-Hova megyünk Onee-san? Kora reggel van- kérdezte Hikari, miután már reggel felkeltettem és elrángattam
-Eltőltünk ketten egy napot- öleltem át a nyakát
-Most ezt a tegnapi kijelentésem miatt csinálod?
-Nem. Amúgy is régen voltunk már ketten. És tudom is hogy viszlek elsőnek. Gyere- mosolyogtam rá és felugorva az egyik tetőre, követett. Tetőről tetőre ugráltunk, míg el nem értük az erdőt, így a fák ágain folytattuk az utunkat
-Messze van még?- lihegte Hikari, így egyből megálltam az ágon. Háttal elé guggoltam, mire furán nézett rám
-Mi az?
-Mász fel a hátamra. Innentől én viszlek
-Tudok menni
-Nem baj. Így legalább hamar oda érünk. Na gyerünk- fordítottam előre a fejem, így lassan a hátamra ült. Szorosan fogva a lábait, álltam fel és elrugaszkodva a fától, indultam el a vízeséshez
-Nahát. Ez nagyon szép- mondta, miután oda értünk és lemászott a hátamról
-És a víz is nagyon jó- szedtem le a ruháimat, így egy szál fehérneműben ugrottam bele a vízbe
-Onee-san. Meg fogsz fázni- sietett a part szélére Hikari, amint feljöttem a víz alól
-Ugyan. Nincs olyan hideg. Gyere- oldalra nézve, kezdte el vakarni a karját, majd lassan bólintott. Levette a felesleges ruhát, így alsónadrágban jött be mellém a vízbe. Nagy levegőt véve, buktam le a víz alá és gyorsan Hikarit a nyakamba vettem
-Onee-san- karolta át egyből a fejem, így felnevettem
-Nyugi, nem doblak bele. Kapaszkodj erősen- áramoltattam a chakrámat a talpamba, így a víz felszínére álltam
-Ezen nem tudsz felmenni. Nagyon nehéz- állított meg, mikor a vízeséshez mentem. Vigyorra húzva a számat, raktam rá a lábamat a vízesésre, majd a másikat és lassan, elkezdtem felfelé sétálni- ez lehetetlen- kapaszkodott erősebben belém
-Ha sokat gyakorolsz, akkor nem az- lihegtem amint felértünk és térdre borultam. Hikari kiszállva a nyakamból, ment a széléhez és lenézett
-Most én jövök- kezdett kézjeleket formálni, majd egy csuzdát hozott létre a vízből
-Eléggé meredek lett- néztem le, mire a tarkóját vakarta
-Ti meg mit csináltok odafent?- hallottam meg Itaru hangját, így egyből lenéztünk. A tó szélén állt, miközben a kezeivel egy tölcsér volt formálva
-Gyere fel és megtudod- kiáltottam mosolyogva le és felálltunk a földről. Szám elé a mutató ujjamat raktam és rákacsintottam Hikarira, aki felkuncogott
-Mit csináltok- ugrott mellénk Itaru
-Csak testvéri napot tartunk- mentem közelebb hozzá, miközben kicsit előre dőltem. A feje elkezdett vörösödni, így kezeimet a mellkasára raktam- nincs kedved fürdőzni? Nagyon jó a víz
-Még eldöntöm- hajolt volna közel, hogy megcsókoljon
-Úgy sincs választási lehetőséged- húztam gúnyos vigyorra a szám és ellökve tőlem, esett a csuzdára, amin lecsúszva a vízbe esett. Hikarival egyszerre nevettünk fel, miközben a hasunkat fogtuk- menjünk, mielőtt feljön ide mégegyszer- töröltem ki a szememből a könnycseppet, így mosolyogva bólintott. Hátrébb mentünk, majd futásból elrugaszkodtunk a szélétől és a vízbe ugrottunk. Amint feljöttem, erős karok tapadtak körém, amik szorosan lefogtak. Nyeltem egy nagyot, majd oldalra fordítva a fejem, láttam meg Itaru mérges arcát, így egy kínos vigyorra húztam a szám
-Tudod, hogy szeretlek- próbáltam menteni a menthetőt. A szája egyből mosolyra váltott, ezért pedig már megnyugodtam volna, ha nem kap fel a karjaiba és ugrik fel velem a vízesés tetejére. A csúzdához lépve, gonoszan elmosolyodott és engedett volna el, ha nem tartom őt szorosan
-Egyszer úgy is elfáradsz és elengedsz- duruzsolta a fülembe, így megráztam a fejem- akkor viszont örömmel fogadom, hogy soha nem akarsz elengedni- kaptam egy csókot a számra, amit egyből viszonoztam. Ezt kihasználva, szedett le magáról és a csuzdára dobva, kezdtem lecsúszni azon. A vízbe esve, úsztam le a tó legaljára és ott megbújtam. Pár másodperccel később, megjelent Itaru a vízben, így oda sietve, karoltam át a nyakát
-Én meg itt aggódok érted- emelt feljebb, így most én voltam a magasabb. Lenézve rá, mosolyogtam el és az ajkaira hajoltam. Hirtelen egy kis víz szakított minket szét, így egyből oda fordítottuk a fejünk, ahonnan jött. Itaru kiemelve a vízből, áramoltattam a chakrámat a talpamba, így a víz tetején kezdtem oda futni Hikarihoz, akit a karjaim közé zártam és egy barackot nyomtam a fejére
-Nee, Onee-san. A hajam