74

-Kellett a vízbe dobnod- motyogta Itaru a sok takaró alól, így a tarkómat vakartam. Reggel Loly-san felhívott minket, hogy Itaru belázasodott, így egyből siettem is hozzájuk. Az ágya szélén ülve, vettem le a fejéről a vizes ruhát és a kézfejemet a homlokára tettem, amit el is húztam
-Nagyon meleg a homlokod- sóhajtottam fel és egyből vissza raktam a fejére a rongyot. Az ágyáról leszállva, mentem ki a szobájából, egyenesen Loly-sanhoz
-Még mindig nem enyhült a láza?
-Sajna nem. Bocsánat, hogy miattam lázas- hajoltam meg bocsánat kérően, mire a kezét a fejemre rakta
-Ugyan. Itaru hibája, hogy nem öltözött át, amikor haza jött
-De én dobtam a vízbe- motyogtam, mire egy enyhe ütést kaptam a fejemre- au- kaptam egyből oda és furcsán néztem a nőre
-Nem a te hibád és ne hibáztasd magad. Ő ment úgy oda, hogy tudta hová viszed Hikarit és ő nem öltözött át, mikor csurom vizes volt. Szóval ne emészd magad. Inkább vigyél fel neki még takarót és takard be- rakta a kezembe a rengeteg takarót, így bólintva egyet, vittem fel a szobába
-Te mit akarsz azzal?- nézett rám furcsán, így átnézve a takarók felett, láttam meg, ahogy az ágyán ül. Egyből ledobtam a kezemben lévő dolgokat és oda siettve, nyomtam vissza a vállánál fogva az ágyra- mit csinálsz?
-Beteg vagy. Ne ülj már fel- raktam rá a takarókat és jó alaposan betakartam
-Melegem van- nyafogta és fel akart ülni, ha nem ugrok rá, így nyugton maradt
-Maradj már nyugton- néztem rá szúrósan, mire kidugta a karjait és a derekamnál fogva, közelebb húzott- nem félsz, hogy én is elkapom?
-Legalább ketten leszünk betegek- adott volna egy csókot, de oda tettem a tenyerem, így a tenyeremen lévő szájjal csókolózott. Kitágult szemekkel nézett rám, így én ördögien néztem rá és kibújtam az öleléséből
-Így jársz, ha nem hallgatsz rám- tettem csípőre a kezem. Leszedve a homlokáról a rongyot, adtam egy hosszú puszit a homlokára- legalább ennyit kaphatsz- mosolyogtam rá és kihúzva az asztalnál a széket, húztam az ágyához és leültem rá
-Kei. Kitudnál jönni egy kicsit?- nézett be a sensei, így bólintottam egyet és követtem ki az udvarra
-Mit szeretne sensei?
-A csapat egy nehéz küldetést kapott. Több hétre, de akár hónapra is távol lehetünk
-Milyen küldetés ez?- húztam fel az egyik szemöldököm
-El kell játszanotok Novával, hogy szerelmesek vagytok egy férfi két fiába, míg mi Akioval kutatunk
-De én nem akarok másnak a szerelme lenni, ha meg is kell játszanom. Én Itarut szeretem és nem akarok mást
-Tudom és meg is értem. Így nem is fogjuk engedni, hogy csináljanak veletek valamit. Viszont muszáj lefoglalni őket, amíg nem lesz bizonyítékunk, hogy az a két fiú, egy nagyon rossz szervezetet akar össze állítani
-Rosszabb szervezet, mint az Akatsuki volt?
-Sokkal. Szerencsére még csak tervben van, viszont hamar össze tudják hozni. Így már este indulnunk kell
-És ha addig történik valami rossz itthon?- motyogtam szomorúan, miközben lehajtottam a fejem
-Félsz, hogy történik valami Itaruval vagy a családban valakivel?- kérdésére csak halványan bólintottam, így kezét a fejemre rakta
-Nem lesz semmi probléma. Minden nap levelezünk majd velük, így tudni fogunk mindenről. Menj vissza hozzá- bökte meg a homlokom, így morcosan néztem a senseire
-Miért szeretik állandóan a homlokunkat piszkálni?
-Ki tudja- vont vállat és elindult befelé a lakásba. Sóhajtva egyet, mentem vissza lassan a szobába, ahol már Itaru aludt. Leülve az ágyára, simogattam meg óvatosan az arcát, miközben a szememből egy könnycsepp szökött ki. Nem akarom itthagyni, hogy más férfival legyek, akit tuti biztos, hogy utálni fogok
-Miért sírsz?- ült fel egyből, ahogy meglátta az arcom. Megtörölve a szemem, ráztam meg a fejem, mire az ölébe húzva, ölelt át szorosan
-Nem sírok
-Persze.. mit mondott kint apa?- kérdezte, így megszorítottam a pólója anyagát
-El kell mennem egy olyan küldetésre amiről nagyon soká fogok vissza térni
-Minél hamarabb megcsinálod, annál hamarabb jöhetsz vissza- ölelt szorosan magához, így megrázva a fejem, toltam el magamtól
-Nem fogsz örülni, hogy milyen küldetés ez
-Kezdesz megrémíteni- rakta a kezét az arcomra- mond el mi a küldetés- mosolygott rám
-El kell játszanom nekem és Novának, hogy szerelmesek vagyunk egy férfi két fiába, míg a sensei és Akio nem talál nyomokat- folyt le egy újabb könnycsepp a szememből- nem akarom ezt csinálni, mert én téged szeretlek- hajtottam le a fejem, miközben a szemeimet össze szorítottam- ez olyan, mintha megcsalnálak
-Tudom,hogy soha nem csinálnál ilyet- emelte fel óvatosan a fejem- és azt is tudom, hogy ha bármivel próbálkozik, te nem engednéd meg neki. Jó igaz, féltékeny leszek most.... Nem akarom, hogy elmenj és itthagy, de tudom, hogy ez a küldetést muszáj megcsinálni. Ha bármi baj van, a nyaklánc egyből jelez és én ott termek- csúsztatta kezét a tarkómra és közelebb húzva magához, adott egy csókot. Pillanatukat egy sikítás hagyta félbe, így egyből az ajtó felé kaptuk a fejünk, ahol Loly-san és Itachi-sensei állt. Itaru felkapva egy párnát, dobta a szüleinek, akik egyből ki is siettek
-Komolyan mondom, én veszek egy házat és elköltözök itthonról- morogta, amin fel kellett kuncognom- amióta össze jöttünk, állandóan szemmel tartanak minket a szüleink
-Nem tudunk ez ellen mit csinálni. Akkor is szemmel tartanak, ha házat veszel. Tuti jönnének velem anyáék is, ha mindig átmegyek hozzád
-És ki mondta, hogy átjössz? Miért nem velem laksz?
-Veled lakni..? Vagyis össze költözni..?- kezdett vörösödni az arcom, mire elmosolyodott
-Úgy bizony- hajolt közel és megcsókolt

-Nem akarlak itthagyni- motyogtam, miután elköszöntem anyáéktól és Itaruhoz siettem, mielőtt elindulnánk
-Hamar vissza fogtok térni. Én pedig várni foglak- mosolyodott el és egy puszit nyomott az arcomra- ha pedig bármi baj van, írsz és segítek. Ha pedig zaklat az a fiú, egyből megyek és elintézem
-Egyből szólni fogok- kuncogtam fel. Adva egy utolsó csókot, köszöntem el az Uchiha családtól és Itachi-sensei mellett haladva, siettünk a kapuhoz
-Ne aggódj Kei. Nem fogjuk hagyni, hogy csináljanak veletek valamit
-Köszönöm sensei

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top