-Atsuko, enged el Kei-chant. Nemsokká leszállnak
-De én Keivel akarok lenni- ölelte át a lábam Atsuko, miután már az ajtóhoz álltunk és vártunk, hogy megálljon a vonat
-Majd amint újra találkozunk, akkor játszunk egyet. Okés?- guggoltam le hozzá és megpusziltam a homlokát. Szipogva egyet, bólintottam, így kitörölve a szeméből a könnycseppet, szálltunk le a vonatról. Még integetve egyet, indult el a vonat, így mi is elsétáltunk a kapuhoz
-Álljon meg a menet, hölgyem- szóltak utánam, így kíváncsian néztem az őrre- magán nincs a címerünk. Azonnal mondja el ki maga
-Uchiha Kei vagyok. Még három éve úgy jöttem ide, mint Eskine Kei- simitottam végig a hasamon, miközben felvillantak a sharinganjaim. Az öklömet elkezdtem megropogtatni, mikor apa felkapott és elvitt az őrtől
-Hadd üssek be neki- kértem kérlelően, miközben próbáltam kiszabadulni a karjai közül
-Még mit nem. Aztán történne valami az unokámmal, hm- idegesen néztem át a válla felett az őrre. Két ujjamat a szememhez mutattam, majd ő felé, miközben átváltottak a sharinganjaim mangekyouvá

-Ez a fekete jó lesz?- kérdezte anya, miután a fekete egyberuhát tartotta felém. Az ujjai a könyökömig értek, míg az alja a térdem alá. Igazán egy terhes ruha
-Jó lesz- vettem el tőle és bevonultam átvenni a ruhát. Oldalra fordulva, simítottam végig a hasamon, miközben a tükörben néztem. El kell lassan mennem orvoshoz. Ilyen nagy hasam nem lehet két- három hónap alatt
-Kei. Elfogunk késni- kopogott be Akane. A nyakláncot megigazítva a nyakamban, nyitottam ki az ajtót és lesétáltam anyáékhoz a nappaliba. Az Uchiha címeres kék kabátot magamra kapva, indultunk el a főtérre. Tél vége volt és kivételesen eléggé jó volt az idő. Nem az a hideg, amitől olyan könnyen meg tudok fázni
-Egy kis pezsgőt?- jött felém az egyik férfi, egy tálcával a kezében
-Köszönöm, de most nem iszok
-Pedig nagyon finom
-Értse meg, hogy nem iszok- néztem rá mérgesen, így duzzogva arébb ment
-Így kell visszautasítani valakit, anélkül, hogy megütnéd- könyökölt rá a vállamra Akane- példát vehetnél a lányodról
-Neked meg anyáról kéne példát venned. Ő csendben marad, ha ideges- vágott vissza anya
-Inkább üljünk le- tolta el papi a két lányát. Követve őket, ültünk le az asztalhoz, miközben levettük a kabátokat. A nagy tér, teljesen ki volt világítva. Mindenhol asztalok, ahol az összes clántag ült. A hó még nem nagyon volt elolvadva, így az nagyon gyönyörű volt, mikor a fény rávilágított
-Köszönöm, hogy mind itt vagytok. Köszöntsétek az új vezetőt, Eskine Mizunot-  papi egyből fellált, mikor elkezdtek tapsolni. Mosolyogva hajolt meg, majd elkezdett integetni
-Esetleg felkérhetem önt egy táncra?- jött oda hozzám egy fiú, miután ettünk és megszólalt a zene. Mosolyogva bólintottam egyet és elfogadva a kezét, húzott a tér közepébe- egy terhes asszony, így fel van pörögve- hajolt meg és lágyan megfogta a kezem
-Nem tudok megülni a helyemen- vontam vállat
-Esetleg szabad megérintenem a hasát?
-Nem- néztem mérgesen rá, miután megpörgetett. Hirtelen magához ölelt és hátrébb ugorva, vett elő egy katanát. Vissza nézve ahol az előbb voltunk, egy teljesen ismeretlen alak állt. Csuklyát viselt, így nem lehetett beazonosítani az arcát. Mögé még ugrott két ismeretlen lány, így a férfi egyből kapkodni kezdte a fejét
-Mit keresel itt és miért támadtál erre a terhes lányra?- kérdezte az egyik lány
-Az nem a ti dolgotok- sziszegte egy ismerős hangon. Mintha hallottam már valahol. De mégis hol?- adjátok át a lányt, különben komoly bajok lesznek- a fenyegetésre egyből átöleltem a hasam, miközben megremegtem a megmentőm karjában. Egyik kezemet a nyakláncra szorítva, áramoltattam egy kevés chakrát bele, amikor az engem tartó fiúnak, felvillant az öltönye alól valami
-Biztos nem adom át a feleségem- szorított magához, miközben felvillant az az ismerős mangekyou sharingan. A szemeim egyből tágra nyíltak, mikor a három alak körül, füstfelhő jelent meg
-Csapjunk oda neki- hallottam Demi hangját, aki már egyből ugrott is a csuklyásnak. A csuklyás felugorva, vett elő egy kunait, amivel felém közelített. Össze szorítva a szemem, fogtam mindkét kezemmel a hasam, miközben Itaru felé fordultam, aki szorosan ölelt magához