök ünnepi csendben, meghatottan álltak fel. A ködből kibukkant a Magányos-hegy.

-A bozontos szakállamra.... Tessék. Fogd az összeset.-nyomott egy zacskót Balin kezébe Glóin.

-A pénzt hamar. Adjátok ide.-lépett oda Bard.

-Majd fizetünk, ha megkaptuk amit kértünk.-válaszolt Thorin.-Előbb nem.

-Ha fontos a szabadságod, tedd, amit mondok. Őrök vannak előttünk.

Halk kiáltások hallatszottak. Thorinék összenézetek, majd átnyújtották a pénzt.

-Másszatok a hordókba.

Lia kelletlenül elhelyezkedett az egyik kényelmetlen, büdös hordóban. Sóhajtva vette tudomásul, hogy az övében bizony biztos, hogy nem almát vagy ehhez hasonló, kellemes szagú árucikket szállítottak.

-Mit csinál ez?-kérdezte Dwalin.

-Épp beszélget valakivel.-válaszolta Bilbó.-Egyenesen ránk mutat az ujjával! Most meg kezet ráznak!

-Mi?-hallatszott most már Thorin hangja is.

-A gazember, hát elárul minket.

Lia csörgést és lépteket hallott. Felkészült, hogy esetleg megtámadják, de erre nem került sor. Helyette haltetemek potyogtak a fejére. A hordót addig töltötték, amíg tele nem lett, majd minden lecsendesedett.

Lia alig kapott levegőt a bűztől, így a néhány percig tartó utat óráknak érezte. Valamelyik törpe morgott, de Bard megrúgta a hordóját.

-Csöndet!-sziszegte.-Közeledünk a vámkapuhoz.

-Állj! Áruellenőrzés!-harsant egy hang.-Papírokat kérek! Á, te vagy az, Bard.

-Jó reggelt, Percy.-köszönt Bard a Percy nevű illetőnek.

-Van vámolni valód?

-Semmi. Csak átfáztam és fáradt vagyok. Hazamennék már.

-Én is így vagyok vele. Meg is van. Minden rendben.

-Ne olyan sebtiben.-szólalt meg egy újabb hang.-Üres hordók elszállítása az Erdei Királyságból. Csakhogy ezek nem üresek. Igaz Bard? Ha nem csal az emlékezetem, neked révészkedésre van engedélyed, nem pedig halászásra.

-Ehhez semmi közöd.

-Tévedsz. A Város Urára tartozik, így bizony közöm van hozzá.

-Ugyan már, Alfrid, legyen szíved. A népek éhesek.

-Ez a rakomány illegális. Ürítsétek a hordókat a vízbe.

-Hallottátok, be a csatornába.-mondta egy katona.

-A népek a városban szűkölködnek.-vetette közbe Bard.-Nehéz idők járnak. Nincs mit enni.

-Ez nem az én gondom.

-És ha az emberek meghallván, hogy az Úr halakat dobat vissza a tóba, és lázongani kezdenek, akkor már a te gondod lesz?

Lia rémülten hallotta, hogy halak potyognak a vízbe.

-Állj!-mondta végül Alfrid.-Örökké a pórnép bajnoka, igaz Bard? A szegények védelmezője. Lehet, hogy most becsülnek, révész, de már nem sokáig.

-Kaput felhúzni!-kiáltotta Percy.

-Az Úr szeme rajtad lesz.-fordult vissza Alfrid.-Ezt nem árt, ha eszedbe vésed. Tudjuk jól, hol laksz.

-Kisváros ez, Alfrid. Mindenki tudja, ki hol lakik.

Ezzel a végszóval a kis csapat bejutott Tóvárosba.

Pillanatokon belül megérkeztek. Hogy hova, azt Lia nem tudta, csak hallotta, hogy Bard borítja ki a hordókat, így ő is kimászott.

-Ilyen pici hordót.-zsémbelődött.-Csoda, ha még mozogni tudok.

-Nem láttad őket. Sosem voltak itt.-nyomott Bard egy tallért egy ember kezébe, ügyet sem vetve morgásukra.-A halak a tiéd ingyen. Utánam!

Libasorban elindultak a férfi mögött.

-Kövessetek.

Kiértek egy zsúfolt piacra. Lia is érdeklődve nézelődött, Bilbó pedig egyenesen megdöbbent.

-Mi ez a hely itt?-kérdezte.

-Ez, Zsákos uram, az emberek világa.-válaszolta Thorin, megvetéssel a hangjában.

Mindenfele emberek alkudoztak, kínálgatták portékájukat. Lehetett itt kapni halat, durva szövésű ruhákat, halászhálókat, szigonyokat, kenyeret, fűszernövényeket. Nézelődve ballagtak, amíg egy hang nem harsant.

-Állj!

Bard gyorsan elterelte maga előtt tizenöt csempészettjét a standok alkotta épületegyüttes felé.

-Futás!-kiáltott Thorin.

-A Tóváros Urának nevében megállni! Állj! Azt mondtam, állj!

A standok közt is katonák voltak, így gyorsan fordultak vissza. Fegyvert ragadtak. Thorin és Dwalin néhány katonát egy evező segítségével intézett el, Fili és Kili egy kötelet feszítettek ki, de volt, aki serpenyőt használt, Lia pedig kardja markolatát. A nép ijedten-izgatottan nézelődött, de ahogy megérkezett a másik csapat, mindenki ment a dolgára.

-Mégis mi folyik itt?-kérdezte a parancsnokuk.-Mindenki itt marad, nem mehet el senki.

A törpök szorosabban markolták fegyvereiket. A katonák a törpök rejtekhelye felé sétáltak.

-Braga! Sauri.-biccentett Bard a két páncélos felé, eléjük állva.

-Te! Mire készülsz, Bard?

-Én? Semmire.-válaszolt. Az egyik leütött zsoldos mocorogni kezdett, de a virágárus asszony feltűnés nélkül rálökött a fejére egy cserepet, mire elcsendesedett.-Egyáltalán semmire.

-Igen...

Braga Bardot félrelökve vette szemügyre a helyszínt. A nép azonban nem mellettük állt. Mire a sasszemű hadfi végigmérte a terepet, az ájult katonákat halászhálók, kosarak takarták.

-Ez jól állna a feleségednek.-mutatott Bard egy igen merész szabású fehérneműt a parancsnoknak.

-Mit tudsz te az asszonyról?

-Amit a város többi férfija is.

Braga ingerülten kitépte a kezéből a ruhát, majd odébb állt. Bard megnyugodva sóhajtott, ekkor a fia lépett elé.

-Apa, a házunkat megfigyelik.-Bard körülnézett, majd tekintete a vízre tévedt és a törpökhöz fordult.

-A vízben el tudtok jutni a házunkig.

-Megőrültél?

-Ha elúsztok addig, az illemhelyen keresztül felmászhattok. Kétszer kell balra fordulni. Nincs messze.

Thorin Liára pillantott.

-Ő nem tud úszni.

-Ne aggódj, Thorin, én megoldom.

A törpvezér bólintott, majd elvezette a csapatot a csatornához. Bard is elindult a házuk felé. Lia egy oszlop mögé bújt, majd felvette sólyom alakját. Felröppenve az égen követte Bard apró alakját, majd mikor bement egy házba, leszállt ott az ablakpárkányra, és csőrével bekopogott. A férfi meghökkenve tárta szélesre az ablakot, ámulata pedig csak nőtt, ahogy a lány visszaváltozott.

-Az élet csupa meglepetés, nem igaz?-fordult Bardhoz, aki aprót mosolyogva bólintott, és együtt figyeltétek, ahogy a törpök is megérkeznek. A férfi néhány ruhát nyomott a kezükbe.

-Nem épp a kellő méret, de legalább melegen tart.

-Hálásan köszönöm.-mondta Bilbó, jó hobbithoz méltóan.

-Egy törp nyílvető.-suttogta maga elé Thorin.

-Mi az, kísértetet láttál?

-Igen. Legutóbb mikor ilyen fegyvert láttunk, egy város lángban égett.-válaszolt csöndesen Balin.-Aznap, mikor a sárkány megjelent. Aznap, mikor Smaug elpusztította Suhatagot. Girion, a város ura, egybegyűjtötte az íjászait, hogy lőjenek a szörnyre. De a sárkány bőre kemény. Keményebb, mint a legerősebb páncél. Csak egy nyílvetőből kilőtt fekete nyíl volna képes lyukat ütni rajta. És abból a nyilakból csupán alig néhány készült. Nagyon megcsappant a készlet, mikor Girion az utolsó reménységét is bevetette.

-Ha aznap az emberek pontosan céloznak, minden másképp lenne.

-Úgy beszélsz, mint aki ott volt.-szólt közbe Bard.

-Minden törp ismeri e regét.

-Girion eltalálta a sárkányt. Felsértett egy pikkelyt a bal szárnya alatt. Még egy lövés és végzett volna a szörnnyel.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Bain.

-Ez csak tündérmese fiam, semmi több.-mondta Dwalin.

-Elvetted a pénzt, hol vannak a fegyvere?-kérdezte Thorin, Bardhoz intézve szavait.

-Itt várj.

Hallgatásba burkolózott a csapat. Mindnyájukra rátelepedett a város komor hangulata. Gondolataikba merültek.

-Holnap kezdődnek az ősz utolsó napjai.-törte meg a csendet Thorin, halk szavait csak Lia, Balin, Dwalin, Fili és Kili hallotta.

-Durin napja holnaputánra esik.-helyeselt Balin.-Muszáj előtte odaérnünk a hegyhez.

-És ha elkésünk? Ha nem sikerül időben meglelni a titkos ajtót?-kérdezte Kili.

-Akkor hiába volt a küldetés.-válaszolt Fili.

-Odaérünk. Biztos vagyok benne.-állította Lia.

Néhány perc múlva visszatért Bard, és egy halom vasat borított az asztalra. A törpök kézbe vették az eszközöket és gyanakodva szemlélték.

-Hát ez mi?

-Horgas dárda. Egy régi szigonyból készült.

-És ez?

-Mi lapítónak hívjuk, és kovácskalapácsból készült. Tartani nehéz, elismerem, de ha az életedet véded, a legjobb szolgálatot teszi.

-Mi fegyverekre adtuk a pénzt.-szólalt meg Glóin.-Vasból kovácsolt kardokra és fejszékre!

-Ez kész röhej!-mondta mérgesen Bofur.

-Jobbakat nem találtok, csak a fegyverraktárban. Minden kovácsolt fegyvert ott tartanak lakat alatt.

-Thorin, fogadjuk el, amit kínál, és menjünk. Rosszabbal is harcoltam már, ahogy te is.-mondta Balin.-Azt mondom, induljunk.

-Nem mentek sehová.

-Hogy mit mondtál?-kérdezte fenyegetően Dwalin.

-Kémek figyelik a házat meg a város összes mólóját és rakpartját. Alkonyatig várnotok kell.

Kili lassan, fájdalmasan leült az ágyra, és lopva a sebét vizsgálta. Lia látta.

Mikor Bard elment, Thorinékhoz fordult.

-Eszetekbe ne jusson!-mondta Dwalinnak és Thorinnak címezve szavait.

-Ugyan mi?

-Hogy kiraboljátok a fegyverraktárt. Láttam, hogy néztetek össze. Már így is túl sokat kísértettük a sorsot!

-Ha nem szerzünk fegyvert, pillanatok alatt elkapnak az orkok.

-Gondolj Kilire!

-Gondolok. Ő itt marad Dorival. Mi pedig megyünk a hegyhez. Fegyverekkel.

-Nem tudlak meggyőzni, igaz?-sóhajtott fáradtan a lány. Thorin megrázta a fejét. Lia végigjártatta a tekintetét a jelenlevőkön, majd döntésre jutott.-Akkor menjünk. Veletek tartok.