Lassan három év telt el, mióta anya és Itaru elment. Minden nap kaptunk tőlük egy levelet, amit egy dobozban őrzök mái napig. Meg persze Akuma is beszámolt, a napi dolgokról. Kora reggel kezdődik az edzés, ami késő estig tart, nagyon kevés szünetekkel. Néha napján igen megsajnáltam Itarut, anya edzés programja miatt. Ha már edzés. Apával és a senseiel sokat edzettünk, így hatalmasat ugrott a chakra szintem. A kinézetem nem változott olyan sokat. A hajamat felkötöttem, csak a szemem előtt lévő tincset hagytam meg. A színes pólómat lecseréltem egy ujjatlan fekete pólóra, ami alatt egy rövid ujjú láncpóló van. A ruha kivágása kissé nagy, ami miatt apa elég sokat veszekedett velem, hogy én ilyen pólóban biztos nem mehetek ki. Amiért persze mindig vissza vágtam, hogy a láncpóló azért takar. A karvédőim ugyan úgy megmaradtak, amiknek a színét cseréltem feketére. A rövidnadrágot egy térdig érő vörös nadrág vette át és a lábamon a kék ninja cipő
-Kei gyere már le, hm!- kiabált fel apa, így lazán a nyakamba kötöttem a fejpántom, a táskáimat pedig megfogva, rohantam le a konyhába. Egy puszit adva apa arcára, borzoltam össze Hikari haját és leültem enni
-Délutánra itthon leszek. Csak egy kis küldetést kaptunk- ettem meg gyorsan a reggelit, miközben vázoltam a tervet apának
-Rendben. Ma este érek haza, szóval megcsinálom gyorsan a vacsorát, ami a hűtőben lesz, mire haza értek, hm
-Okés- mondtuk Hikarival egyszerre. Elmosogatva a tálam, kötöttem szorosan a homlokomra a fejpántom és az előtérbe siettve, vettem fel a cipőmet. Az agyagos táskáimat, lazán felcsatoltam az oldalamra, míg a fegyvereseket a lábamra. A tükörben még megigazítottam a hajam és az ajtóhoz lépve, nyitottam azt ki
-Majd jövök- kiáltottam és becsukva magam mögött az ajtót, futottam el a kiképző pálya felé
-Késtél Kei- szólalt meg Itachi-sensei, miután oda értem hozzájuk. A sensei semmit sem változott. Ugyan úgy nézz ki mint három éve
-Biztos Itaru járt a fejében- szívózott mellettem Akio. Az ő viselkedése igen megváltozott. Már nem olyan csendes mint volt, a legnagyobb örömömre, mivel állandóan szívózik. Ezért pedig meg van a csapatban, az a két szerep, akik mindig harcolnak egymás mellett
-Nagyon vicces vagy. De tudom ám, hogy neked tetszik Hana- vágtam vissza a Shimura lánnyal. Akio nem egyszer volt már, hogy a lányról ábrándozott magában. Nagyon megtetszett neki, csak nem meri elmondani. Persze így én is tudom szivatni így egyből egymásnak estünk volna, ha Nova nem vág minket fejen. Na igen. Ő igazi Jashinista lett az évek alatt. És már rengetegszer fenyegetett meg minket, hogy fel leszünk áldozva, ha nem fejezzük be a hülyeségünket
-Ne akarjátok
-Hogy feláldozzalak titeket Jashin-samának- mondtuk el Akioval a jól ismert szöveget, így bólintott
-Ideje lenne a küldetésre térni
-Mi a küldetés sensei?
-Vigyáznunk kell egy idős hölgyre és segíteni a napjában- sóhajtott fel, így mi is ezt tettük
-Egyre gázabb küldetéseket kapunk. Hiányzik már az, hogy elverjek valakit- dünyögtem, miután elindultunk az idős hölgy házához. De talán az hiányzik, hogy Itaru mellettem legyen.... Nem tanulva az eddigi hibáimból, rengeteg fiú próbálkozott nálam, így némelyiknek adtam is lehetőséget, de nem voltam nekik több pár napnál. Egyből jött, az, hogy csak kihasználtak, mert az erőmmel megvédtem őket... Időnként már küldtem volna egy üzenetet neki, hogy jöjjön haza és vigasztaljon meg, de azt nem tehettem, mert az nagyon önző dolog lenne. Így inkább Akumával beszélgettem, vagy a többiekkel
-Szervusztok gyerekek- köszönt ránk az idős hölgy, így a sensei egyből meglógótt. Tsk, ha mindig kapunk ilyen küldetést, ő inkább elmegy és ránk bízza az egészet
-Mit szeretne csinálni ma?- kérdeztem tőle kedvesen, így kinyújtva a kezét, hajoltam le hozzá. Megfogva az arcom, mosolygott rám
-Szeretném ha ma elmennénk ezekre a helyekre- vett elő egy listát, amin vagy ezer dolog volt
-Na így nem végzünk estig sem- sóhajtott fel mögöttem Akio
-Csak nem mennél Hanahoz?- néztem gonoszan rá, így kezdődött is a mai verekedésünk

-Nahát, becsapott oda egy villám- mutatott Nova a távolba, így oda kaptuk a tekintetünk
-Valaki megint jó kedvében van, valamelyik csapatból- vontam vállat és dobtam egy kicsit a kezemben lévő dobozokon
-Meghívlak titeket egy kis uzsonnára- sétált be az egyik boltba a néni, majd egy szatyornyi süteménnyel jött ki- Menjünk a parkba- indult el, így szemforgatva siettem elé
-Bocsánat, de nekünk sietnünk kell lassan
-A mai fiatalok és a sietős világuk
-Bocsánat
-Semmi gond. Akkor menjünk hozzám és majd oda adom akkor a sütit- fordított hátat és elindult
-Figyeld meg, hogy még menni akar valahova- morogta mellettem Akio beérve, a hatalmas dobozok mögül
-Csak nem menni akarsz egy bizonyos személyhez?
-Ne kezd megint
-Én csak folytatnám a reggelit- dobtam át Novanak a dobozokat, így Akio is ezt tette. Már ütöttünk volna be egymásnak, ha nem fogja meg Akane a kezünket
-Ne veszekedjetek már
-De olyan unalmas
-Csak azért akarsz állandóan harcolni, mert nincs itt Itaru
-Ez nem igaz- kiáltottam rá. Tényleg igaza volt. Mióta nincs itt az az Uchiha, azóta nagyon magányos lettem. De ezt senkinek nem ismerném be. Soha. Talán, az említetnek...
-Gyertek gyerekek. Egy jó kis süti mindent megold- jött oda a néni és egy egy sütit rakott a szánkba. Ellépve a két Hyuugától, mentem elvenni Novatól a dobozokat és elvittük a néni lakására
-A pénzt már előre kifizettem. Ez a tiétek- adta oda, három zacskóba osztva a sütiket, így meghajolva, köszöntük meg
-Van kedvetek felsétálni a dombra?- kérdeztem tőlük, viszont mindkettő megrázta a fejét. Sóhajtva egyet, köszöntem el tőlük és felmentem a dombra, ahova leültem. Innen lehet látni a legszebben Konoha egész részét, ráadásul a naplemente is gyönyörű. A zacskót kibontva raktam le a földre és kivéve egyet, kezdtem megenni a sütit
-Szervusz Kei- jelent meg előttem valaki, így egyből felnéztem. Szemeimet forgatva vettem ki egy újabb sütit, amit a számba akartam rakni, de kivette a kezemből
-Mit akarsz már megint, Haru- néztem unottan az előttem lévő fiúra, aki az ÉN sütimet ette
-Csak gondolkodtam, hogy mi lenne, ha újra kezdenénk- kijelentésére egyből felálltam és emeltem a kezem, hogy bele üssek az arcába, amit sikeresen kivédett. Hirtelen eltorzult az arca és felém kezdett közeledni, így egyből arrébb mentem, hogy be rám essen
-Nem akarja- hallottam meg az ismerős hangot, így egyből a hang irányába fordultam. Szemeim kétszeresére nőttek, ahogy megláttam az előttem lévő fiút. Haja ugyan úgy, alul össze van kötve, elől pedig ott volt az a jellegzetes fehér tincse. Rövid ujjú kék póló, alatta kilátszódik a láncpóló. Csuklóján is láncból készült csuklóvédő. Sötét szürke nadrág, derekán sötét kék pulcsi van kötve, lábain pedig a kék ninja cipő- kapok a sütiből?- rázott vissza a hangja a valóságba, így a szemeim megteltek könnyekkel
-Itaru!- ugrottam a nyakába, amitől elvesztette az egyensúlyát, így legurultunk a dombról
-A sütit azért ne hagyjuk ott- nevetett fel miután megálltunk, így a mellkasára csaptam
-Baka- sírtam a vállába fúrva a fejem, így átölelte a derekam és szorosan magához húzott
-Azért kéne a süti
-Akkor menj fel érte, te haspók!