-Megjöttem!- csuktam be magam mögött az ajtót és leülve a lécre, vettem le a cipőmet. 2 hónap telt el, mióta Hiroshi becsapott. Az estén Itaru megvigasztalt és jobb kedvre is derített. A többi nap amíg ott voltunk, mindig ott volt mellettem, ami nagyon jól esett- van itthon valaki?- kiáltottam el magam, miután elraktam a cipőmet, viszont válasz nem igen jött. Már készültem volna a telefonhoz lépni, mikor meghallottam kinyílni az ajtót, majd azt be csukni
-Onee-san?- hallottam meg Hikari hangját, aki lassan meg is jelent előttem- mi történt?
-Semmi- borzoltam össze a haját- nem tudod, hol vannak anyáék?
-Nem. Hagytak itthon valami üzenetet?
-Nem igen néztem még meg- mentem be a konyhába, ahol a hütőn találtam egy papírt

Kedves Kei
Kérlek ne add át ezt Hikarinak. Elmentünk venni a szülinapjára ajándékot. Hamarosan haza jövünk, addig tereld el a figyelmét
Szeretünk titeket: anya és apa

-Na?- jelent meg mögöttem Hikari, ezzel is egy kisebb sokkot hozzva rám. Megfordulva, rejtettem a hátam mögé a lapot, mielőtt meglátta volna
-Nincs semmi. Csak elmentek küldetésre- raktam az agyagok közé, mire furán nézett rám- gyere. Csináljunk valamit. Mihez van kedved- karoltam át a vállát, mikor felcsillant a szeme és felszaladt a szobájába.
-Shinobi társas?- néztem rá furán, mikor lerakta az asztalra a társast.
-Még a klánban adta nekem papi. Azóta nem játszottam vele- vakarta meg a tarkóját, miközben cukin elmosolyodott
-Legyen. Add azt az útmutatot- mosolyogtam el és a kezem, felé nyújtottam, mire egyből a kezembe nyomta a lapot- na nézzük.
-Melyik bábú akarsz lenni?- mutatott rá a szines bábukra, így elvettem a kéket, ő pedig a pirosat
-Dobj elsőnek te
-Okés- csillant fel a szeme és megfogva a dobokockát, dobott egy hármast, amit meg is lépett- ez milyen mező?
-Húzz egy kártyát
-Megmentetted a csapattársadat a veszélyes küldetésben, így lépj előre négy mezőt. Há, máris előrébb vagyok nálad onee-san
-Várd ki a végét

-Há én nyertem- ugrott fel a kanapéról, amin elmosolyogtam, miközben az egyik kezemmel, tartottam a fejem
-De csak azért mert hagytam magam
-Én is ezt mondanám
-Na, gyere ide- tartottam felé a kezem, így oda jött, én pedig egy kis ütést adtam a fejére- csináljunk valami vacsorát- raktam a dobozba a társast és felállva a kanapéról, sétáltunk be a konyhába
-Hmmm. Mit szólsz egy kis szendvicshez?
-Nekem okés- gyorsan össze dobtam a szendvicset, amit elé toltam.
-Itt vannak anyádék. Azt üzeni tereld el valamivel a figyelmét, amíg halkan bejönnek- szólalt meg Akuma, mire bólintottam és besietve a nappaliba, vettem fentebb a tv-t
-Mit csinálsz onee-san?- fordult volna felém, mikor mögötte termettem, ezzel is eltakarva mindent
-Csak kíváncsi vagyok mi megy a hírekben
-És minek álltál mögém?
-Csak annyira cuki vagy, hogy halálra ölelgetlek- öleltem át, mikor lekapcsolódtak a villanyok.
-Mi történt?- vált át a hangja ijedté, miután elengedtem és motoszkálni kezdtem a szekrényekben. Amint a kezembe akadt a doboz, lassan kihúztam onnan, viszont a szekrény ajtaja becsapódott, ezzel is nagyobb frászt hozzva Hikarira. Hirtelen felgyulladt pár gyertya, amitől már látni lehetet mi történik. Anya és apa tartotta a nagy süteményt, a háttérben pedig, Itaruék és Akioék voltak. Lerakták a tortát Hikari elé, aki meglepődve nézte az égő kis gyertyákat és minket. Apa mellé állva, néztem rá az öcsémre, aki nagy levegőt vett, majd elfújta az égő kis tárgyakat. Amint újra sötétség lepte el a konyhát, valaki felkapcsolta a villanyokat, így újra világosság lepte be az egész házat
-Boldog szülinapot, Hikari!- kiáltottuk egyszerre, miközben a szemeit törölgette.
-Köszönöm
-Akkor. Kezdődjék a buli- kiáltott fel Akane, amin felnevettem. Apát megkerülve, öleltem meg hátulról Hikarit és az ölébe nyomva az ajándékot, szorítottam magamhoz
-Onee-san, túl erősen ölelsz
-Bocsánat- kuncogtam fel, amint elengedtem- na nyisd ki- raktam az egyik kezem a csípőmre, mire ő kíváncsian kezdte kibontani az ajándékot
-Egy Akuma plüss-csillant fel a szeme, így össze borzoltam a hajam
-Ha egyszer úgy is nyavajogtál, hogy neked kell egy Kurama plüss, akkor már inkább egy Akumát csináltattam
-Ez sokkal jobb. Köszönöm Onee-san- szállt le hirtelen a székről és megölelt