-Kezdesz belejönni- dícsértem meg, miután kevesebb idő alatt végzett, mint két napja. Kihúzva magát, ült le mellém a kanapéra, így megfordulva, fejemet az ölébe hajtottam. Szerencsére már egyre jobban lettem, így nyugodtan járkáltam a lakásban. Persze Itaru kiszabott egy időkorlátot, hogy egy nap mennyit mászkálhatok, de ha tehetem, akkor néha meg szoktam ezt szegni
-Kei! Öltözz és indulás!- szaladt be anya és Loly-san az ajtón, így furcsán néztünk rá. Feltornázva a kanapén magam, ültem le törökülésben
-Miért?
-Majd meglátod. Most menj öltözni- kaptak fel és felfele kezdtek cipelni. Sokkosan néztem a lépcsőt, mikor rájöttem, hogy mit csinálnak, próbáltam kiszabadulni- meleg ruhákba öltöz- raktak le a szobába, majd kimentek. Homlokomat vakarva, vettem ki egy fekete hosszú nadrágot, fehér pólót és a kék kötött pulcsimat, amit még nagyi kötött nekem. Hajamat kifésülve, kötöttem fel, majd készen léptem ki a szobából, ahol elkapták a csuklóm és lefele kezdtek húzni
-Hova viszitek?- állt elénk Itaru, így hálásan néztem rá
-Vigyázunk rá, ne aggódj- ültettek le, így kénytelen voltam felvenni a cipőmet. A kabátom és a kesztyűm után nyúlva vettem fel, mikor a sálért nyúltam volna, Itaru megelőzött. A nyakam köré tekerve, adott egy puszit a homlokomra és beletörődve nézte végig, ahogy engem elvonszolnak

-Lány lesz!
-Nem mert fiú!- már vagy egy fél órája ezen veszekedik a két nő. Anya nagyon hiszik abban, hogy lányunk lesz, míg Loly-san a fiúban hisz. Én őszintén megmondom, hogy nem érdekel, hogy fiú vagy lány lesz. Ugyan úgy szeretni, vigyázni és gondoskodni fogok róla
-Kérlek, fejezétek már be- kérleltem őket, így egyből rámkapták a fejüket- egyáltalán miért jöttünk el?
-Mivel Itaru megkérte a kezed, így nézni kell valami ruhát és ha már itt vagyunk, akkor a kicsinek is vehetnénk pár cuccot
-De azt sem tudjuk, mikor lesz az esküvő. Azt meg pláne, hogy lányunk vagy fiúnk lesz. Szerintem még bőven van időm
-Ugyan. Az a 10 hónap hamar eltelik- legyintett Loly-san, mire nekem egyből elfehéredett a fejem
-10?? De hát csak 9 hónapig lehetek terhes
-Nem mondtad el neki, mi?- kérdezte unottan Loly-san és anyára nézett
-Mivel te is jinchuriki vagy, így a terhességi idő, az 10 hónap. Ilyenkor nagyon kell vigyázni. Ha egy jinchuriki nincs megbarátkozva a démonával, akkor ki is szabadulhat, amibe a nő meghal. De mivel már nagyon régóta, barátok vagytok Akumával, így erre nem lesz lehetőség. Amúgy is, ha teheti, akkor állandóan nincs itt
-Mostanában alig hallottam a hangját- motyogtam halkan, így össze borzolták a hajam- de akkor sem kéne még ruhát venni, ha nem tudjuk, mikor lesz az esküvő
-Hamarosan úgy is lesz- öleltek át mindkét oldalról és egy ruhabolt felé kezdtek vinni engem

-Ez nekem nem tetszik- sóhajtottam fel, miután a sokadik ruhával jöttem ki a fülkéből- nem mehetnénk már haza?
-Még benézünk pár boltba
-Állandóan ezt mondjátok- csattantam fel- szeretek veletek vásárolni, de mióta ez van, azóta békén sem hagytok. Állandóan a nyakamba vagytok és nem hagytok egy kis teret nekem és Itarunak
-Gyere, üljünk be valahova, hogy lenyugodj- próbált nyugtatni Loly-san
-Én már haza akarok menni
-Legalább együnk valamit- mosolyogtak rám. Kezemet ökölbe szorítva, indultak el előttem, így megfordulva, kezdtem teljes erőmből futni. Amint a házhoz értem, átugrottam a kerítést és kicsapva az ajtót, zártam be magam után
-Mi történt?- sietett oda hozzám Itaru, amint meglátott
-Gyorsan hozz létre egy védőmezőt a ház körül- lihegtem a térdeimre támaszkodva. Csak bólintott egyet és kézjeleket kezdett formálni. A lécre esve, kapott el hirtelen Itaru, így az ölébe ültetve, vette le rólam a cipőt, kabátot és a többi kinti cuccot
-Tudod jól, hogy nem futhatsz így. A végén történi fog valami- szidott le, majd egyből megenyhült a tekintette- mi történt?- kérdezte kedvesen, miközben az arcomat simogatta
-Túl sok már nekem, hogy állandóan a sarkamba vannak
-De azért csinálják, mert vigyáznak rád, ahogy én is
-Tudom. De már akkor is idegesít. Elrángattak egy csomó boltba és vagy fél órán keresztül azon veszekedtek, hogy fiúnk vagy lányunk lesz. És el ne kezd te is, vagy a kanapén fogsz mostantól aludni- néztem mérgesen rá, mikor szólásra nyitotta a száját- meg állandóan azt mondták, hogy hamarosan kéne esküvő
-Az normális, ha már ezt mondják, miután megkértem a kezed- állt fel velem együtt és bevitt a nappaliba
-Nem téged vittek el az összes Konohai boltba... Nem csinálsz valami ennivalót? Farkas éhesek vagyunk- néztem könyörgöen rá, így óvatosan letett és egy puszit nyomott a homlokomra, majd eltűnt a konyhában. Egy bögre teával kisietve, adta a kezembe, majd egyből vissza is ment. Mosolyogva ittam bele a teámba, miközben hallottam ahogy fazekakat ejt le állandóan. Lerakva az üres bögrét az asztalra, feküdtem el a kanapén és behunytam a szemem, hogy egy kicsit pihenjek, aminek a vége az lett, hogy elaludtam