-És már megint kezdődik, hm- fogta a homlokát, majd hátat fordított és elindult. Megöleltem Novát és apa után futottam- viszont a szemedet még így is eltakarja a hajad, hm
-Mondja az akinek az egész az arcába hullik
-De az enyém jobban nézz ki, hm
-Keh, álmaidba sem- tettem keresztbe a kezem és apa felé fordítottam a fejem. Ahogy egymásra néztünk, nem figyeltünk oda, így apának ment valaki. A földön kötöttek ki, miközben a nő, apa mellkasán pihent.
-Oh, nagyon sajnálom- emelte fel a fejét és apa szemébe nézett. A percekig tartó kínos csendet én törtem meg, hogy megfogtam a nő karját és felszedtem apáról.
-Meghívhatnám esetleg egy kávéra, kiengesztelésül?
-Sajnálom, de nem érek rá, hm
-És esetleg később? Megadnám a telefonszámom- vett elő egy kis papírt és elkezdte felírni rá a számokat. Amikor adta volna át, közéjük álltam és szúrósan néztem a nőre
-Mit nem értesz az alatt, hogy nem akar veled lenni!? Ha?!
-Beszélhetnék vele négyszemközt egy kicsit?- apa bólintott egyet, majd adott a fejemre egy puszit és arrébb ment
-Mit képzelsz te magadról?! Már majd nem meg volt az esélyem nála!
-Én nem úgy láttam, mint aki akarja ezt!
-Ugyan mit tudhatnál te erről? Még csak kis gyerek vagy, akinek nincsen anya- nevetett fel, mire ökölbe szorítottam a kezem. A szemem átváltozott sharinganná, így hirtelen abba hagyta a nevetést és hátrébb lépett
-Abba lehet igazad van, hogy még gyerek vagyok, de anyám az igen is van és most épp azért küzd, hogy itt legyen velünk!- folytak végig a könnyek az arcomon, miközben a nő újra felnevetett
-Ugyan, azt a nőt már rég megölték- össze szorítottam a fogam, miközben a testemből lila chakra kezdett kijönni- A-a démon
-Na mi van?! Lefagyott az a mosoly az arcodról?!- mélyült el a hangom és elrugaszkodtam a földtől, hogy beüssek neki. Ütésem sikeresen talált, de ahogy fel emelte a fejét, az ütés nyománál meg volt égve. Magamra néztem, ahol már teljesen beborított ez a chakra.
-Ez nem lehet! Hogy került beléd ez a démon?!- négykézlábra álltam és felé akartam ugrani, mikor apa előttem termett és lefogott. Felszisszent az égetéstől, így lenyugodtam és a chakra kezdett vissza húzódni.
-Már nem lesz semmi gond, hm
-A-apa- folyt le egy újabb könnycsepp az arcomon, amit követtet a többi
-Ssh, minden rendben lesz, hm- simogatta meg a hátam, majd elengedett és a nő fele fordult- nem akarom önt többet látni. Soha, hm
-Most ezért a vakarcsért nem kellek neked?! Vagy tán a halott feleségedért?!
-Ez a vakarcs, a szeretett lányom. Semmi pénzért nem adnám el, mivel szerettem őt, habár néha rossz a viselkedése, hm. A feleségemről, pedig egy szót se merjél többet mondani, hm- ragadta meg a póló nyakánál és beledobta a nőt a mellettünk lévő folyóba
-Oh, pedig ezt én akartam csinálni- jött mögülünk egy ismerős hang, mire egyként kaptuk rá a fejünket. Akanére támaszkodva, állt ott tőlünk pár méterre. Egy éles tárgyat éreztem a nyakamnál, majd egy ördögi nevetést
-Azt hiszitek ennyivel el vagyok intézve?! Ennek a gyereknek most azonnal annyi lesz!- nevetett tovább, mire egy kunai repült felénk, ami mellettem a földbe szúródott
-Hm, ennyire nem tudsz célozni? Ebben a 7 évben eléggé berozsdásodtál, nem gondolod?
-Én nem mondanék ilyeneket, mikor már ökölbe van szorítva a keze- szólalt meg Akane, mire mellőle, hirtelen eltűnt és mellettem termet. Emelte az öklét és a nő arcába ütött, amitől elrepült az egyik ház falához. Ott jelent meg és a nő szemébe nézett, aki pár másodperc múlva ordítva esett össze a földön
-Tudod mikor fogod a családomat megsebesíteni- morogta és felénk fordult, miközben mosolygott. Apa oda futott hozzá és felkapta, majd a levegőbe megpörgette. Ahogy lerakta, megcsókolták egymást. Akane mellém jött és a vállamra rakta a kezét.
-Most már minden rendben. Menj oda te is