-Kelj már fel Itaru- rázogattam a vállát reggel. Az esküvő óta egy és fél hónap telt el. A hasam a szokásostól eltérően, sokkal nagyobb mint amilyennek lennie kéne. De ezt ráfogtuk Itaruval, hogy mostanában sokkal többet eszek és attól ilyen nagy a hasam. Ma megbeszéltük, hogy elmegyünk végre venni néhány holmit, de kedves férjem, nem hajlandó felkelni az ágyból. Férjem... Milyen jó ezt kiejteni..
-Csak még öt percet- motyogta a párnába, így duzzogva, ráültem a hátára
-Már vagy egy órája, öt perceket kapsz. Most már kelj fel- csíptem bele a csupasz hátába, amitől egyből kinyíltak a szemei
-Ezt meg mire véljem, asszony?- fordított a helyzetünkön, így kicsit megemeltem a térdem
-Ha szeretnél még gyereket, akkor most azonnal elkezdesz készülődni
-Megint felhúztad a térded?- sóhajtott fel, így győztesen elvigyorodtam. Adott egy gyors csókot, majd leszállva rólam, ment át a fürdőszobába. Leszállva az ágyról, vettem fel a kikészített ruhákat és lementem megcsinálni a reggelit. Amint végeztem, felöltözve jött le hozzám és leült az asztalhoz. Kiszedve két tányérra a rántottát tettem elé és leülve, kezdtük elfogyasztani

-Nézd ezt, milyen édes- mutattam fel a nagy kutyus plüsst, amit magamhoz öleltem- olyan puha- raktam vissza a helyére és vissza sétálva hozzá, sétáltunk a sorok közt, miközben a bevásárló kocsit tolta maga előtt- szerintem elsőnek elég lesz egy kiságy és egy etető- gondolkodtam hangosan, így bólintott egyet. Megkeresve a dolgokat, álltunk tanácstalanul előttük
-Milyet vegyünk, ha azt sem tudjuk, hogy fiú vagy lány?
-Mi az a szín, ami jó lenne?... Fehér! Azt még át is tudjuk könnyen festeni- csillantak fel a szemeim, így azt a színüeket, belerakta a kocsiba
-És mégis hogy visszük ezeket haza- vakarta a tarkóját, miután megvettük a dolgokat
-Haza teleportállak vele- dobtam fel az ötletet, amire egyből egy szúrós pillantást kaptam
-Nem használod feleslegesen a chakrád
-De ez nem is lenne felesleges. Így legalább tuti, hogy hamar haza ér biztonságban
-Egyből jönni fogok vissza, szóval ne menj sehova- adott egy puszit a homlokomra beletörődve, így mosolyogva teleportáltam haza őt és a két nagy csomagot
-Itt van a mi Uchihánk- karolta át hirtelen Demi a nyakam és magához húzott
-Sziasztok- köszöntem mosolyogva nekik, miután a démon elengedett
-Eléggé nagy már a hasad. Nem kéne elmenned orvoshoz?- kérdezte Nova, így egyből végig simítottam a hasamon
-Sokat ettem az utóbbi időben- vakartam idegesen a tarkóm
-Na de ennyit?
-Ezen szerint
-És, hogy van az Eskine-Uchiha család?- kérdezte kíváncsian Akio
-Hát megvannak. Kivéve anya és a senseit. Ők továbbra is szívják egymás vérét
-Hát, anyukád sose bírta Itachi-sant- helyeselte Hana
-De most el kell viselnie apát- ugrott mellém Itaru, így a többiekre egy kisebb ijedséget hozva
-Itt az Uchiha királyfi is
-Csak nem azért vagy itt, hogy megnyuzzam a bundád?
-Ti teljesen olyanok vagytok, mint Mei-san és Itachi-sensei- bólogatott hevesen Akio, amin felkuncogtam
-Az egyszer biztos- helyeseltem mosolyogva én is- nem megyünk hozzánk? Van még pár dango a hűtőben
-Akkor menjünk- indult el Demi, így őt követték a többiek, végül mi is
-Kiesznek minket a hűtőből- motyogta, így a kezéhez nyúlva, összekulcsoltam az ujjainkat
-Legalább hamarabb el fognak menni
-Én abban nem vagyok biztos
-Mik ezek a nagy dobozok?- kérdezte Demi, így ahogy beértünk, megláttuk az egyik dobozon ülve
-Szálj le de gyorsan róla- sietett oda Itaru, így a fejemet fogva, követtem
-Előbb válaszoljatok a kérdésemre és akkor leszállok
-Elmentünk venni egy kiságyat és egy etetőt. Megtudtad, szállj le
-Milyen színűek?- ugrott le és kíváncsian állt elém
-Fehérek, mert nem tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz
-Pedig már igen meg lehetne mondani- vágta le magát Akio a kanapéra, ahová követte Hana is- ha jól tudom, akkor Sakura-san ért ezekhez
-Majd egyszer elmegyünk- vontam vállat és besiettem a dangokért a konyhába. Leejtve egy dangot, hajoltam le érte, hogy kidobjam, mikor szembe találkoztam egy nagy pókkal. Egyből felsikítottam és a konyhabútorra felugorva, tartottam magam elé egy fegyvert, ami kivételesen a fakanál volt
-Mi történt??- rohant be ijedten Itaru, így a dangohoz mutatva látta meg a pókot
-Egy ilyen kicsi póktól ijedtél meg?- kérdezte fáradtan és egy papírral felkapta és kiengedte az ablakon
-Mi az, hogy kicsi. Ez hatalmas volt- ütöttem fejen a fakanállal, amint leszedett a konyhabútorról