97

-Kei! Kei kelj fel!- rázogatott egy ismerős hang. Szemeimet össze szorítva, nyitottam ki és egyből megláttam a felettem lévő Itarut
-Mi történt? És hol vannak a többiek?- ültem fel a segítségével, miközben körülnéztem
-Az a szemét, úgy ölte meg a gyerekeket, hogy egy másik dimenzióba vitte őket. És mielőtt téged is elküldött volna, megöleltelek, így jöttem én is
-Hogy érted, hogy másik dimenzió?
-Azt sajnos én sem tudom pontosan- vette el a karom és nézegetni kezdte a szorítás nyomát
-Majd elmúlik- álltam fel a földről, így ő is követett- ki kéne találnunk hogy hol....
-Mi történt Kei?- kérdezte Itaru. A kérdését figyelembe se véve, rohantam az ismerős chakra felé, ami közel volt. Hirtelen neki mentem egy erős mellkasnak, így a földön kötöttem volna ki, ha nem kap el gyorsan
-Nagyon szépen kö...- ahogy megláttam az elkapómat, egyből a torkomon akadt a szó
-Jól vagy?- ért be Itaru, így a fejemet kapkodva a két Itaru között, vörösödött be a fejem
-Két Itaru!- sikítottam fel a meglepődötségtől és elájultam

-Szóval. Te én vagyok, egy másik dimenzióból?- kérdezte az ide valósi Itaru- és ő melletted Kei aki terhes és a feleséged?
-Pontosan, ahogy mondod
-Eléggé fura ízlésed van, hasonmásom. Eskinékkel nem jövünk össze
-Mond mégegyszer és kitekerem a nyakad- kaptam el a póló nyakánál és gyilkos szemekkel néztem rá
-Nahát. Az itteni Kei sose csinálna ilyet. Ő megszólalni sem mer- mondta miközben az én Itarum leszedett a másikról
-Hogy merne megszólalni, ha ilyen bunkó vagy?- vágtam neki oda, így a pólója széléhez nyúlt- mit tervezel?- emeltem fel az ökölbe szorított öklömet, támadásra készen, mikor felhúzta a pólóját. Az orromból csak úgy jött a vörös folyadék, hogy már hátraborultam a széken
-Ez már kezd érdekes lenni. A mi Keink csak megforgatja a szemét és tovább megy
-Szerintem elég lesz mára ebből- sétált oda Itaru és lehúzta a másikra a pólót
-Hé fejezd be. Legalább tudom, hogy a te világi Keid, szereti a testünk- a hallottaktól csak jobban vörösödni kezdett a fejem. Fejemet a tenyereimbe temettem már, annyira vörös volt az arcom
-De elpirult valaki- nevetett fel az egyik, így egyből felálltam a földről
-Ezt ki mondta
-Ő- mutattak egymásra
-Tudod, hogy szeretlek- jött oda hozzám az egyik Itaru és megsimogatta a hasam, míg a másik mérgesen nézett ránk. Nyelve egyet, pofoztam meg a mellettem lévőt, aki egyből hátra tántorodott
-Hé, én vagyok az igazi
-Nem mert én
-Befejezni!- kiáltottam rájuk, így egyből elhalgattak- kérdéssel derítsük ki. A vesztessel csinálunk valamit, hogy ne nézzen úgy ki mint a másik- raktam csípőre a kezeimet, így mindkettő bólintott. Mit kérdezek, amit az én Itarum, mindenképpen tud?- miért hagytam meg az Eskine nevet, miután hozzá mentem Itaruhoz?
-Ez könnyű. Azért mert te annyira szereted a clánod, hogy nem akarod elhagyni a nevét- mondta az előttem lévő, így rámosolyogtam. Tehát a mellettem lévő az enyém. Továbbra is mosolyogva közelítettem meg az előttem lévőt, aki nagy mosollyal fogadott. Mögé lépve, öleltem át az egyik karommal, míg a másik kezemmel, kikaptam egy kunait a táskájából és levágtam a hosszú haját- ezt meg miért csináltad?!
-Mert te vagy a hamis- ütöttem rá a fejére
-A megfejtés az, hogy elhagyta az Eskine nevet, hogy majd a gyerekeinknek, könnyebb legyen és mert így jobban hangzik
-Becsaptatok- fonta keresztbe a karjait az idevalósi
-Bocsánat, hogy megütöttelek- vakartam kínosan a tarkómat, miközben odamentem Itaruhoz és megnéztem az arcát
-Te meg mit csinálsz itt Itaru? A szüleid keresnek- hallottam meg a hangom, így hátra fordulva, találkozott a tekintettem a hasonmásommal. Egy fekete-fehér feszülős kockás inget és egy fekete térdig érő nadrágot viselt, a haja rövidre volt vágva, aminek az összes részét felkötötte. Egy szemüveget hordot,miközben a mellkasa előtt egy könyvet cippelt. Visszakapva Itarura a fejem, kezdett vérezni az orra, majd rámdőlve, ájult el
-De gyenge a hasonmásom- nevetett fel a másik Itaru
-Kik vagytok?- jött közelebb hozzám, mikor megtorpant és kiestek a kezéből a könyvek- nahát- igazította meg a szemüvegét, miközben közelhajolt- egy lány, aki nagyon hasonlít rám
-Ő a te hasonmásod egy másik dimenzióból- könyökölt rá Itaru a hasonmásom vállára, aki egyből lerázta magáról
-Szóval hasonmás. Ez érdekes. Ahogy látom nagy a hasad. Terhes vagy?
-Pontosan
-És a gyűrű a kezeden... Ki a férjed?
-Ez a dinka- öleltem szorosan Itarut, aki még mindig el volt ájulva
-Ő az én hasonmásom- húzta ki magát Itaru, így Kei megforgatta a szemeit és felkapta a könyveket
-Mondtam, hogy állandóan forgatja a szemét
-Itaru! Megmondtam, hogy hamar érjél haza!- hallottam meg egy ideges Loly-san hangot, aki egyből feltűnt és egy ütést adott a fia tarkójára
-Mentem volna, ha nem akad egy kis gond
-Mégis milyen gond?- egyből ránk mutatott, így Loly-san az ijedségtől hátra ugrott- hívom Meit

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top