7

-Sajnálom, hogy jinchuurikit csináltunk belőled, kicsim- temette fejét a tenyerébe és halkan sírni kezdett. Felálltam az ágyról és oda mentem hozzá, hogy megöleljem
-Nem haragszom rátok. Okkal tettétek ezt és legalább....
-Legalább?- emelte rám a fejét és kérdőn nézett rám
-Legalább el tudlak titeket verni ezzel az erővel- egyenesedtem ki és győzedelmesen kihúztam magam
-Azt majd meglátjuk. Minket úgy sem tudsz elverni- érintette meg az arcom, miközben elmosolyodott
-Naaa, engem úgy se tud leverni, hm- jelent meg apa az ajtóban
-Veszekedésbe már rég levertelek- fordultam felé és kinyújtottam rá a nyelvem
-Csak hagytam magam, hm
-Persze és én ezt higgyem is el?
-Na akkor nézzük meg, milyen erős vagy- jött mögém anya, mire bólintottam egyet és kimentünk az udvaron lévő kiképzőpályára.
-Kezded te, hm?
-Igen- bólintott anya, így apa leült a tornácra.
-Ne csodálkozz ha csúnya verést kapsz- állt meg előttem, mire gúnyos vigyora húztam a szám
-Azt majd meglátjuk- álltam be a kezdő pozícióba, majd mikor leesett a fáról egy falevél, egymás felé rohantunk. Az öklömbe koncentráltam a chakrám, miközben ő felém dobta a kunait, ami elől kitértem. Emeltem a kezem és már majdnem beütöttem neki, mikor hirtelen eltűnt és hátulról egy erős lökést kaptam. Egy fáig repültem, amit az öklömmel sikeresen kidöntöttem a helyéről
-Egy kevés chakrát vigyél a szemedhez és aktiváld a sharingant- kiáltotta felém. Honnan tudja, hogy már aktiválódott a sharinganom? Csak nem látta, mikor harcoltam a nővel? Bólintottam egyet, majd egy kis chakrát a szememhez koncentráltam, amitől tényleg aktiválódott. Előkaptam egy kis agyagot, amit megformáltam és a ledobtam mögém, amik elkezdtek a földben anya felé mászni. Előkaptam egy másikat is, amiből egy madarat formáltam és felszálltam rá. Anya el akart ugrani, mikor a lábára tekeredtek az agyagok. Emeltem a kezem, hogy felrobbantsam, mikor egy nagy széllökéssel eltűntek a lábáról. Rám emelte a tekintetét, viszont a szeme nem az a vörös volt, hanem egy lilás színű amiben körök voltak. Új szemtechnika? Viszont nem sok időm volt ezen gondolkozni, mivel felém ugrott. Felé küldtem egy agyagmadarat, amit felrobbantottam, de simán kitért előle. Elugrottam a madárról és kézjeleket formázva, fújtam rá a tüzet. A fára érkeztem, ahol felnéztem, de sehol sem találtam anyát. A kezemet arrébb csúsztattam a fán, mikor egy kis éles dolog megvágta az ujjam. Oda fordítottam a fejem, ahol megláttam azt a kunait, amit használt
-Én nyertem- fogta meg a vállam, mire ijedségemben leestem volna a fáról, ha nem tartja meg a lábam. Apa oda jött hozzánk és lesegített onnan, majd anya mellénk ugrott le. Megfogta a kezem és a tenyerébe zárta a megsérült kezem, amit egy szempillantás alatt meggyógyított
-Ezt hogy?- emeltem el a kezem és az ujjamat kezdtem nézni, ahol a sebnek már nem volt nyoma. Apa halkan felnevetett, így felé kaptam a fejem, miközben anya derekát ölelte át
-Anyu a legjobb gyógyítok közé tartozik, hm


Fáradtan estem be a terembe, mikor minden szempár rám szegeződött. Felsétáltam a leghátsó padba és levágódtam a helyemre, ahol már Nova kérdően nézett
-Na, mit csináltál már egész este?
-Apával és anyával gyakoroltam- ropogtattam meg a nyakam és lehajtottam a fejem a padra.
-Anyukád? De hisz
-Tegnap vissza jött. Viszont ezt majd később mondom el- bólintott egyet, majd elkezdődött az óra
-Na most már elmondhatod- sétáltunk fel az akadémia tetejére és megálltunk a korlátnál
-Tegnap ugye apával mentünk haza, mikor nekünk jött egy nő. Teljesen rámászott apára ezért közéjük ugrottam és elkezdtem veszekedni a nővel, aki anyáról kezdett rosszat mondani. Teljesen bedühödtem, minek következtében megjelentek a sharinganjaim és lila chakra kezdett kiszivárogni belőlem. Neki rontottam a nőnek, majd mikor az megakart engem támadni, megjelent anya, Akane segítségével
-Várj. Lila chakra? Sharingan? Azt tudtam, hogy az Eskine clán tagjainak sharinganjaik vagy pedig byakuganjaik vannak, de neked is akkor?- bólintottam egyet- akkor a lila chakra? Az mégis hogy?
-Bennem van annak a démonnak a fele ami anyában is
-Hát ez tök csúcs!- kiáltott fel egy kis idő múlva és a nyakamba ugrott
-Milyen meghitt pillanat, mit ne mondjak..

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top